Bencének volt egy átlagos családja. Anyuka és apuka szerették, ahogy ő is őket. Hétvégeken együtt jártak moziba, színházba, korcsolyázni, nyáron pedig délre utaztak. Kagylókat gyűjtöttek, apja megtanította úszni Bencét… Aztán csődbe ment a cég, ahol dolgozott. És apa ivásba fogott. Ittas állapotában szidta a kormányt, az elnököt, a törvényeket. Mindenki hibás volt, mert elvesztette a munkáját.
Amikor anyuka, elfáradva a részeges szófosásában, megkérte apát, hogy menjen aludni, az rátámadt. Mostanában már mindig rákapcsolt. Anyuka elküldte Bencét a szobájába, de ő mindent hallott, összerezzent a kiabálástól, a összetört edények zajától. Mit tehetett volna?
Amikor apa végül elaludt, telve a szobát horkolással és a bűzös leheletével, anyuka bejött Bencéhez, gyakran nála aludt a szűk ágyon. Bence észrevette a zúzódásokat a kezén, még az arcán is. Reggel apa bocsánatot kért, és megfogadta, hogy többé nem nyúl anyukához…
Reggel anyuka óvatosan elsunnyogtak. Kijózanodva apa is elment „munkát keresni”, ahogy mondta. Bence egyedül maradt, megcsinálta a háziját. Harmadik osztályos volt, délutánosként járt iskolába. Magának melegített ebédet, evett, majd iskolába indult.
Este minden újrakezdődött.
– Apa megint tegnap dulakodott? – kérdezte a szomszéd, Nagy Rózsi, aki a falon túl lakott.
– Igen – bólintott röviden Bence.
– Anyád miért nem hívja a rendőrséget?
– Mennem kell, elkésem az iskolából – sietett el Bence.
– No, fuss csak – sóhajtott a szomszédnő, nézve utána.
Amikor Bence hazajött az iskolából, anyuka a konyhában készítette a vacsorát. Apa nem volt otthon, amiért Bence örült. Leült az asztalhoz, és mesélt az egyszerű iskolai hírekről. Aztán azt mondta, hogy apa nélkül jobb, és jó lenne, ha soha nem jönne vissza.
Anyuka oldalvást nézett rá, szemrehányóan.
– Nehéz időszakban van, fiam. Ha talál munkát, minden visszatér a régibe.
De apa hazajött, hangosan vetkőzött az előszobában, valamit elejtve és morogva. Anyuka összerezzent, kikandikált a konyhából.
– Menj a szobádba – súgta, és a hátára tolta Bencét.
Ő a szobájában ült és hallgatta. De ma minden más volt, csendesebb. Aztán anyuka felnyögött, valami nehéz zuhant a padlóra. Bence óvatosan kijött a rejtekhelyéről, és bepillantott a konyhába. Apa szélesre tett lábakkal állt, és a padlón fekvő anyukára nézett. Bence nem bírta visszatartani magát, felkiáltott. Apa fejét fordította, vérbe borult szemmel nézett rá.
– Fiam… – mondta.
Bence kirohant a lakásból, és beBence futott a lélegzetével küszködve a szomszéd ajtóhoz, majd végre megértő felnőtt kezekbe került, akik segítenek neki és anyukájának új életet kezdeni, távol a rémülettől.
