Régen, egy távoli magyar faluban, egy fiatalember megtagadta, hogy feleségül vegye terhes szerelmét. Anyja támogatta, de apja a gyermek jövőjét védte.
Apu, van egy hírem. A szomszéd lány, Ibolya terhes. Tőlem mondta Barnabás, amint belépett a házba.
Viktor, az apja, egy pillanatra megállt, majd nyugodtan így felelt:
Akkor vedd el.
Mit mondasz? Túl fiatal vagyok. Nem ez az ideje a családnak, főleg, hogy nem is jártunk együtt olyan régóta
Komolyan? horkant fel keserűen az apa. Akkor a lányok után szaladgálni férfi voltál, de most, hogy felelősséget kell vállalnod, hirtelen gyerek lett belőled. Nagyszerű. És anélkül, hogy tovább vitatkozott, hangosan hívta a feleségét: Mária! Gyere ide egy percre!
Mária bejött a konyhába, kötényébe törölgetve a kezét:
Mi történt?
Hallgasd meg. A fiunk gyereket csinált, de nem hajlandó megházasodni. Ibolya, a szomszéd lánya. Ő terhes tőle. Ő meg úgy elbújik, mint egy patkány.
Mária arcán meg sem rezzent az érzelem. Keményen nézett:
És jól teszi. Miért hoznánk a házba az első jöttmentet? Ezek a lányok ravaszak találnak valakit, akinek több pénze van, engedik magukat becsapni, aztán jönnek a vedd el!-lel. És aztán, ki tudja, lehet, hogy még az övé se a gyerek. Csináltasson tesztet. Ráadásul minek erőltetjük Barnabást, még fiatal. Férfi, nehéz volt ellenállnia. De nem kötelező más gyerekét nevelnünk.
Viktor mélyet sóhajtott és halkan így szólt:
De ha mégis az ő gyereke?
És ha az? Nekünk kell vállalnunk? Mondd meg neki, hogy csináltassa a vizsgálatot, és megtudjuk az igazat.
Megfordult és kiment, magára hagyva Viktort a fiával.
Tudod, én is voltam fiatal kezdte ő. Szerettem mást, de anyádat vettem feleségül. Nem szerelemből, hanem felelősségből. Mert férfinek lenni nem csak szenvedélyről szól, hanem döntésről és következményekről. Ő is terhes volt. Nem tudtam, hogy boldog leszek-e vele, de egyet biztosan tudtam a gyereknek nincs hibája. Az én vérem, az én lelkiismeretem. És, Barnabás, bár nem volt könnyű, soha nem bántam meg, hogy maradtam.
Három hónap telt el. A DNS-vizsgálat megerősítette: 99,9%-os valószínűséggel Barnabás volt Ibolya gyermekének az apja.
És akkor mi van? nevetett Mária, amikor Viktor az asztalra tette a papírt. Igen, ő az apa. De ez nem jelenti azt, hogy Ibolya ebbe a házba költözik. Arra nincs itt hely! Ezt megmondtam!
Barnabás állt, kezét nézegetve. Az arcán látszott: anyja oldalát választotta. Hallgatott, ökölbe szorított kézzel, de egy szót sem szólt.
Viktor lassan felállt az asztaltól:
Ha ti ketten így döntöttetek, most hallgassátok meg, amit én mondok.
Halkan szólt, de olyan hangon, amely úgy vágtatott, mint egy borotva:
Amíg élek, az unokám nem nélkülözik. Van földem, házat építek, és ő az unokám megkap mindent, amit összegyűjtöttem. Nektek pedig semmi juttatás nem jár tőlem többé. Nem veszek részt ebben a szégyenben. Barnabás, ettől a naptól kezdve nem vagy többé a fiam. Mindenem a gyereké lesz. Egy fillért sem kaptok.
Mária felkapta a fejét:
Megőrültél? Meg akarod fosztani a saját fiad az örökségétől?!
Viktor nem válaszolt. Csak megfordult és távozott, figyelmen kívül hagyva a sikolyokat és az átkokat. Barnabás mozdulatlanul állt, alig hitte, amit hallott. De jól tudta: ha Viktor így mondta, úgy is lesz.







