Éva nem emlékezett, mikor érezte magát utoljára ilyen pihentnek. Az üzleti útját néhány órával elhalasztották, és minden magyarázat nélkül kikapcsolta a telefonját, majd kinyújtózott az ágyon. Épp aznap reggel érkezett vissza a faluból, ahol két napot töltött anélkül, hogy leült volna egy percre is: mosás, takarítás, főzés mindezt a apósné és a férje állandó zsörtölődése közepette.
Az apósné szerint Éva “elkapatja” a férjét, nem keres eleget, mintha a pénzén éheznének a közeli hozzátartozók, a férje és az anyja. A férje, István, mindig az anyja pártját fogta, mondván, hogy Éva még találhatna valami munkát, hiszen korán hazajön, és főzni sem kell neki.
Nézd csak, ahogy mos oktatta ki az apósné a fiát, Istvánt. Órákig dörzsöli a padlót, pedig inkább a szennyest moshatná.
Éva nem bírta tovább, és visszavágott, hogy ha hetente egyszer mosnák fel a padlót, nem lenne ilyen koszos. Jobb lett volna, ha hallgat rögtön elöntötte a panaszok zápora. Éva behunyta a szemét és nyugodtan javasolta:
Már ajánlottam, hogy költözzetek be a városba. Ott mindketten, én és István, gondoskodhatnánk rólatok, és a férjemnek sem kellene felmondania.
István dühbe gurult, odalépett hozzá:
Szóval a férjed dolgozzon naphosszat, aztán még anyám után is nézzen? Neked biztos kő van a szíved helyén.
Éva nem várta meg a folytatást, kinyitotta az ajtót és kiment a kapu mellé padkára.
Évike, mi történt? a szomszédasszony, Kati állt előtte. Éva csak letörölte a könnyeit, mire felismerte. Még az esküvő előtt találkoztak, és rögtön szimpatikusnak találta a nőt.
Szia, Katikám sóhajtott Éva.
A családod megint csinálja? kérdezte a szomszédasszony.
Ne is mondd.
Nem az én dolgom, de nem értem, miért húzod őket magadon. A férjed állandóan itt van, de valójában nem is éltek együtt. Miért tűröd ezt?
Éva vállat vont:
Nem mi választottuk ezt az életet, Kati. Nem hagyhatjuk ott István anyját ilyen állapotban. Ha majd jobban lesz, István visszaköltözik a városba.
Biztos lefutná a száz métert is, ha mindenkit hátára venne mosolyodott el Kati. Szerintem csak színleli a betegséget. Te meg régen más voltál. Mi történt veled, teljesen kicsavarták az agyad?
Nem tudom, csak Éva legyintett. Ha úgy van, gyere át.
Amikor csörgött a telefon, Éva látta, hogy a főnöke hívja. Közölte, hogy másnap délben indul az üzleti út. Éva örült ez extra jövedelmet jelentett, hiszen jól fizettek az utakra. Plusz így elkerülhette István és anyja állandó zaklatását, ami idegeire ment.
Mikor Éva szólt a háztartásnak a váratlan útról, a légkör félreismerhetetlenül könnyebb lett. A este nyugodtan telt, bár lefekvéskor külön ágyba bújtak, mert István nem akarta felkavarni anyját. Éva nem vitatkozott, inkább megkönnyebbült. Túl fáradt volt a takarítás után, és gyorsan elaludt.
Éjjel kettőkor az apósné ébresztette:
Te nem hallod, hogy hívlak?
Éva pár
