Furcsa, ködös álom volt az egész. Fagyos hajnali fény táncolt a szegedi kisbolt előtt, ahol egy apró, jelentéktelen cicakölyök pattogott a repedezett járdán. Mintha maga Sors tette volna le oda, vagy a Duna sodorta volna partra. A pelyhes, gyámoltalan kiscica mert lányka volt ő, ezt egyből láttam nyugtalanul járkált, összehúzta mancsait a hidegtől, teste reszketett a csírázó párában. Nyávogása is inkább egy panaszos sóhajhoz hasonlított: miááá De a járókelők szívét nem érintette meg ez a hang. Az arca tele volt pörkkel, szemei résnyire szűkülve lestek, nyakán és fülein a szőr foltokban kopott ki.
Senki sem tudta, miként került oda a kis tehetetlen lény. Olyan lehangoló látvány volt, hogy Mariska néni, a boltvezető, aki mindig piros kendőt hordott, egy pillanatra megfeledkezett még a kenyérárról is.
A közértesek megsajnálták a beteges macskát: beengedték a meleg boltba, s cseppentettek rá bolhák elleni szert, hátha segít. De valahogy még sem történt csoda. A cica nap nap után visszatért ugyanabba az időpontban, mintha fejből tudta volna a bolt órarendjét, és kétségbeesett bizakodással kérte, hogy vigyék karjukba.
A tél közeledett, a szél egyre csípettebb lett. A pöttöm macska már mínusz öt fokban dideregte át az éjszakát, hát még ha majd beköszönt a -15, -20 fokos zimankó. Mariska néni akkor emlékezett rá, hogy nyáron épp nálunk talált meg egy másik kiscicát talán a sors megint minket szemelt ki. Azonnal telefonált, és mi jöttünk.
Odaérve megtörtént a legfurcsább a cica a lábaink körül kezdett cikázni, bohókás ugrásokkal kerülgetett bennünket meg a szállítódobozt, mintha pontosan tudná: még egy esélye maradt más sorsra. Felágaskodott két mancsára, farkával simogatta a kezünket, minden mozdulatával könyörgött egy kis szeretetért.
A kép alapján amit Mariska néni gyorsan készített egy régi, rezgő telefonján rögtön világossá vált, hogy rühes volt. Szerencsére az időben elkezdett kezelés hatásosnak bizonyult. Rácseppentettük a hátára a Strongholdot magyar gazdaboltokban is kapható szer , s pár nap alatt javult az állapota.
Mikor elhelyeztük nálunk melegben, gondoskodás közepette, a cica úgy dorombolt, mintha mini traktor lenne. Fáradhatatlan babusgatás után pár napig csak evett és aludt, felváltva.
És mi lett a neve? Álom-álom hátán: magától jött, mint egy verssor Krumpli. Olyan kis bumfordi, csálé krumpli-forma volt, de ellenállhatatlanul kedves. Nem sokáig nézett ki ázottan két kezelés után már igazi ragyogó szemű, szép cicalányka lett. Persze, a fülein és mancsain a szőr csak lassan nő vissza, de az már csak idő kérdése.
Krumpli most már beírva az állatorvoshoz ivartalanításra, egészséges, szép, illatos kiscica lett, aki minden napját átváltozva költi el, mintha álomból született volna a valóságba.
