Ez nem lehet igaz.
A volt férje hívta fel telefonon. Hogy felejtette el kikapcsolni a hangot éjszakára? „Halló” helyett ásított, hadd tudja meg, hogy felkeltette. Sokáig mentegetőzött, egyhangúan locsogott a időjárásról, a munkáról, a tévéből hallott hírekről. Valamire készülődött, felkészítette magát. Lili nem siettette, nem válaszolt. Néha bólintott, mintha láthatná.
És úgy tűnt, tényleg látja. Tizenöt év házasság – ez már szuperképesség. Mezítláb, csak bugyiban ment a konyhába, hangosbeszélőre kapcsolta, letette a telefont az asztalra, és kinyitotta a hűtőt. Üres, fehér polcai régóta mostalanok és meg vannak bántva. Az ajtón egy üveg bor állt, mellette egy darab csomagolt sajt háromszög alakú műanyagban.
– Hogy van Anikó?
A lánya nevére muszáj volt reagálnia:
– Nem hívtad fel?
– De igen – válaszolta gyorsan a volt férje –, csütörtökön beszélgettünk. Azt mondta, minden oké. Virágzik és illatozik – nevetett –, és még azt is mondta, hogy te egy hétre kiesel a valóságból, elutazol pihenni. Meggazdagodtál, anyu? Hová mész? És a diákjaid? Szabadságra küldted őket?
Lili kortyolt bor közvetlenül az üvegből, a telefont a füléhez emelte, hogy az érzékeny mikrofon ne hallja meg a kezének remegését, ahogy az üveg pereme megütődik a pohár szélén. Összeszedte magát, és játszva elmosolyodott:
– Elegem van mindenből. Jogom van egy hétre a pálmák alatt a tengerparton. Még nem hamar. Van egy hónapom. Irigyelsz?
– Persze – szünet –, dehogy. A volt férje belépett a régi játékba.
– Hozok neked – szünet –, semmit. – Lili elernyedt. – Mit akartál egyébként?
– Nagyon kellemetlen, de kérnem kell. Kifogytam a pénzből. Tudnál kölcsönadni tízezer forintot a hónap végéig? Váratlan kiadások…
– Mmmm – vágott egy darab sajtot, és a nyelvére tette, mint egy cukorkát. – Mi az a kiadás, ha szabad tudni?
– Ismertem egy nővel. Jó ember. Nagyon jó.
Egy indokolatlan, furcsa féltékenység szorította meg Lili torkát:
– Akkor kérdezd meg tőle! – a szeme előtt egy kép: a akkor még jövendőbeli férje húsz évvel ezelőtt, magas, sovány, a divatnak megfelelő hosszú frufru felezi az arcát fehér tollakkal; a mosolya is ferde, egy éles szemfog látszik, és mellette nem ő van, hanem valami idegen nő miniszoknyában és piros ajakrúzzsal.
– Lili, mi történt? – a hangja megváltozott, olyan lett, mint régen. A gondoskodástól megcsikordult a torka, szúrt a szeme, mindjárt elsírja magát.
– Semmi. Nem aludtam eleget. Bocsáss meg. Most utalok. Szép napot!
Míg a banki alkalmazás gombjait nyomkodta, megérkezett egy üzenet Kristóftól:
– Jó reggelt, drága! Gyönyörű napunk van. Nem lenne jó egy piknik a tónál? Délután háromkor érte- Igen, jó lenne – válaszolta Lili, és még a távozó lángoló pillanat sejtelmébe sem merült a gondolat, hogy egyszer majd valószínűleg elmondja neki mindezt, ha megérik a szilvak.
