**Naplóbejegyzés**
Ma végre megkérem a feleségemtől a válást, drágám – könyörgött Gergely szerelmének, Annának. – Csak nyugodj meg, ne idegeskedj hiába, nem akarok veszekedni veled.
Anna szomorúan nézett a vele szemben ülő férfira. – Ezek a végtelen ígéretek kikészítenek, érted? Mindig ugyanaz. Már évek óta együtt vagyunk – itt az idő a döntésre. Ha nem akarsz elválni tőle, mondd ki nyíltan, és véget vetünk ennek.
– Ne mondd ezt! Régóta eldöntöttem, hogy veled akarom leélni az életem. Csak a körülmények akadályoztak.
– Geri, nem vagyok naív kislány, és a szép szavaktól nem olvadok meg, akármilyen őszinték is. Elhagylak – könnyek telték el Anna szemét. Fájdalmas volt kimondani, de más kiút nem látott.
– Ne siess a következtetésekkel! Megígérem, ma mindent elrendezek.
– Anna, téged akarok a legjobban – Gergely szorosan átölelte szerelmét. Igaza volt – itt az idő a pontok fölé tenni az „i”-ket. Nem bírta tovább a két nő között húzódást.
Későn ért haza, mint mindig. Az anyósa már aludt, a felesége, Zsófi, a kanapén ült, forró teát kortyolgatva és sorozatot nézve. Minden a szokásos módon zajlott.
– Jó estét – köszönt Zsófi. – Megint későn jöttél? Sok munka volt?
– Zsófi, komolyan beszélnünk kell. Ma. Most, ha lehet.
– Rendben, de hadd főzzek neked egy teát előbb.
– Nem kell, már vacsoráztam.
Gergely leült mellé.
– Majdnem harminc éve vagyunk együtt. Két gyönyörű gyermekünk van, akik külföldön élnek önállóan. Sok mindenen mentünk keresztül, de mindig támogattuk egymást.
Zsófi figyelmesen nézett a férjére, mintha tanulmányozná az arcán minden ráncot.
– Az érzelmek elmúltak. Maradt a tisztelet, de ez kevés. – Van más? – kérdezte nyugodtan, mintha az időjárást beszélnék meg.
– Igen – ismerte be. – Már két éve együtt vagyunk. Ez igazi szerelem. Nem terveztem, de…
– Boldog vagy vele?
– Igen – válaszolt őszintén.
Zsófi elhallgatott. A csend nyomasztó volt.
– Szeretek mást két éve. Váljunk el – mondta határozottan Gergely.
– Rendben – válaszolta egyszerűen a feleség. – Szívesen látott légyen, aki nem szeretett. Nem mondom, hogy sejtettem, de minden szavad, mint egy kés szúrás.
– Zsófi, kérlek, ne vitatkozzunk. Úgysem tudom megmagyarázni…
– Aláírom a papírokat, de egy feltétellel.
– Mivel?
– Anyukámnak hamarosan születésnapja lesz. Kérlek, csak a buli után. Hetven éves lesz. Nem érdemli meg a veszekedést ilyen napon.
– Igen, egyetértek. Tisztelem az anyósomat, ez nem is kérdés.
– De ez még nem minden.
Gergely meglepődve felhúzta a szemöldökét.
– Ajándékba szeretném neki az ünnep előtti hangulatot. Hogy örüljön, boldog legyen. Mert utána nehéz idők jönnek.
– Hogy képzeled ezt?
– Kérlek, viselkedj anyukám előtt úgy, mintha minden tökéletes lenne közöttünk. Hívhatod játéknak – „tökéletes család”.
– Zsófi, ez olyan… – szakította félbe. – Virágok, közös reggeli, nevetés. Csak két és fél hónap.
Gergely, bár vonakodva, beleegyezett. Zsófi nem hiszt
