Ez nem a te otthonod
Piroska szomorúan néz körbe a házban, ahol gyerekkora óta felnőtt. Még csak tizennyolc éves, de már teljesen kiábrándult az életből. Miért ilyen kegyetlen hozzá a sors? Nagymamája elhunyt, az egyetemre sem jutott be, mindez egy padtársa miatt a felvételin. Az a lány mindent lemásolt róla, aztán elsőként adta le a dolgozatát, és suttogott valamit a vizsgáztatónak. Az odalépett Piroskához, elkérte a papírját, végül kijelentette, hogy kizárják csalásért. Bizonyítani semmit sem sikerült. Később kiderült, hogy az a lány a helyi vállalkozó lánya. Hát lehet egy ilyen emberrel szembeszállni?
És most, annyi balsors után újra beállít az anyja két féltestvérével és új férjével. Hol voltak ők eddig? Piroskát a nagymamája nevelte fel, az anyja csak négyéves koráig élt vele. Akkor sem maradtak szép emlékei erről az időről. Amíg az édesapja dolgozott, az anyja magára hagyta, és inkább szórakozni ment. Feleségként is tovább kutatta a megfelelő férfit, és ezt sosem titkolta, még akkor sem, mikor Piroska apja váratlanul meghalt.
Az özvegyen maradt Márta anyuka nem sokáig gyászolt. Gyorsan összepakolt, a négyéves lányát letette az anyai ház küszöbére, közben eladta az egykori férjtől örökölt lakást, majd elutazott az ismeretlenbe. Nagymama Ica hiába próbált hatni a lelkiismeretére.
Márta néha-néha megjelent, de Piroska nem érdekelte. Egyszer, amikor Piroska tizenkét éves volt, Márta hozta a hetes Józsikát, és követelte, hogy a nagymama írja rá a házat.
Nem, Márta! Semmit nem kapsz! vágta rá Ica.
Ha meghalsz, úgyis az enyém lesz! vágott vissza Márta, mogorván nézett a szomszéd szobából figyelő Piroskára, összepakolta Józsikát, és hangos ajtócsapódással távozott.
Miért veszekszetek mindig, amikor ő jön? kérdezte akkor Piroska a nagymamájától.
Az anyád önző! Rosszul neveltem! mondta Ica bosszúsan.
A nagymama hirtelen betegedett meg. Sosem panaszkodott egészségére, mégis egy napon, amikor Piroska hazajön az iskolából, a mindig tevékeny nagymamát sápadtan látja a balkonon ülve. Még sosem látta munka nélkül.
Történt valami? kérdezte aggódva.
Nem érzem jól magam Hívj mentőt, Piroskám kéri halkan Ica.
Jött a kórház, infúziók halál. Ica utolsó napjait az intenzíven tölti oda nem lehet bemenni. Piroska kétségbeesve hívja fel az anyját, aki kezdetben nem akar jönni, csak mikor megtudja, hogy nagymama az intenzíven van, végül eljön de már csak a temetésre. Három nappal később az anyja már dugja is az orra alá a végrendeletet:
Ez a ház most már az enyém és a fiaimé! Hamarosan jön Attila, tudom, hogy nem jöttök ki. Most lakj egy ideig a nagynénédnél, Jutkánál, jó?
Anyja hangjában cseppnyi gyász sincs, inkább örül, hogy végre örökölt! Piroska a bánatban nem tud ellenállni neki. A végrendelet is egyértelmű. Lakik tehát Jutkánál az apai nagynénjénél de ott állandó a hangoskodás meg vendégeskedés, néha furcsa férfiak is érdeklődnek a lány iránt, amitől Piroska retteg.
A barátjának, Miklósnak mindent elmesél, ő meglepő, örömteli választ ad:
Nem hagyom, hogy fura öregurak bámuljanak vagy tapogassanak! mondja határozottan. Beszélek apámmal, van egy garzonunk a város szélén. Azt ígérte, ha bejutok egyetemre, külön lakhatok. Én megtettem, most rajta a sor!
