Volt egy legjobb barátom, Virág. Évek óta barátok voltunk. Sokszor elmesélte nekem, milyen nehéz az élete. Minden abból fakadt, hogy húsz évig élt együtt a férjével és az anyjával Budapesten.
Irén ő volt az a fajta nő, aki szívesen kihasználta másokat, és nem érdekelte, hogy ezek közt a saját lánya is van. Neki mindig minden rossz, semmi sem felelt meg. Virág anyja már 85 éves volt, de még ebben a korban is elég aktívnak számított.
Irén folyton azt gondolta, hogy a lánya tartozik neki, mintha az élete örökre adós lenne. Mindez azért, mert amikor terhes lett, a férje elhagyta, és újat talált magának. Minden haragját Virágon töltötte ki, aki egyébként nagyon hasonlított az apjára.
Virág sosem volt igazi lánya a szemében csak szolgáló, takarítónő, rabszolga, de nem lány. Virág keményen dolgozott két állásban is. Amikor hazaért a munkából, azonnal nekilátott a padló felmosásának és főzésnek. Az anyja egyáltalán nem akart otthon semmit csinálni. Sőt, sokszor direkt gonoszkodott vele, ha Virág olyasmit főzött, amit Irén nem szeretett. El tudjátok képzelni, szegény lány a munkahelyén is felmondott egyszer, csak hogy átautózzon Zuglóból Újpalotáig az anyjához, és azt főzze neki, amire vágyik.
Akkor Virágnak születésnapja volt. Mindannyian összegyűltünk az asztalnál nagyszerű vendégséget készített ám én észrevettem, mennyire szomorú. Elmondta, hogy veszekedés lett az anyjával. Végül mindenki hamarabb hazament.
Másnap reggel megtudtam, hogy Virág eltűnt. Kiderült, hogy miután elment mindenki, Irén újabb balhét csinált. Virágnak megállt a szíve, de mentőt sem hívtak hozzá. Éjjel meghalt. Így vezette az anyja egészen az éjszaka végéig a sorsát.
