Mit szólnál ahhoz, ha a hétvégén elmenünk valahova? Legalább egy moziba? kérdezte Erzsi, letelepedve a kanapén Gábor mellé. Az utóbbi időben keveset jártak együtt, és ő vágyott visszahozni azt a közeliséget, ami egykor jellemezte a házasságukat.
Bocs, elfoglalt vagyok. Már ígértem anyukámnak, hogy segítek a tetőn. Közel jön a tél, meg újra szivároz. A hétvégét ott fogom elpazarolni válaszolta Gábor, tekintetét nem emelve fel a telefonról, miközben a közösségi médiában görgett.
Erzsi bólintott, próbálta elrejteni a csalódottságát. Belül egy kellemetlen előérzet szúrt, de határozottan elnyomta.
Péntek este kísérte Gábor anyukájához az autót. A férfi öltözete azonban felkeltette Erzsi figyelmét: új nadrág és az a drága ing, amit születésnapjára adott, egy jó minőségű boltból származó darab.
A tetőre mész, ugye? jegyezte Erzsi, miközben a ruháját böngészte. Nem bánod, ha szennyeződik? Ott csak zsír és kosz van.
Ó, hát ott átöltözök szavazta Gábor gyorsan, szemkontaktust kerülve, és a kulcsot a kezébe vette. Anyukámnak van munkaruha a garázsban. Ne aggódj a ruha miatt.
Erzsi kísérte őt az ajtóig, csókot adva búcsúként ez volt a szokásos szertartás, ami öt év házasságuk alatt mindig megmaradt. Gábor átölelte, de sietve, mintha mihamarabb szeretett volna menni, és érintései számára idegenként hatottak. Amikor az ajtó becsukódott, Erzsi hátra támaszkodva csukta be a szemét. Valami megváltozott köztük.
Az ágyban arccal a párnára nyomva szívta a férje aftershave-jának illatát, ami még a párnanyomaton maradt. Az elmúlt két hónapban Gábor távolságtartóbb lett, hidegebben viselkedett, ritkábban ölelte, gyakrabban dolgozott. Mindent egyfajta árulásra utaló jelek mutattak egy másik nő felbukkanása. Erzsi azonban kitört ezekből a gondolatokból, nem akarta hinni a nyilvánvalót. Nem tudta, hogy Gábor képes lenne ilyenre, nem tudta elárulni a közös szerelmüket.
Ez csak hülyeség suttogta a párnához, próbálva magát meggyőzni. Bizonyára csak a munka fáradsága, egy kis őszi levertség.
Még tegnap reggel azt mondta, hogy szereti, hogy Erzsi a legjobb dolog, ami történt az életében, és gyakran ismételte ezeket a szavakat, mintha egy megtanult mantra lenne. Erzsi tudta, hogy az emberek változnak, de Gábor, az ő Gáboruk, akivel öt évet álmodtak a gyerekekről és az öregedésről, nem lehetett ilyen.
Szombat reggel Erzsi korán indult a boltba, amikor még nem volt sokan. Tele töltötte a kosarat Gábor kedvenc pörkölt húsával, friss zöldségekkel, sőt egy drága lazaccal, amit csak ünnepekre vásároltak. Otthon órákat töltött a konyhában, szívvel-lélekkel főzve. A gulyás sűrű, füstös lett, ahogy a nagymamája, Mária tanította. A húsgombócok puha és szaftos, egy kis tejszínnel a darálthoz ez a nagymama titka volt. Erzsi mindent elpakolt tartályokba és edényekbe.
Elviszem nekik enni gondolta. Gábor mondta, hogy anyja egész nap a barátnőjénél lesz, ő pedig a tetőn dolgozik egész nap, nincs idő főzni.
Óvatosan betette a csomagokat az autóba, ellenőrizte, hogy semmi ne csöpögjön, és útnak indult a vidékre. Az út a anyuka házához körülbelül negyven perc volt, majd egy rosszabb minőségű úton egy kis falusi úton. Mária egy kis faluban, egy régi, de barátságos házban lakott, nagy kerttel. Amikor Erzsi megérkezett a zöld kapunál, az első, ami szembe akadt, a Gábor autójának hiánya volt a udvarban.
