2023. szeptember 15., keddi nap
Ma már elég fáradt vagyok a ház körüli harcoktól. Zsóka – a feleségem – a konyhapultnál felkiáltott: Könnyebb vagyok, ha eldoblak, elváltunk, aztán végre rendet teszek a lakásban! Aztán újra veled házasodok!
Én csak nevettem: Ne, drágám, ne menjenek ilyen radikális döntések! Csak ülök itt, semmit nem csinálok!
Zsóka visszavágott: Pontosan! Nem csinálsz semmit! Legalább ne akadályozz!
Hol akadályozok? kérdeztem összezavarodva. Szívesen csücskelek a számítógép előtt, mint egy egér, és nincs semmi jelezni!
Egy csésze! mutatott felé a billentyűzet mellé álló asztalon.
Én csak teát iszom. bólogattam.
A második, mi van a monitor mögött? hallatszott a frusztráció hangja. Reggeltől kezdve összegyűjtöttem az összes teásbögrédet!
Én csak a kávémat nem fejeztem be. mosolyogtam. Befejezem, ne aggódj! A hideg kávét ugyanúgy szeretem, mint a forrót sőt, jobb is! És ha már jó vagyok, magam szállítom a konyhába!
Tényleg? kérdezte Zsóka.
Tényleg, tényleg! bólogattam, és még megmosom őket!
Hiába szeretném hinni, a tapasztalat azt mondja, hazudsz! mondta Zsóka határozottan. Azonnal fejezd be a kávét és add vissza a bögrét!
Én meg csak teát iszom, haboztam ki. Nem szeretnék keverni
Zsóka mély lélegzetet vett, majd megközelítve megnézte a csésze alját. Ha három csepp maradt volna, talán elég lett volna feláldozni.
Károly, ezt komolyan gondolod? kiáltott Zsóka. A csésze nem csak üres, már száradt a kávémaradék! Mit akarsz még befejezni?
Komolyan? meglepődtem. Milyen szárazság a lakásban! Tegnap még volt kávé! Szeretnék egy légtisztítót vásárolni!
Károly, mit vegyünk, hogy legalább te is takarítasz magad után? dőlt hátra a székben, amin ültem. Amiért aztán a szemedbe kiáltod: Károly! Mi ez?
Ez csak egy víztál. válaszoltam. Nem engeded, hogy a palackot ide hozzam, ezért félkorsókkal elégedek meg!
Mert a szénsavas üdítő mindenkié, nem csak a tiéd! Ha a palackot a közeledben hagyod, azt is kifogyasztod, de a túl sok szénsav káros!
Ezért van itt a csésze! mondtam.
Zsóka már felértette a fejét: a számítógép mellé újra kell gyűjteni a bögréket. A takarítás még nem ért véget, de már a szobából kilépve észrevette a férje szokatlan testtartását. Nem habozott, visszament, megfogta a székek egyikének kezes nyelvét, és kihúzta a férfiával együtt.
Milyen illatú a válás! kiáltotta szigorúan.
Ez csak egy keksz, válaszoltam ártatlanul.
Nem is tányérra, csak a térdébe esett, és a morzsák már a padlón vannak! Épp most porszívóztam! fújta Zsóka hangját emelve minden mondatot.
Megszeretem a rendet! bólogattam.
Megpróbáltam levetkőzni a kekszet a lábamról, de az alattomosan lecsúszott a földre, darabokra széttörve.
Bezártam a szemem. Azt vártam, hogy előkapom a seprűt, kendőt vagy akár a porszívót, de a cselekvés elmaradt. Egy szemem kinyitva csak azt láttam, Zsóka a kanapén ült, fejét kezeibe szorítva.
Már annyira fáradt vagyok mindentől, szólt fájdalmas hangon. Négy ember él itt, köztük két gyerek!
De a legtöbb szemetet te hagyod magad után, felnőtt, független, okos férfi! vádolta. Legyen példád! Én állandóan mögéd takarítok! Végigfutó bögrék, tányérok, poharak! Papírkártyák a cukorkákból, amik valahogy a kanapén lévő párnák közé csúsznak!
Még a ropogós morzsák is az asztalon! Mikor lesz már a szúnyog?!
