Már rég nem írtam naplót, de ma úgy érzem, muszáj kínódott lélkemmel megosztóznom.
A vezető ugyanis titokban segíteni akart a takarítónőn, de a táskájában váratlan dolgot talált.
Bálint észrevett egy fiatal lányt a sarokban, könyökölő arccal. Bocsánat, segíthetek? Mi történt? Megsértették? kérdezte gyengéden.
A lány megrándult, gyorsan megázolta a könyökét. Ne haragudjon, minden rendben.
Nem kell mentegetőznie. Biztos, hogy minden jó? folytatta Bálint együttörzéssel.
Igen, megyek vissza a munkához felelte sietve, majd elsietett.
Egyedül maradva, Bálint magában tünődött: nem keletkezik fusẗ füst nélkül. Útban az irodába, azon göndörködött, hogyan segíthetne a lánynak.
Az irodában hirtelen eszébe jutott Erzsikénél tanácskot kerni. Erzsike né rég óta dolgozott ott, mindent tudott. Bálint megkereste a számát a césnálójában és felhívta.
Jó napot, Erzsike né. Tiz perc múlva jöjjön fel hozzám, kérem.
Nem sokkál később Erzsike né ült az irodájában, téázott.
Csak téázni hívtám? kácsinált Bálint. Miért ne hívhatnám meg a takarítónőt téára?
Erzsike né elmosolyodott: Jáj, Bálint úr, ne vicceljön. Mi az oka ennek a hívásnak?
Mindenki tudja, hogy maga ismeri legjobban a dolgozókat. Mit gondol az új takarítólányról? kérdezte, felkészülve a beszélgetésre.
Jó lélek a kisléány. Keményen dolgozik. Az élet nem kényezteti, de ö nem panaszkodik. Mi történt? érdeklődött Erzsike né.
Láttam, hogy sír. Kérdeztem, de elfutott magyarázta Bálint.
Erzsike né összeráncolta a homlokát:
Itt sírt. Mondtam neki, hogy ne figyeljen azokra a púderozott kiscsajokra. Csupán szaj és szempilla. Káti mindent a szivére vesz.
Megsértették? lepődött meg Bálint. Hogyan?
Jáj, mióta megjëlent, a többi lány mindig kötélkedik vele. A mi lányaink divatbábuk, Káti meg természetes szépség. És ezért bántják mért gyengébb, mért szerényebb. Nem igaz, hogy a férfiak is így vágnak a gyengére?
Bálint utálta az irodai pletykákat, de kíváncsiságból tovább kérdezett:
Hogyan bántják?
A kinézetével, a ruháival. Gúnyolódnak, szegényasszony királynő-nek, szamárbőr-nek hívják. Nincsenek divatos cuccai… Mindig ugyanaz mesélte Erzsike né.
Bálint döbbenten hallgatta:
De hiszen mívelt emberek dolgoznak itt! Ez lehetséges?
Dehogynem. Még figyelmeztettem is Szárit: csitulj már. Hiába, nekik ez móka.
Tehát tenylég ilyen nehéz a helyzete? érdeklődött Bálint.
Igen. Az anyja beteg, de rokkantságit nem kap. Káti probálja eltartani. Okos lenne, de nincs ideje tanulni.
Bálint elgondolkodott: hogy lehetséges ilyen viselkedés a modern korban? Köszönetet mondott Erzsike nének, majd egyedül maradt, tünődve az emberek közötti igazságtalanságon.
Hósszú gondolkodás után elhatározta, hogy segít. Kivett minden pé́nzt a tökéböl, majd kiment a folyosóra, ahol Káti és Erzsike né takarított.
A takarítószobában Káti táskája azonnal megfogta a figyelmét. Kinyitotta a pénztárcát, hogy titokban betegye a pénzt nyilvános segítséggel megsérthené́.
Már készült a bankjegyekkel, amikor meglátta a tárcában egy aranykereszt fényét. Ez nem kerülhetett oda véletlenül!
A kereszt egyedi volt: Bálint apjáé volt régébben. Hirtelen feléledtek benne a huszonéves emlékek. Bálint anyja akkor hirtelen megbetegedett, állapota napról napra romlott. A tízéves fiú rémülten nézte, ahogy apja, kimerülten és reménytelenül, orvosról orvosra viszi.
Aznap reggel az anyja rég kelt, púszát készített. Úgy tűnt, jobban van, Bálint már azt híszi, meggyógyult. De még el sem indultak, amikor anyja hirtelen elsápadt és összerogyott. Apa, karjaiba kapva, kiáltott:
Gyorsan, az autóba, a kórházba megyünk!
Bálint mellett ült a hátsó́ ülésen, fogta az anyja kezét, csendben sírva. Apa olyan gyorsan hajtott, hogy mindenki félrehúzódott. A város közel volt, de egy kanyarban egy másik autó́val ütköztek.
Apa biztos volt benne, hogy idejében beér, de a szembéső sofőr, láthatóan megijedve, elveszítette az uralmat a kormány felett, és lécsöszönt az útról. Apa átkozódott, fékezett:
A francba! Nem ü̈tött neki, de baleset történt az autó felborult.
Apa kiszállt, odalépett a felborult járműhöz.
A fiú az oldalánál, a repedt szél
