A félállású férj
Csodás. Megcsináltad a feleségednek a babát, aztán anyuci szoknyája alá bújsz? Nem, fiam, így nem megy. Nem bújtatlak.
Miről beszélsz? Nem örökre Csak levegőt akarok kapni, érted? Ott üvölt, sír, aztán bocsánatot kér, majd újra ordít Annyira idegállapotban vagyok, hogy már más lélegzete is felbosszant!
A túlvilágon kaphatsz levegőt sziszegte Tamásné, határozottan előrelépve. Megházasodtál? Tűrj. Ez nem nyári tábor, hanem család. Vagy azt hitted, életetek végéig bulizni és mozizni fogtok?
Mátyás lehorgasztotta a fejét, és zavartan vonogatta a vállát. Mondani akart valamit, de a szavak elakadtak a torkán. A fia letette a táskáját a padlóra, mintha mégis be akarna törni anyja lakásába, akárhogy is tiltakozik.
Tamásné azonnal közelebb lépett.
Nem! Nincs itt alvás. Nincs vacsora. Ha magadtól nem mész, rendőrt hívok. Komolyan. No de persze, ő fáradt
Mátyás mindig így viselkedett. Szemében a zavar és a bűntudat mögött felcsillant a sértődés szikrája.
A fiú már gyerekkora óta mestere volt a kibújásnak. Míg a bátyja a kertben gürcölt, ő hasfájással és lázzal feküdt az ágyban. Tamásné orvosról orvosra járta vele, míg rá nem jött, hogy a kicsike egyszerűen nagyon jó színész és ravasz.
Egyszer, amikor ismét beteg lett egy dolgozat előtt, csak fogta a gallérjánál és kihúzta az ágyból. Nyöszörgött, panaszkodott, de el kellett mennie.
Ha meghalok, te leszel a hibás morogta sértődötten, orrát fújva. Anna néni meg fog haragudni rád, hogy betegen küldtél iskolába. Rád, nem rám!
Tamásné nevetett, de akkor is tudta, hogy ez nem vicces. Mátyás fél napig épített Lego-várakat, de egy tányért eltenni világvége volt számára. A házi feladatot csak üvöltés után kezdte el. Minden problémával anyjához rohant, mint egy szerencsétlen kiskutya.
És bár Tamásné próbált változtatni ezen, a felelősséghárítás mintája megmaradt.
Mátyás feleségének, Katalinnak, nem volt könnyű természete. Eleinte szelíd, gyengéd volt, majdnem a szájába nézett.
Párszor még ágyba hozta a kávét. Anyu, pont ilyen feleséget akartam mesélte a fiú.
Tamásnét azonban nem lehetett ilyen trükkökkel becsapni. Tudta, hogy mindenki a legjobb oldalát mutatja a kapcsolat elején. Ráadásul Katalin csak huszonegy éves volt. Tapasztalat nulla, de a tökéletesnek akarás tüze éghetett a szemében.
Egyetlen vacsora elég volt ahhoz, hogy Tamásné érezze: a jó kislány maszkja alatt egy tüskés természet lapul. Amikor Mátyás kért egy villát a kanál helyett, Katalin felállt, de hangosan, ingerülten felsóhajtott. Amikor tréfásan hisztisnek nevezte, mosolygott, de a szemöldöke rándult.
Amikor Tamásné unokahúga megjegyezte, hogy a saláta túl sós, Katalin hirtelen felállt, ajkát összeszorítva.
Jaj, anyukámat elfelejtettem felhívni! mondta, és kirohant a konyhába.
Tamásné gyanította, hogy senkinek nem hívott. A konyha csendben maradt.
Vigyázz vele, fiam. Biztos vagy benne, hogy ez neked való? kérdezte halkan, amikor Katalin elment. Nem rossz lány, neked pont ilyen kell, aki hajt, de
De nem tudod, mire írod alá az életed gondolta, de nem mondta hangosan.
Anyu, minden rendben. Túl kemény vagy vele. Néha túlérzékeny, de ez nem baj legyintett Mátyás.
Nem baj Tamásnénak valóban nem volt baj. Még előnynek is látta. Igen, Katalin erős akaratú, de kitartó és önálló. Mindent megkaparint. És Mátyás sem lazíthat.
De vajon felkészült-e rá Mátyás? Ahogy az élet mutatta: nem.
Hat hónappal az esküvő után Katalin és Mátyás sütivel és sugárzó mosollyal álltak be Tamásnéhoz.
Anyu, hamarosan nagyanya leszel!
Tamásné majdnem megfulladt. A torka összeszorult, a tenyere azonnal izzadt. A nő korrigálta a szemüvegét, és figyelmesen nézett a fiatalokra. Úgy ragyogtak, mintha nyertek volna a lottón.
Ti megőrültetek? tört ki Tamásnéból. Még egy évet sem éltek együtt, és már gyerek?
Mátyás meglepődött: nem ilyen reakciót várt. Katalin lehorgasztotta a fejét, és összeráncolta a homlokát. Nyilvánvaló volt, hogy hiába ellenkeznek.
Mi ezzel a baj? Férj és feleség vagyunk, ez a család motyogta Mátyás.
Tamásné mélyet sóhajtott. Ezek még gyerekek! Hova akarnak még egy harmadikat? Fogalmuk sincs, milyen elaludni a zuhany alatt a fáradtságtól. De alternatívákat nem ajánlott. Még ő lenne a hibás. Ha már megtörtént, legyen.
Úgysem rajtam múlik gondolta. De tévedett. A sors úgy hozta, hogy a kormánykerék hirtelen az ő kezébe került.
Hogy történt? Fokozatosan. Egy megható szokásként kezdődött. Mátyás elkezdett anyjánál ebédelni. Azt mondta, hiányzik neki, gyakrabban akarja látni, és most, hogy felnőtt, értékeli Tamásné gondoskodását. Aztán kibukott belőle.
Katit minden hányingert hozza. A hús szagától, a hal