De hát én hogy jövök ehhez? kérdezi döbbenten Piroska.
Hogy hogy? Együtt fogunk ott lakni!
A szüleid ezt engedik?
Nem is nagyon lesz más választásuk! Tekintsd ezt hivatalos lánykérésnek: hozzámsz jössz és velem élsz?
Piroska boldogságában majdnem elsírja magát:
Természetesen igent mondok!
A hír hallatán a nagynéni örül, az anyja viszont dühös lesz:
Férjhez akarsz menni, mi? Nicsak! Egyetemre nem jutottál be, hát így akarod megoldani az életed! Pénzt nem kapsz, reméld, tudod! És a ház is az enyém!
Ez anyja reakciója mélyen megsebzi Piroskát. Miklós csak nagy nehezen érti ki a sírásból mi történt. Hazaviszi a menyasszonyát, ahol szülei próbálják megnyugtatni, teával kínálgatják.
János bácsi, Miklós apja végighallgatja, mennyi baj érte Piroskát az utóbbi időben.
Szegény lányom! Hát milyen ember az ilyen? kiált fel Miklós édesanyja, hallva, hogyan viselkedett Márta.
De engem más érdekel morfondírozik János bácsi. Miért ilyen fontos neki az a ház, és miért mindig ezzel fenyeget?
Nem tudom sírja Piroska. Mindig emiatt vitatkozott a mamával is. Előbb el akarta adni a házat, aztán rá íratni, de a mama nem egyezett bele. Azt mondta, ha ezt teszi, mi az utcán maradunk.
Furcsa! Voltál te a közjegyzőnél nagymama halála után?
Nem minek?
Hogy az öröklésedet elismerjék.
De az anyám az örökös, én csak unoka vagyok. És ott a végrendelet is, láttam már.
Ez bonyolultabb mondja János bácsi. A hétvégén elmegyünk együtt a közjegyzőhöz. Most pihenj!
Közben Piroska is találkozik az anyjával, aki valami papírokat hoz, és alá akar vele íratni, de Miklós közbelép:
Semmit nem ír alá!
Te meg ki vagy? Felnőtt, azt ír alá, amit akar! vág vissza Mérgesen Márta.
A vőlegénye, és ezt veszélyesnek érzem. Szóval egyelőre semmit nem ír alá.
Márta szitkokkal távozik, tovább erősítve János bácsi gyanúját.
Pár nappal később János bácsi elmegy Piroskával a közjegyzőhöz:
Figyelj minden szóra, és mielőtt bármit is aláírsz, olvass át mindent! mondja.
A közjegyző segítőkész. Benyújtják a kérelmet, és másnap már megérkezik a válasz: Piroska öröklési ügyét megnyitották. Kiderül, hogy Ica nagymamának volt egy számlája, ahol kisebb összeget gyűjtött Piroska taníttatására erről Piroska semmit sem tudott.
És a ház? kérdezi János bácsi.
Már néhány éve élő ajándékozási szerződés van a lány nevére az ingatlanról. Nincsenek más okiratok.
Ajándékozással? ámul Piroska.
Igen, a nagymamája néhány éve közjegyzőnél íratta Önre a házat. Most, hogy elmúlt tizennyolc, teljes joga van rendelkezni vele.
És a végrendelet?
Az hét évvel ezelőtt volt írva, később visszavonták. Valószínűleg az édesanyja erről nem tud. A ház az öné, ott élhet jogszerűen.
János bácsi gyanúja igazolódik.
Most mit tegyek? kérdi bizonytalanul Piroska.
Hogyhogy? Közöld anyáddal, hogy a ház jogilag a tiéd, és mennie kell.
Úgyse megy el! Már az én cuccaimat is kipakolta!
Erre van a rendőrség!
Anyja dührohamot kap, mikor Piroska közli vele a híreket:
Te szemét! Anyádat akarod kidobni? Menj inkább te! Azt hiszed, elhiszem a hazugságaidat? Ki súgta ezt neked? A vőlegényed s az apja? Meglásd, mit kapsz! Nekem papírom van, hogy jogom van a házra anyám végrendelete szerint az enyém!