Kinyitotta a kaput, óvatosan kinézett a kertbe. A ház teteje újra lett fedve a fém lemez fényesen csillogott az őszi napfényben, a ereszcsatornák frissen lett felszerelve. Mária egy régi köntösben a kertben dalolva dolgozott.
Erzsi csendben visszaszállt az autóba, és elhagyta a helyet anélkül, hogy megállt volna az anyukájával, vagy átadta volna a szeretettel készült ételt. Szívében a fájdalom és a harag szorította. Gábor durván hazudott. Miért? A válasz nyilvánvaló volt, de Erzsi nem akarta meghinni, az utolsó reményhez ragaszkodott.
Az egész úton hazafelé próbált logikus magyarázatot találni. Talán már befejezte a tetőjavítást? Talán anyagokat hozott? Az új tető magáért beszélt nem csak tegnap vagy tegnapelőtt lett volna cserélve.
Vasárnap este Gábor fáradtan, de elégedetten tért haza, idegen parfüm illatával. Az ingje ugyanúgy tiszta volt, egy kicsit gyűrött.
Micsoda fáradság mondta már a bejáratnál, levenve a cipőt, majd nem nézett Erzsire. Képzeld, csak szombat estig befejeztem. Újra csináltam a tetőt, most már húsz évig bírni fog, anyátok elégedett lesz.
Igen, jó munka bólintott Erzsi a konyhából, figyelve minden részletet. Mit szólnál, ha a következő hétvégén együtt mennénk el anyukádhoz? Szeretnék beszélgetni vele, rég nem láttuk egymást. És megcsodálnám a munkádat.
Gábor egy pillanatra megállt, majd vonakodva beleegyezett, vállát dörzsölve ez volt a szokásos gesztusa, amikor ideges volt.
Rendben, menjünk. Bár lehet, hogy ő is elfoglalt lesz, bejön valami lekvár, savanyúság.
Nem leszünk sokáig mosolygott Erzsi, de belül a baj előjelét érezte.
Az egész héten Erzsi felkészült a beszélgetésre, minden szót átgondolva. Gábor a szokásos módon dolgozott, este visszatért, de a szemei kerültek a szemei elől, ágyban a fal felé fordult…
A következő szombat napfényes és meleg volt. Csendben utaztak Mária házához, Gábor idegesen dobolt az ujjait a kormányon, időnként a visszapillantó tükröt állította. Erzsi az ablakon keresztül a sárgás mezőkre bámult, mérlegelve, hogyan kezdje a beszélgetést, hogyan hozza ki a lényeget.
Az ebédlapon Mária úgy széttépkedett, mint mindig salátákat tálalt, kenyeret szeletelt, a pince mélyéből hozta ki a savanyúságot. Gábor feszült volt, alig evett, csak szurkálta a villával a tányért.
Mária, hogy megy az új tető? Gábor azt mondta, hogy csak a múlt hétvégén cseréltétek. Biztosan sokat került? kérdezte Erzsi.
A csend nehéz és sűrű lett a asztal fölött. Mária zavartan nézett a fiára, majd a menye részére, nem értve, mi zajlik.
Milyen tető? Mi júniusban cseréltük, amikor te és Gábor nyaralni mentetek. Emlékszem, hívtam, megkérdeztem a cserép színét
Anyu, te valamit összekeverted szakította közbe Gábor, de hangja remegve árulta el a pánikját.
Ó, bocs, Erzsi, összekevertem rohanta Mária, láthatóan színesre festve a fiát. A régi tetőről beszéltem, a mostanit csak egy kicsit javítottuk a múlt hétvégén
Erzsi közbevágott: Nem kell kitalálni, már mindent értettem. Felfordulva Gáborra, szembe nézve. Hűtőszekrényed van?
