Uram, ne tessék már lökdösődni. Fú. Magától jön ez a szag?
Bocsánat mormogja a férfi, hátrébb lépve.
Még valamit motyog az orra alatt, valami elégedetlent, szomorkásat. A tenyerén aprópénzt számol. Talán egy üveg borra gyűjt? Rita akaratlanul is jobban megnézi a férfi arcát. Furcsa… nem tűnik alkoholistának.
Uram… elnézést, nem akartam megbántani mondja végül, valami miatt nem tud elsétálni.
Semmi gond mondja ő, most először néz fel, a szeme elképesztően kék, tiszta, élénk, nem fakult. Mindketten úgy ötvenesek lehetnek, Rita magában összehasonlítja. Ilyen szempárt még fiatalkorában sem látott soha.
Rita finoman karon fogja, és elvezeti a csemegepult előtti kis sorból oldalra.
Van valami baj? Szüksége van valamire? próbál nem húzni az orrát.
Akkor jön rá, mi az, ami a férfiből árad. Az izzadtság régi, áporodott szaga. A férfi hallgat, aprópénzét zsebre vágja, zavarban van attól, hogy beszélnie kellene azzal, ami történt vele. Egy idegennel. Egy ilyen csinos nővel, jól öltözött is.
Engem Ritának hívnak. Maga?
Gyula.
Akkor segítség kell? Rita hirtelen úgy érzi, tolakodik.
Egy hajléktalannak tolakodik. Gyula csak egyszer villantja rá a gyönyörű, kék szemét, aztán inkább kerüli a nézését. Már majdnem elindulnak ellenkező irányba, amikor Gyula megszólal végül:
Munka kellene. Nem tudja, hol lehet itt egy kis alkalmi munkát találni? Valami szerelés, vagy házi munka. Jó hely, nagy a falu, de én senkit sem ismerek. Bocsánat
Rita csendben hallgatja, mire a férfi ismét motyogni kezd az orra alatt, zavarban van. Rita közben azon töpreng, be merjen-e engedni egy idegent a házába? Épp most készül fürdőszobafürdőszobát felújíttatni, fia ígérte, hogy segít, és nem akarta hozzá nem értő mesterre bízni. De a fia folyton dolgozik, ki tudja, mikor lesz ideje…
Tud csempét rakni? kérdezi Ritától.
Tudok.
Mennyiért vállalná a fürdőt, tíz négyzetméter?
A férfi elneveti magát, nyilván meglepi a fürdő mérete.
Meg kellene néznem. Amúgy, amennyit ad.
Gyula példásan, alaposan megcsinálja a fürdőt. Előbb engedélyt kér, hogy lezuhanyozhasson Ritában hála ébred, hogy ilyen figyelmes. Csak azt reméli, egészségügyi baja nem lesz. Odaadja Gyulának a férje régi ruháit, a sajátját kimossa. A felújítás két nap alatt kész. Gyula leveri a régi csempét, gondosan összeszed mindent. Minden szerszámot megtisztít, visszatesz. Vasárnap estére új csempe csillog a falon és a padlón. Rita idegesen nézi, ahogy Gyula végez. Hajléktalan gondolja. Még egy éjszakára nála maradjon? Furcsa. De kidobni is furcsa lenne éjjel.
Szombaton éjjel alig aludt, saját szobájába zárkózva hallgatózott, de Gyula mélyen aludt a nappali kanapéján.
Kérem, tessék átvenni! szól Gyula kora este.
Nincs mit mondani, tökéletes munka.
Gyula, mi a szakmája? kérdezi Rita, gyönyörködve az eredményben.
Fizikatanár. Szegeden végeztem.
Szegedi Tudományegyetem?
Akkoriban Könyves Kálmán Egyetemnek hívták. És csempézni… Minden valamirevaló férfi tudnia kell ilyet szerintem.
Rita bólint, előkészíti a pénzt. Nem fukarkodik, ugyanannyit ad, amennyit régen is szánt volna egy mesternek. Gyula szó nélkül, meg sem nézi, elteszi, öltözik vissza saját ruháiba.
De hát csak így elmegy? kérdezi Rita kicsit felháborodva.
Miért ne? csodálkozik a férfi, ismét felnéz a káprázatos szemével.
Legalább egyen valamit! Egész nap dolgozott, csak teázott, nem akart félbeszakítani.
Gyula kicsit feszeng, aztán bólint.
Rendben. Köszönöm.