Pontosan! szól be Attila, Márta fia, Most azonnal menjetek, mindjárt jönnek a vevők a házra!
Ahelyett azonban, hogy vevők jöttek volna, a rendőrök érkeznek. Röviden tisztázzák a helyzetet: a zavarókat felszólítják, hogy hagyják el az ingatlant, különben büntetőeljárás vár rájuk. Márta a férjével és gyermekeivel nagy haragban, de tehetetlenül távoznak. Piroska végre visszaköltözhet otthonába. Miklós sem hagyja egyedül, mert attól tart, hogy az anyja újdonsült férje veszélyes lehet, ezért beköltözik hozzá.
Igaza van. Márta és Attila tovább zaklatják; amikor megtudják, hogy Ica pénzt is hagyott egy számlán, Márta a közjegyzőhöz fordul a pénz egy részét valóban megszerzi, de a házat sehogy sem tudja elvenni. Csak akkor hagy fel a zaklatással, amikor az összes ügyvéd megerősíti, hogy nincs joga hozzá. Végül összepakolnak és hazaköltöznek. Piroska többé nem találkozik az anyjával.
Miklóssal összeházasodnak. A következő nyáron Piroska bejut az álmok szakára az egyetemen, harmadévesen megszületik első gyermekük is. Élete végéig hálás férjének és annak családjának a támogatásért, és igazán boldogan él.
Írta: Odett
—
—
Rejtvény
A házikó régi volt, de egészen rendezett. Alig állt üresen, nem is volt ideje elvadulni, romlásnak indulni. Hála az égnek! gondolta Margit. Manapság nincs férfi az életemben. S talán már nem is lesz. Meg én sem vagyok az a magyar vitéz asszony, aki mindenhez ért: szöget beütni, lovas szekérrel megállni, égett házból kimenteni bárkit!
Felsétált a lépcsőn, elővette a táskájából a kulcsot, s kinyitotta a robusztus lakatot.
***
Margit nem is értette igazán, miért pont rá hagyta ezt a házat néhai Ilona néni. A néni alig volt ismerős, bár rokon. Különös, de ki tudja, hogyan gondolkodnak azok, akik ilyen szépkorúak. Ilona néni szerint Margit akár dédunokahúga, akár unokatestvére lehetett nincs kizárva. De a család főzőtündérének is nevezték, mert mindig meleg étel volt nála.
Margit fiatalabb korában járt Ilona néninél, akkor is már szépkorúnak számított, de önállóan élt, senkitől sem kért segítséget. Csak néhány napja halt meg Ilona néni.
Amikor Margit értesítést kapott, hogy a Rejtvény faluban meghalt a rokona, először fel sem ismerte Ilona nénit. Még inkább meglepte, hogy Ilona néni pont rá hagyta a házikót meg a hozzá tartozó négyezerötszáz négyzetméternyi földet.
Ajándék a jövőbeni nyugdíjhoz! tréfálkozott Margit férje, László.
Ugyan már, nyugdíjig még annyi van hátra! legyintett Margit. Hiszen csak ötvennégy vagyok, és mire elérem a hatvanat, lehet, megint eltolják a kort! Szóval ez sima ajándék. Csak azt nem értem, mit tettem ezért? Még azt sem tudtam, hogy Ilona néni még élt mostanáig, azt hittem, már rég odaát van hiszen száz körül lehetett. De panaszkodhatnék? Kaptam, hát használom.
Vagy eladjuk! derül fel László.
***
Jól tették, hogy nem adták el. Néhány hónappal azután, hogy Margit birtokos lett, egy egészen váratlan meglepetés érte sokkal kevésbé örömteli, mint az örökség. Kiderült ugyanis, hogy a drága László megcsalja. Bizony. Szürkülő halánték, ördög a hátsóban, kő a kebelben…