Gábor vakon mormolt valamit, tekintete a tányérba vetődött, keze szorította, majd tágította az ujjait a asztal alatt. Erzsi felállt, lába alig tartotta, de egyenesen állt.
Őszintén szólva, nem vártam ettől. Mindig nyíltak és őszinték voltunk egymással, legalábbis én így gondoltam. Ha másik van, akkor mondtad volna. Elváltam volna veled a vihar és a kiabálás nélkül.
Erzsi, ne légy ilyen kemény! kiáltotta Mária, felugorva a székéből. Ki ne lépne el? A férfiak mindig így vannak. Meg kell bocsátanod, a családot kell megőrizni. Minden férfi mással jár, ez csak áthalad, higgy a tapasztalatomnak
Nem mondta Erzsi határozottan, miközben a kimenet felé indult. Ilyen árulást nem tudok megbocsátani. Gábor, maradj itt anyukáddal, én elhozzam a cuccaid néhány nap múlva. Nem kell visszatérned.
Erzsi, várj! rohamodott Gábor, megragadta a kézét a kapunál, megfordítva magát. Bocs, ez csak egy álmokban történt, nem értettem, mit csinálok! Nem jelent semmit, csak butaság volt!
Erzsi eltávolította a kezét, könnyes szemekkel, de nem engedte magát a sírásnak.
Hazudtál és elárultál. Nem érdekel, hogy ez csak egy álmokban történt vagy egy bolygófordulás. Fájtál, leromboltad a családunkat, és nem bocsátok meg. Egyedül élhetsz ezzel.
Ő a buszmegálló felé indult, nem nézve vissza a szánalmas alakra. Gábor ott állt a kapunál, fejét lehajtva, Mária pedig csak füstölte a múlt bátorító szavait.
Otthon Erzsi módszeresen pakolta el Gábor dolgait ruhákat, borotválkozási eszközöket, a kedvenc Spiderman bögrét, amit az első közös évükben hozott. Mindenet dobozokba és táskákba rakta. Másnap elvitte őket Mária házához, aki ismét próbálta őt meggyőzni, még sírva is.
Erzsi, gondold át! Hadd jöjjön Gábor haza, beszéljetek nyugodtan. Ne vágj le mindent! Öt év együtt volt!
Döntésem végleges vágta le Erzsi, miközben kiürítette az utolsó dobozt. Hétfőn peres vagyok. Nem lesz többé semmi köztünk. Kérlek, ne keresd.
Gábor állt Mária házának bejáratában, elveszett és üres, a megviselt pólója a hátán. Erzsi már nem nézett vissza, elindult, hogy végleg bezárja ezt a fejezetet.
Az elválás gyorsan lezajlott közös vagyont nem volt, gyerekek sincsenek, házat Erzsi a házasság előtt vásárolta, így semmi nem osztható. Gábor nem tiltakozott, csak ügyvédön keresztül akart találkozni, de Erzsi visszautasította.
Három hónap elteltével egy kávézóban találkozott Olgival, egy közös ismerősével.
Hallottad Gáborról? kérdezte Olgi, kávét keverve.
Nem, nem akarok hallani róla felelte Erzsi, de Olgi mégis folytatta halkabban:
Tudod, az a nő rögtön eldobta őt a válás után! Valami védett férfit akart, csak a kalandot, a titokzatosságot. Most a anyukájával él, elvesztette a munkáját. Szánalmas látvány…
Erzsi vállat vonva befejezte: Most már nem az én problémám, már nem az én felelősségem.
Fizetett, majd kilépett a kávézóból. A hideg őszi nap ragyogott, és Erzsi rájött, hogy az élet tovább folyik hazugság, árulás és Gábor nélkül is.
Az igazság, hogy a hűség és a tisztelet elengedhetetlen, de amikor azok megtörnek, a legfontosabb, hogy megtaláljuk saját értékünket, és ne engedjünk másoknak elnyomni a saját boldogságunkat. Ez a tanulság segíti, hogy a jövőben erősebbek legyünk, még ha a sors kanyarult is.
