— Istenem, megint a felső szomszédok buliznak, ez már kiakasztó! Három óra van éjjel! – Zsófia felrángatta álmából a békésen horkoló Ákost. – Hallod, megint ordítanak, menj már és intézd el!
— Zsófi, épp olyan jól aludtam, minek ébresztettél, holnap indulok fuvarozni – motyogta álmosan Ákos. – Nemsokára vége lesz, aludj tovább.
Éppen újra elhelyezkedett volna az ágyban, amikor a felesége éles könyökkel beledöfött az oldalába:
— Férfi vagy, vagy mi? – sziszegte dühösen. – Menj és intézd el! Holnap találkozom a lányokkal, és persze, épp Szilvi jön, aki megint csak hencegni fog az új szájával és az orrplasztikájával. Én meg? Beállok duzzadt, álmatlan arccal? Szilvinek már harminc éve lapul a talpán, és még egy ránc sincs az arcán!
— Hát neki plasztikai sebész a férje, nem kamionsofőr, Zsófi – próbálta megnyugtatni a feleségét Ákos. – Nekem meg már így is gyönyörű vagy, kacsa nélküli ajkakkal is. Ráadásul úgyis állandó vendége vagy a szépségszalonoknak, oda be is irathatnálak.
De Zsófia még jobban feldühödött. Felült az ágyban és haragosan nézett Ákosra:
— Te most viccelsz velem? Hogy hetente kétszer elmegyek kozmetikushoz, ez szerinted luxus? Én is ilyen ajkakat akarok! Meg egy orrot! És a bundát? Mikor veszel nekem nyestből készült bundát, hahó?
— Nemrég törlesztettem ki a lakásod hitelét, amit még a házasság előtt vettél, ráadásul az autódért is fizetnem kell. Megbeszéltük: először az autó, aztán a bunda. Miért vagy ilyen felpörögve?
— Anyádnak meg vettél egy téli kabátot! – folytatta Zsófia a magáét.
— Az összes pénze gyógyszerekre ment, a nyugdíja meg alig valami. Ráadásul az a kabát nem is került olyan sokba.
Ákos megpróbálta átölelni a feleségét, de az csak még jobban haragudott.
— Bundát nem tudsz venni, orrplasztikát nem tudsz fizetni, de legalább azt csináld, hogy nyugodtan aludhassak! Menj és csendesítsd le ezeket a tini hülyegyerekeket!
Ákos rájött, hogy Zsófi nem hagyja aludni, és valami bűntudattal a szívén felkelt, hogy felöltözzen a edzőruhájába.
…Öt évvel ezelőtt Ákos egyetlen barátja sem hitte volna el, hogy összeházasodik a beképzelt osztálytársnőjével, Zsófiával. Bár Ákos kilencedik óta szerelmes volt Zsófiába, a lány sosem viszonozta, inkább a szebb és sokkal gazdagabb fiúkat választotta. Még akkor sem fordított felé figyelmet, amikor főiskolát végzett és jó állást kapott. Az osztálytalálkozón is csak a gazdag pasijáról hencegett. Ákos lenyelte a bánatát, de nem mutatta.
Fél év múlva csoda történt – Zsófia váratlanul felhívta és találkozót ajánlott. Persze, Ákos a hetedik hétig ért a boldogságtól.
— Jól nézel ki, miért nem vettem észre téged korábban? Éhes vagy?
Zsofia az asztalnál ült, előtte két csésze kávé és sütemények. Ákos meglepődött a kedvességen, és egy kis remény melegítette a szívét.
Az a vacsora simán átcsúszott egy reggelibe Zsófia lakásán. Két nap múlva a lány bejelentette, hogy otthagyta a gazdag pasiját Ákosért.
— Valami nem stimmel – mondta akkor Teréz néni, Ákos anyja. – Mi történt vele? Évekig kergetted, ő meg csak megalázott. Még a szomszéd lány, Viki is beléd volt zúgva, de te meg se vetted a fáradságot. Pedig milyen jó parti vagy!
— Anyu, a szív nem parancsolható. Én Zsófiát szeretem.
— Jó, ahogy gondolod. Be nem szólok, de tudd, Zsófia még megmutatja, milyen. Akkor majd ne panaszkodj.
Teréz néni mintha a vízbe látott volna. Két hónappal az esküvő után Zsófia bejelentette, hogy terhes. De valami nem stimmelt – a terhességi idő. Ákos akkor vette észre, amikor kíváncsiságból belenézett a terhesgondozói papírjaiba, és rájött, hogy a felesége hazudott.
— Már terhes voltál az első randinkon! – kiáltotta dühében Ákos.
— Nem tudtam, hogy terhes vagyok, még korai volt – hazudott Zsófia. – Aztán meg féltem, hogy elmondjam.
— Szóval a pasid dobott, és te csak rá akartad sózni a gyerekét egy balekra, mint én! Anyukámnak igaza volt!
— A te anyukád mindig úgy néz rám, mintha milliókat tartoznék neki!
— Úgy néz rád, ahogy megérdemled! És ne szólj bele az anyámba, érted?!
Ákos a szoba közepén állt, és a föld alá süllyedt volna szégyenében. Zsófia rettegett, hogy azonnal elhagyja a férje, és már látta is, ahogy a barátnők kinevetik. Ő is ezt tette volna. Ilyet nem engedhetett meg.
— Jaj, fáj! – Zsófia hirtelen felordított és a hasához kapott. Ákos megijedt és minden haragját elfelejtette.
— Mi bajod? Hol fáj?
— A hasam! Mindez a tevádat miatt! Nem szabad idegeskednem! – Zsófia görcsölt, és Ákos, aki már kész volt a pánikra, teljesen kikészült.
Ákos kihívott egy taxit és a kórházba vitte a feleségét. Még órákig állt a bejárat előtt, amíg egy kertész el nem zavarta.
Zsófia pedig kihasználta a helyzetet, és megszabadult a gyerektől, egy szép összegért, majd a férjének elmondta, hogy vetélése lett.
— Bocsáss meg, drágám, és én is megbocsátok – Ákos egy finom aranykarkötővel békült ki a feleségével. – Kezdjük előről?
— Rendben – Zsófia csodálta az ajándékot, majd rácsatolt: – Amint haza— Persze, kapsz egy autót – mondta Ákos, bár a szíve mélyén már sejtette, hogy Zsófia sosem fogja megbecsülni az áldozatait, és egy nap talán még ennél is jobban meg fogja bánni.
