Feleség és apa
Eszter valójában csak úgy tett, mintha igazán szeretne megismerkedni Patrik szüleivel. Mire lenne az neki jó? Végül is, nem velük tervez együtt élni, és Patrik apjával, Lászlóval, aki egyébként elég tehetős, inkább csak bajt és gyanakvást szerezne magának.
De ha már menyasszonynak állt, hát el kell játszani a szerepet a végéig.
Eszter csinosan felöltözött, de nem túldíszítve, inkább kedves, szerény lánynak akart látszani.
A leendő anyós-após meglátogatása mindig telis-tele van láthatatlan buktatókkal, de ha még okos szülőkről van szó, az már tényleg igazi próbája az ember idegeinek.
Patrik próbálta nyugtatni:
Ne izgulj, Eszti, komolyan mondom. Apa kissé mogorva, de nem rosszindulatú. Nem fognak semmi szörnyűséget mondani. Megfognak kedvelni. Anyu igazi társasági lélek, apa meg furcsa, de kibírható próbálta bátorítani a szülei háza előtt.
Eszter csak elmosolyodott, félresöpört egy laza hajtincset: hogy papa morcos, anya meg a társaság lelke. Már csak ez hiányzott. Ám magában mégis elmosolyodott.
A ház sem volt nagy szám számára sokkal gazdagabbakban is járt már.
Már az érkezésükkor várták őket.
Eszter nem izgult igazán. Minek is? Emberek, csak emberek. Fülöpné Piroska, ahogy már hallotta is Patriktól, egész életében háztartásbeli volt, csak néha utazgatott barátnőivel szervezett körutakon, de különösebben nem érdekes. Az apa, Fülöp László, ahogy mondták, nem egy viccmester, de legalább ritkán szól hozzá. Csak az a név valahonnan mégis ismerősnek tűnt.
Bementek
És Eszter ledermedt még az ajtóban. Ez most a vég A leendő anyóst nem ismerte, de a leendő apóst egy pillanat alatt felismerte Már találkoztak, három éve. Nem sokszor, de mindkettőjük hasznára. Hotelekben, bárokban, éttermekben. Természetesen ezekről a találkozókról sem Patrik felesége, sem a fia nem tudott.
Hoppá.
László is felismerte őt. Egy másodpercig felvillant a szemében valami: meglepettség, zavartság, talán valami sötétebb, amit már tervezgetett, de egy szót sem szólt.
Patrik, gyanútlanul, boldogan mutatta be:
Anyu, apu, ő Eszter. A menyasszonyom. Már előbb elhozom, de olyan szégyenlős volt.
Ajaj
Fülöp László kezet nyújtott.
A kézfogása erős és kicsit rideg volt.
Nagyon örülök, Eszter mondta, de a hangjában volt valami egy árnyalat, amit Eszter azonnal nem tudott megfejteni. Talán düh. Vagy fenyegetés. Vagy
Eszter gondolkodott, hogyan vágja ki magát ebből, biztosra véve, hogy László előbb-utóbb mindent elmond.
Én is nagyon örülök, László bácsi játszotta meg magát Eszter, igyekezve, hogy ne bukjon le rögtön. Kezet szorított vele, érezve, hogy elönti az adrenalin. Mi következik most?
De semmi.
László nagy nehezen mosolyt erőltetett magára és udvariasan kihúzta neki a széket az asztalnál.
Talán majd később akarja megalázni
De valójában semmi sem történt.
Ekkor világosodott meg Eszterben: nem fogja lebuktatni. Mert ha őt eladja, magát is eladja felesége előtt.
Mikor egy kicsit lenyugodtak, minden egészen természetesen ment tovább. Piroska történeteket mesélt Patrik gyerekkorából, László pedig érdeklődve hallgatta Esztert, kényes kérdésekkel. Persze, sok mindent tudott már róla. De az a szelíd, gúnyos irónia már nem sértette. Sőt, viccelődött is néhányszor, és Eszter végül önmagát is meglepve elnevette magát. Szavaiban azonban finom utalások voltak, melyeket csak ők ketten értettek igazán.
Mikor például így szólt, Eszterre pillantva:
Tudja, Eszter, maga nagyon emlékeztet egy régi kolléganőmre. Nagyon okos nő volt, és mindenkihez megtalálta a kulcsot.
Eszter nem jött zavarba:
Minden tehetség más, László bácsi.
Patrik, ahogy egy szerelmes vőlegénytől várható, csodálattal nézett Eszterre, nem véve észre a rejtett jelentéseket. Igazán szerette. És talán ez volt a legfontosabb. És neki egyben a legfájóbb is.
Később, amikor szóba kerültek az utazások, László, Eszterre pillantva megjegyezte:
Én például a magányos, csendes helyeket szeretem. Sehol egy lélek, lehet gondolkozni egy jó könyvvel. Maga hol érzi jól magát, Eszter?
Próba.
Szeretem a nagy társaságot, a zajt, a nevetést válaszolta Eszter gyorsan, nem hagyva magát, Bár néha a kíváncsi fülek veszélyesek.