Rita is eszik vele egy kevés halat, pedig év folyamán, este hat után sosem szokott vacsorázni. De Gyulával jó beszélgetni. Kellemes, sármos, okos. Ám egyfajta elveszettség bujkál mindig benne ezt nem lehet lemosni, eltüntetni egy beszélgetéssel. Talán csak az idő segíthet.
Gyula, mi történt magával? Bocsánat, hogy kérdezem.
Gyula csendben marad.
Nézze, ha elkezdeném mesélni, hősi, nevetséges, színlelt lenne. Nyolc éve hallgatok másoktól ilyen meséket. Az enyém viszont igaz. Minek terhelném magát?
Csak meglep, hogy egy ilyen férfi ilyen helyzetben van
Gyula hosszan néz rá, aztán egyszerre kelnek fel az asztaltól. Össze-összeakadnak, s a történet magától folytatódik. Rita sosem gondolta, hogy ötvenhárom évesen ilyen is történhet. Hitte, hogy szenvedély csak a fiataloké. De ez igazi, forró, mindenen átívelő szenvedély.
Később elmeséli, hogy nyolc éve segíteni próbált egy tehetséges, de nehéz sorsú tanítványán, akit rossz társaságba kevert a sors. Az osztályfőnök, Gyula László, elment rendet tenni. A banda főnöke huszonkét éves, könyörtelen alak. Nem is beszélgettek, rátámadtak Gyulára. Csakhogy ő egész életében dzsúdózott. Könnyedén lefegyverezte őket, de sajnos a banda vezére úgy vágódott neki a falnak, hogy eltört a gerince. Meghalt. Gyula maga hívta ki a mentőket és a rendőrséget, azt hitte, legfeljebb jogos önvédelemmel vádolják meg. Ehelyett tizenkét év börtönt kapott; rendes magaviselettel négy évvel korábban szabadult.
Ott is emberek élnek csak ennyit mondott a börtönről.
Otthon viszont senki sem fogadta. Édesanyja már meghalt, lakását korábban eladta, a testvérénél húzta meg magát. Az öccs felesége egyből közölte:
Én nem tűrök meg itt börtönviseltet!
Gyula felesége rég elvált, máshoz ment hozzá. Így hát Pestről lement vidékre, de ott sem járt szerencsével. Munkát alig kapott, mindenhol előítéletek fogadták. Lakni valója pedig egy ismerősénél volt, de az pár hét után megkérte, menjen tovább.
Régóta ilyen mostoha a helyzet? kérdezi Rita, miközben Gyula cigarettájának parazsát figyeli.
Két hete már felel Gyula, végre kicsit lazábban.
A cigaretta is Ritaé, öt éve egyszer próbált rágyújtani, azóta ott maradt egy doboz. Gyula ment volna venni magának, de Rita nem engedte.
Most Rita azon gondolkodik, milyen lehet két hétig hajléktalanként élni. A sötétben, a cigaretta fényénél őszintén mesél neki Gyula. Rita beengedi az ágyába. Elkerülhetetlen a vallomás:
Van személyije?
Van mosolyog Gyula, de lakcímem nincs. Ez a legtöbb bajom forrása.
Gyula marad. Minden rendben köztük. Rita szerez neki ideiglenes lakcímet, Gyula elhelyezkedik a helyi barkácsboltban eladóként. Nem éppen a szakmája, de egyelőre megfelelő. Két napból kettőt dolgozik, a többi időben magántanárként dolgozik. Így telik két és fél hónap, amikor Rita fiatalabb fia, Dávid, hazajön, és külön beszélgetésre hívja anyját.
Anya, ideje, hogy megszabadulj tőle.
Tessék? döbben meg Rita.
Már nem szólnak bele egymás életébe évek óta.
Hallottad mondja Dávid , nincs szükséged egy ilyen nincstelenre. Tudod, miért csinálja ezt veled? Mert nincs hol laknia. Te pedig naiv vagy!
Rita kicsit elveszti a fejét, arcul üti.
Ne merj így beszélni velem!
Anya, ne felejtsd el, hogy én vagyok az örökösöd. Nem akarom, hogy bármit is elvegyen tőlem. Ha hozzá is mész, csak terhet kapsz a nyakadba.
Miért temetsz máris, fiam? Mit örökölnél? Még lehet, hogy túl is élem magát!
