Egy marék fekete ribizli
Erzsébet különösebben nem készült a szilveszterre. A lánya, Zsófi, azt mondta, elutazik a barátaival a nyaralóba. És Erzsébetnek igazán mi kell? Megsüt pár sütit, készít egy kis káposztás salátát. Néz egy keveset tévét, aztán lefekszik aludni. Aztán majd hazajön Zsófi.
Amikor György élt, mindig nagy társaságban ünnepeltek. Ültek egy kicsit az asztalnál, ittak, nassoltak, nézték az év végi műsort, aztán a friss levegőre mentek petárdázni és gyertyákat gyújtogatni. Körbe-körbe táncoltak a fenyőfa körül a téren, énekeltek, és ha sokan voltak, egyszerű játékokba is fogtak. Még a fiatalokat is felvidították a hangulatukkal.
Erzsébet letörölte a könnyét. Már majdnem három éve, hogy György meghalt, és még mindig nem tud hozzászokni. Valószínűleg soha nem fog megszokni a hiányt.
Kivette a szekrényből György keretes fotóját. A férfi összehunyt szemmel, enyhén mosolyogva néz vissza rá. Imádta ezt a képet, ugyanilyen volt a sírkőn is. Amikor elment a temetőbe, mindig alaposan megvizsgálta a képen látható arcot. Mintha György mindig máshogy fogadta volna: néha boldogan mosolygott, néha szigorúan, ha sokáig nem látogatta meg a sírját.
Tudta, hogy ez nem lehet igaz. De mindig, amikor a sír közelébe ért, tippelte, milyen arckifejezéssel fogadja őt György.
“Rossz nélküled, Gyuri. Bárcsak lenne unokám, lenne valami dolgom. De Zsófi nem siet a házassággal. Azóta, hogy a pasija a barátnőjét vette el, fél az új kapcsolatoktól. Bár mostanában mindig vidám. Lehet, hogy már van valami, csak nem mondja el. Én meg nem turkálok…”
Erzsébet hallotta, hogy becsapódik az ajtó, gyorsan visszatette a fotót a szekrényre.
“Anyu, itthon vagy?” – hallatszott Zsófi hangja.
“Hol lennék? Miért jöttél ilyen korán?” – kérdezte Erzsébet, miközben a lánya felé indult.
“Kibéreltem magam a munkából. Nem vacsorázom. Összeszedem a cuccaim, és indulok. Értem jön Viki a férjével.”
“De hát hirtelen? Mégis nem ma terveztetek menni?” – aggodalmaskodott Erzsébet.
“Ja, de meggondoltuk, hogy fel kell megfűteni a nyaralót, megcsinálni a vacsorát, és kiválasztani a karácsonyfát – lelkesen magyarázta Zsófi, miközben a táskába pakolta a holmiját.