Talán egy pillanatra, nagyon enyhén, de Piroska anyós arca elkomorult. Eszter feljegyezte magában, de Piroska elhessegette a sötét sejtéseket.
László pontosan tudta, Eszter nem a csendet keresi. És azt is, hogy miért.
Mire leszállt az este, László megölelte Patrikot.
Vigyázz rá, fiam. Ő különleges.
Egyszerre volt benne dicséret és gúny. Eszteren kívül senki nem értette.
Eszter érezte, hogy egy pillanatra mintha lehűlne a szoba. Különleges. Ezt a szót választotta.
***
Éjjel, amikor már az egész ház elcsendesedett, Eszter nem bírt aludni.
Ott feküdt, elgondolkodva a váratlan találkozáson, és azon, hogyan is tovább. A jövő nem festett rózsás képet. Sejtette, László bácsi sem alszik. Mindketten a beszélgetésük előtt álltak. És még annyi minden miatt.
Csendben kikelt az ágyból, pólója és rövidnadrágja fölé ráhúzott egy otthoni pulcsit, és óvatosan kisurrant a szobából. A lépcsőn lefelé halkan lépkedett, pont annyira, hogy ha valaki nem alszik, meghallja, majd kiment a verandára, ahol sejtette, előbb-utóbb László felbukkan.
Nem is váratott magára sokáig.
Álmatlanul? szólt mögötte.
Nemigazán jön álom a szememre felelte Eszter.
Finoman fújt a szél.
Érezte a férfi illatát, amit már jól ismert.
László fürkészte őt.
Mit akarsz a fiamtól, Eszter? hangja már minden múltbéli érzelemtől mentes volt. Tudom, mire vagy képes. Tudom, hány hozzám hasonló férfi fordult meg az életedben. Sosem tagadtad, hogy mindig is csak a pénz érdekelt. Az árat mindig megmondtad, még ha burkoltan is. Mire jó neked Patrik?
Ha már nem akar visszamenni a múlthoz, Eszter sem játszott az ártatlant. Fanyar mosollyal felelt:
Szeretem őt, László bácsi énekelte szinte , Miért ne lehetne?
A férfit ez nem győzte meg.
Szereted? Te? Ez nevetséges. Tudom, milyen vagy, Eszter. Mindent elmondok Patriknak. Hogy ki voltál. Miért vagy valójában itt. Szerinted ezek után feleségül vesz majd?
Eszter közelebb lépett, szinte összeértek, és a szemébe nézett. Mintha nem látta volna őt már eleget!
Mondd nyugodtan, László bácsi felelte szándékosan lassan , Akkor majd a feleséged is megtudja, mi a kis titkunk.
Ez
Nem zsarolás. Kölcsönösség. Ha elmondod, hogyan ismertük meg egymást, már nem rejtheted el, mit csináltunk. Bízz bennem, kiegészítem a mesét.
Ez nem ugyanaz
Tényleg? Ezt mondod majd a feleségednek is?
László megtorpant. A régi fenyegetősdi Eszternél lepattant. Rájött, a sarokba szorult. Egy csónakban eveztek.
Mit mondanál neki?
Nem csak neki. Mindenkinek. Patriknak is. Mindent elmondok. Hogy milyen férj vagy, mitől voltak a munkahelyi elfoglaltságaid. Amúgy se lenne már semmi vesztenivalóm. Ha nagyon óvni akarod a fiadat tőlem csak rajta.
Nehéz döntés.
Leszoktatni a fiát erről a házasságról az egyenlő a válása beismerésével.
Úgyse mered.
Én nem? Eszter elnevette magát. Ő nem, miközben László mer? Nem teszem, ha te sem mondod el azt a kapzsiságomat, miközben neked sokkal több okod lenne aggódni. Piroska néni ő tényleg értékeli a hűséget.
Még régebben, egyszer, amikor László az ital alatt vallomásosra vette, azt mondta: Piroska a legjobb feleség, hűséges, ő meg egy semmirekellő. Piroska nem bocsátana meg. Soha. Tényleg választani kell.
És Eszter nem blöffölt.
Rendben préselte , Én hallgatok. Te se mondj semmit. Felejtsük el a múltat.
Ezért nem aggódott Eszter. Lászlónak többet vesztenivalója volt.
Ahogy gondolod, László bácsi.
Másnap reggel elhagyták Patrik szüleinek házát. A leendő após gyűlölettől villogó szemétől kísérve, Eszter elbúcsúzott Piroskától, aki már a lányaként szólította. László egyik szeme megrebbent.
Szenvedett, amiért nem figyelmeztethette a fiát a menyasszonya álnokságára, de félt saját magát buktatni. Piroskát elveszíteni nem csak a házasság végét, hanem a vagyonának egy jó részét is jelentette. És a fia sem bocsátaná meg
Később Eszter és Patrik két hetet maradtak a szülőknél.
Az igazi szabadság.
László próbálta kerülni Esztert, mindig munkára hivatkozott. De egyszer, amikor egyedül maradt, a kíváncsiság győzött benne. Elkezdett kutakodni Eszter táskájában, hátha talál valami ütőkártyát.