Ne kényszeríts megtenni azt, amit nem szeretnék. Ha nem lesz eltűnt egy héten belül, nem lesz nyugtod. A saját érdekemet nézem. Ne kérd számon rajtam! Ha normális férfit találnál, elég pénzzel, nem szólnék bele. De így…
Szóval ma már a pénz a tisztesség mértéke? Hát hova neveltelek? fortyog Rita.
Anya mindent elmondtam. Egy héten belül tűnjön el. Ehhez tartsd magad mondja Dávid komolyan.
Rita összeszorított szájjal tér vissza a házba, próbál nem sírni.
Rendőr a fiad? kérdezi Gyula.
Bocs, hogy nem mondtam
Nem kellett volna mondanod.
Ügyészségi nyomozó. Jó ember, csak túlaggódó
Most mit tervezel? kérdezi Gyula halkan, figyelmesen.
Rita leül az asztalhoz, nem tudja a választ. Dávid komolyan gondolja a fenyegetést; bármire képes, akár visszajuttatná Gyulát a börtönbe, ha Rita nem szabadul tőle.
Tavasz van mondja Gyula halkan. Nem döntöttél? Akkor hadd mondjam el én.
Rita könnyes szemmel bólint. Nem akarja elengedni Gyulát, de fia harcát sem akarja elviselni.
Félretettem pénzt. Tudod, nem kérdezted, mennyit. Itt telket nem tudok venni, de húsz kilométerrel odébb igen. Először egy konténert húzunk fel, aztán felépítek neked egy házat. Mit gondolsz?
Rita döbbenten hallgat, Gyula aggódni kezd.
Tudom, hogy megszoktad a komfortot. Ezek átmeneti kényelmetlenségek, de építek neked mindent vissza.
Gyula nekem is van némi tartalékom. Hozzátehetem az építési költségekhez mondja Rita tűnődve.
Nem kértem volna ilyesmit.
Nem is kérted! Magamtól ajánlom. Ez a közös életünk!
Gyula odalép hozzá, átöleli, Rita magához húzza. Érzi a melegséget, a biztos kezeket és a szeretetet. Ki hitte volna, hogy ebben a korban jön még új boldogság?
Gyorsan mindent elintéznek, földterületet vesznek, Gyula ragaszkodik hozzá, hogy minden Rita nevén legyen, de Rita nem egyezik bele.
Nekem van vagyonom! Attól, hogy kidobtak a városból, még van lakásom. Neked viszont semmid. Ne rám hagyatkozz! Nekem van örökösöm! mondja szarkasztikusan, emlékezve Dávid szavaira.
Hamar kihelyezik a konténert, villanyt húznak be, Gyula nekilát felépíteni a házat. Kiderül, hogy Rita spórolt pénze kevés, Gyula hármas energiával vállal újabb tanítványokat, hogy meglegyen minden. Külön sarkot rendez be a konténerben, hogy online is tudjon tanítani, nem látszik, hol van. Minden pénzüket a házba fektetik. Téglánként. Nyárestéken szőnyeget terítenek a fűbe, fekszenek, a csillagokat nézik.
Mit érzel? kérdezi Gyula.
Második lélegzetet feleli Rita halkan.
Én is! nevet Gyula. De azért legalább szerelemet is érzel velem?
Hát hogyne, persze, hogy érzi.
Ősz közeleg, Rita hazamegy néhány holmiért: meleg ruha, takaró, edények kellenek. Ott találja Dávidot a konyhában, cigarettázik.
Szia, fiam! Csak pár percre jöttem! Hogy vagy?
A fia észreveszi, mennyire megváltozott az anyja. Süt belőle a boldogság, kicsit barnább, karcsúbb, valahogy annyi könnyedség áradt belőle.
Anya, hát mi történt veled? Nem hívsz.
Te úgyis mindig dolgozol, ha akarsz, te hívsz!
Miért nem vagy otthon?
Már nem itt lakom. Csak jöttem pár dolgomért, remélem, nem baj!
Dávid döbbenten hallgat. Az anyjában nem csak külső, de belső változás is végbement. Valahogy… boldogabb.
Kisfiam, ha kész a ház, meghívlak, eljöhetsz nézelődni. Most viszont sietek.
Rita gyorsan összepakol két táskát, megpuszilja a fiát, és indul is.
Mi történt veled, anya? kérdezi Dávid utána.
Rita hátrafordul a küszöbről, szélesen mosolyog, és így felel:
Második lélegzet, Dávidkám. És nagy szerelem. Ez minden! Szia, drágám! nevet és kiviharzik a házból.
Nem volt több ideje, mert éppen ma kezdik el építeni a teraszt.
