2023. október 15., vasárnap
— Anyu, ma este hazahozom a barátnőmet. Szeretném, ha megismerkednétek. Régóta vágyom rá, de mindig becsúszott valami. A kislánya most a nagymamánál van, ma tökéletes nap lenne — ezekkel a szavakkal lepte meg Gergő anyját, Ilonát, a kényelmes budapesti házukban.
Ilona megdermedt, a szíve összeszorult az izgalomtól. Gergő még csak huszonegy éves, és már egy gyerekes nőről beszél? Semmit nem tudott a fiú magánéletéről, és ez a hirtelen felindulatú bejelentés olyan volt, mintha villám csapott volna belé tiszta égbolt alatt.
Ilona hat éve özvegy. Férje, Zoltán váratlanul halt meg — negyvenhárom évesen egy vérrög vitte el. Tele volt erővel, szeretete töretlennek tűnt. Zoltán és Ilona gyerekkoruk óta elválaszthatatlanok voltak: egy osztályba jártak, együtt álmodoztak, nevetgéltek. Az alsóban becipzette a copfját, a középiskolában cipelte a táskáját, aztán a gimis évek végén egymásnak vallották szerelmüket. Tizennyolc évesen összeházasodtak, elképzelni tudták, mi lenne nélkülük.
Házasságuk boldog volt. Mindig támogatták egymást, együtt tanultak, dolgoztak, építették kényelmes otthonukat. Amikor Gergő tizenhárom éves lett, elkezdtek a második gyerekről álmodozni, de a sors másként rendelte. Zoltán halála összetörte a világukat. Gergő, akkor tizenöt éves, befordult. Ilona összeszorította a fogait, hogy erőt merítsen a fiának. Dolgozott, nevelte, és úgy tűnt, sikerült — Gergő felnőtt, egyetemre került. Ilona fellélegezett, de ahogy kiderült, korai volt.
— Anyuci, ismerd meg, ő Szilvi. A barátnőm — mondta Gergő, kinyitva az ajtót.
Mellette egy magas, hosszú szőke hajú nő állt. Elegáns, divatos ruha és magassarkú, mosolygott, de Ilona nem tudott visszamosolyogni. Szilvia majdnem annyi idős volt, mint ő — tizenöt évvel idősebb a fiánál. Ilona érezte, hogy összeszorult belül, de elnyomta az érzelmeit, udvariasan köszönt, és meghívta a vendéget az asztalhoz.
Vacsora közben Szilvia mesélt magáról. Harminckilenc éves, egy budapesti lakást bérel, más városból költözött ide. A lányának, Anikónak, öt éves, oviba jár.
— Biztos megdöbbentett, hogy ennyivel idősebb vagyok — kezdte Szilvia, jelentőségteljesen nézve Ilonára. — De a kor csak egy szám, igaz? Amikor szeretünk, nem számít. Mi megtaláltuk egymást Gergővel. Ön, mint nő, megérti, ugye? — kecsesen mosolygott, de a szeme mélyén egy kihívás csillant meg.
Ilona bólintott, de belső kétségek gyötörték. Vacsora után Szilvia elment, és Gergő, anyjával kettesben maradva, megszólalt:
— Anyu, te vagy a legfontosabb nekem. Kérlek, próbáld megérteni. Igen, Szilvi idősebb, de mi szeretjük egymást. Ez nem csak egy kaland, komolyan gondolom. És Anikó, a lánya, olyan édes. Anyu, nem lakhatnának nálunk? Szilv— Szilvának nincs saját, mi meg elég nagy házban élünk, hely mindenre lenne. Ha nem gond, holnap már költöznének.