Megveszem a krétát, Márci, mondtam bocsánatkérő hangon, de Zsóka nem hallotta.
Még a szemetet is ki akarod dobni, de a kukába sem tudsz behelyezni! Nem bonyolult megnézni, bele került-e vagy sem. Ha nem, dobd be! A hátad nem fog eltörni, ha le vagy hajolva felveszed!
Zsóka lecsökkent, és a szemembe nézett:
Az a csoki, amit a párna alá rejtettél, már soha nem bocsátom el! Az volt a kedvencem!
Pirosra váltam, szégyen színtől gyulladtam. És keserű volt, hogy a feleségem ennyire felkavarta lelkemet.
Zsó! kiáltottam. Zsóka!
A női arcán a harag helyett elszántság tátongott:
Egy hét múlva szabadságra megyek! Három hétre! Addig a gyerekekkel anyukámhoz megyünk! Ha hazatérve a lakás egy sertéstelep lesz, akkor válok tőled!
Nem bírom tovább! A takarításom vége után azonnal egy újabbra kell kezdenem!
Károlyként rettegett szemmel néztem feleségemet.
Most legalább takarítsd el a bögréidet! És söpörd fel a kekszmorzsákat! Kérlek!
Azonnal megtettem, amit Zsóka mondott. Nem hittem, hogy tényleg elmegy három hétre a gyerekekkel azt hittem, csak megijeszteni akar. De elutazott! A visszajáró jegyeket is előre megvásárolta. Három hétre egyedül maradtam, és a magány perspektívája ijesztő volt.
Az egyetlen dolog, amit Zsóka elutazás előtt tett, hogy rendet varázsolt otthonunkba, és azt mondta:
Ha nem változik, akár magam is válhatok a peres felek közé!
A férfiaknak gyakran sajátos elképzelése van a tisztaságról. Vannak, akik rendet tartanak, sőt steril környezetet is biztosítanak. De a legtöbb férfi számára a tisztaság nem elsődleges. A rend fogalma rugalmas: egy elhagyott papír csak akkor számít, ha szemet nem dörzsöl; a por a televízión csak akkor irtózik, ha a napfény kiemeli.
A mi házban a teáskannáktól a villáig, a serpenyőtől a kanapéra eső morzsákig mindenki a saját tempójában takarít.
Én, Károly, a férfiak nagy tömegéből származom, akik a rendet csak akkor veszik komolyan, ha valaki megnyomja. Zsóka szerint én vagyok a szarházi otthonunkban.
Mindentudásom van: tudok főzni, szerelni, takarítani, sőt néha a számítógépes játékok is elvonják a figyelmemet. De ha Zsóka hirtelen egy serpenyőt akar megtisztítani, de már fő valami, akkor a kedvességem könnyen elhalványul.
A házasságunk jó, de a rend hiánya egyből feszültséghez vezet. Amikor Zsóka hirtelen egy újabb dolgot vásárol, csak nevetek: Te vagy a nő! monda a magyar közmondás.
Én mindig vállalom a felelősséget, meghallgatom feleségem problémáit, még ha néha a kollegáit is kritizálom, bár őket sosem látom. A családunk egyben jó, csak egy dolog nyomaszt: a tisztaság.
A hét előtti visszatéréskor Zsóka telefonált:
Hogy vagy?
Jól vagyok, válaszoltam.
Van még egy hét, figyelmeztetlek, ha még nem takarítottál!
És úgy történt, hogy Zsóka három hétig hiányzott. Amikor visszatér, a lakás tiszta lett egyetlen bögre, egy csésze, egy kanál, egy tányér. A víz, a szénsavas üdítő és a gyümölcslé mind a munkahelyi kukában landolt.
Miért mondod, hogy a rendet nem én hozom? kérdezte Zsóka.
Mert te vagy a rend, a cukor és a csoki is a te kezedben van! válaszoltam.
A következő nap már a szokásos káosz volt, de most már tudtam, hogy a rend felépítése nem csak Károly feladata.
Ebből a napból megtanultam: a ház egy közös projekt, ahol a tisztaság nem egyetlen személy feladata, hanem mindkét fél felelőssége. A legfontosabb tanulság, hogy ha együtt dolgozunk, a rend természetes módon jön létre, és a ház nem lesz többé sertéstelep.
