Férfi, aki a beteg anyját ápolta, miközben a felesége dolgozott. De egyszer csak meglátta, hogy virágot vesz és egy nőnek ajándékozza.
Zsófia nem emlékezett, mikor érezte utoljára magát ilyen kipihentnek. A szakmai útját néhány órával elhalasztották, és minden magyarázat nélkül kikapcsolta a telefonját, majd kinyújtózott az ágyon. Alig pár órája ért haza a faluból, ahol két napot töltött anélkül, hogy egy percet is pihent volna: mosás, takarítás, főzés mindezt a apósné és a férje állandó szapulása közepette.
Az apósné szerint Zsófi elvesztette a férjét, nem keresett eleget, mintha az ő pénzén élne a család, miközben a férje és az anyja éhen halnak. Férje, Péter, anyja szavát erősítve azt mondta, hogy Zsófi még biztosan találhatna valami mellékest, hiszen korán végez a munkahelyén, és neki még főznie sem kell.
Nézd csak, ahogy mosogat okította az anyja a fiát, Pétert. Órákig törölget, miközben inkább a mosással lehetne elfoglalva.
Zsófi nem bírta tovább, és visszavágott, hogy ha ők legalább hetente egysér letörölnék a padlót, akkor az nem lenne ilyen koszos. Jobb lett volna, ha hallgat: egyenesen támadás indult ellene. Zsófi behunyta a szemét, és nyugodtan javasolta:
Már mondtam, hogy költözzenek be a városba. Ott Péter is, én is gondoskodhatnánk rólatok, és neki sem kellene felmondania a munkahelyén.
Péter dühbe gurult, és felugrott:
Szóval a férjed dolgozzon naphosszat, majd még anyámat is ápolja? Neked biztosan kő van a szíved helyén.
Zsófi nem várta meg a folytatást, kilépett az ajtón, és a kapu melletti padhoz sétált.
Zsófi, mi történt? állt előtte a szomszédasszony, Kati. Zsófi csak letörölte a könnyeit, és felismerte. Még az esküvő előtt találkoztak, és rögtön megszerette a nőt.
Szia, Kati sóhajtott Zsófi.
Megint a családod? kérdezte a szomszédasszony.
Hagyd csak
Nem az én dolgom, de nem értem, miért cipelsz rajtuk mindent. A férjed itthon van egész nap, mégsem éltek együtt igazán. Miért maradsz ebben?
Nem mi választottuk ezt, Kati. Nem hagyhatjuk ott Péter anyját ilyen állapotban. Ha meggyógyul, akkor Péter visszamehet a városba.
Az öregasszony úgyis túléli majd mindannyiunkat mosolygott Kati. Szerintem csak színleli. Te meg régen más voltál. Mi történt veled, ennyire bekavarják a fejedet?
Nem tudom ha akarsz, gyere át majd.
Amikor csörgött a telefon, Zsófi látta, hogy a főnöke hívja. Közölte, hogy másnap délutánra halasztották az útját. Zsófi örült több pénzt jelentett, hiszen az ilyen utakat jól fizették. Ráadásul így elkerülhette Péter és az anyja állandó zaklatását, ami már idegeire ment.
Mikor Zsófi szólt az otthon maradtaknak a váratlan útról, a légkör könnyebb lett. A nap nyugodtan telt, bár este külön ágyban feküdtek, mert Péter nem akarta felizgatni az anyját. Zsófi nem