Átnézte a neszesszert, a naptárt, egy kis jegyzetfüzetet. Aztán meglátott valamit: egy kék-fehér terhességi tesztet, két csík jelezve az eredményt.
Azt hittem, a tragédia az, hogy a fiam elveszi Ez viszont igazi tragédia! tette vissza a tesztet, de már késő volt becsukni a táskát.
Eszter rajtakapta.
Csúnya dolog más cuccai közt turkálni szólt gúnyosan, de mintha nem zaklatta volna fel.
László sem tagadta.
Patriktól vagy terhes?
Eszter lassan elvette a táskáját, a szemébe nézett, és így szólt:
Úgy tűnik, tönkretette a meglepetést, László bácsi.
László dühbe gurult. Esztert most már végképp nem tudja eltenni a fia mellől. Ha mindent elmond, mindennek vége. Most már tényleg csendben kell maradni. Pedig szétveti a tehetetlenség.
***
Letelt a kilenc hónap és még fél év.
Patrik és Eszter közösen nevelték Lilit.
László kerülte őket. Nem akarta látni, hallani róluk. Nem tartotta igazi unokájának a kislányt, Esztertől tartott féltette a fiát annak sötét múltjától, hidegségétől.
Aztán újra.
Piroska látogatóba készült hozzájuk.
Laci, jössz velem?
Nem, fáj a fejem.
Már megint? Ez már vészjel
Nem, csak nagyon elfáradtam. Menj csak egyedül.
László, ahogy mindig, migrénre, influenzára, fájó lábra hivatkozott. Még gyógyszert is bevetett, hogy hiteles legyen. Nem bírta Esztert elviselni. De hogy kimondjon mindent, sem mert.
Az este unalomban telt, csak a gyötrő gondolatok zaklatták.
Lefeküdt.
Olvasott.
Majd feltűnt, hogy Piroska gyanúsan sokáig van távol. Már tizenegy is elmúlt, még sehol. A telefonra nem válaszol. Természetesen felhívta Patrikot.
Patrik, minden rendben? Piroska elindult már? Még nincs itthon.
Apa, te vagy az utolsó, akivel most beszélni akarok.
És letette
László már indulni készült, amikor leparkolt a háznál egy kocsi. Eszter autója. Sejtette, hogy forr valami, de amikor Esztert meglátta, majdnem elájult.
Mit keresel itt? Mondd! Mi történt?
Eszter feltűnően nyugodt maradt. Töltött magának egy pohár Egri Bikavért, lehajtotta, leült.
Krach történt.
Milyen krach?
Közös. Patrik talált egy régi kávéház oldalán közös fotóinkat, négy évvel ezelőttről. Egy partin, emlékszel az Oázisban? Na, Patrik onnan akart rendelni az évfordulónkra, keresgélte a honlapjukat és ott voltunk mi is. Az a fotós, a fene egye meg… mindent feltöltött! Így most Patrik tombol. Piroska beadja a válópert. És, ahogyan te is szeretted volna, úgy tűnik, én is válok most a fiadnak.
László csak nézett. Szeme előtt lepörgött az egész emlék a weboldal, a rendezvény Emlékezett, hiába kérte, ne készüljön fotó de ki gondolta, hogy így találkozik össze minden!
Leült mellé, a földre.
És te miért jöttél hozzám?
Elmenekültem egy estére mosolygott Eszter , Otthon most káosz van. Lili a dadával. Kérsz egy pohár bort?
Felé nyújtotta az ő borát.
Ültek a verandán, itták a bort. Úgy tűnt, a tücskök ciripelése az egyedüli közös dolog közöttük.
Mindez a te hibád mondta László végül.
Eszter bólintott, le sem vette a szemét a pohárról.
Aha.
Kibírhatatlan vagy.
Ez van.
Nem is sajnálod Patrikot.
Sajnálom, de magam még jobban.
Csak magadat szereted.
Nem vitatom.
László váratlanul maga felé fordította Eszter arcát.
Jól tudod, hogy sosem szerettelek suttogta.
Elhiszem.
***
Reggel, mire Piroska végre hazaért, megbocsátani akarva, akkor is, ha ez fél életébe kerül, együtt találta Esztert és Lászlót. Még aludtak.
Ki van itt? kérdezte Eszter, félig ébren.
Én mondta Piroska, és látta, ahogy összedől az élete.
Eszter csak nyugodtan mosolygott. László később ébredt fel, de utána már nem próbált a felesége után menni.
*
Az élet néha olyan helyzetek elé állít minket, amelyekben minden választás veszteség. De ha magunkat választjuk mindenek előtt, könnyen elveszíthetünk mindent és mégis, talán éppen ezekben a pillanatokban tanuljuk meg, mit jelent igazán felelősséget vállalni másokért és önmagunkért is. Sose felejtsük el: minden titok egyszer napvilágra kerül, és az őszinte élet sokkal könnyebb, mint bármilyen hazugság árnyékában élni.
