Réka Nagy megáll a családi udvar kis kapuja előtt, hátát a vesszőkerítéshez nyomja. A busztól úgy rohan, mint egy kóbor kutya, és már nincs ereje. Látja, ahogy a kékesszürke füst kikel a kályhából, és egy kézével a mellkasára tesz: a szíve olyan hevesen dobog, mintha a bordáit szét akarná szaggatni. A hűvös levegő ellenére a homlokát izzadságcseppek csillámozzák. Egy gyors mozdulattal letörli őket, majd határozottan áthúzza a bejárati kaput.
Tapasztalt szemével észreveszi, hogy a tárolóban javítási nyomok vannak. A fia már nem ír neki, de nem hazudik: az apa háza megmaradt, ahogy megígérte. Egy nagy lépésben felmászik a portál lépcsőin, hogy átölelje a kedves Bálintot.
Keresnek valakit? kérdezi mély, torz hangjával egy sötét, konyharuha vállán hordott ismeretlen, miközben Réka szemeibe bámul.
Réka meglepődve áll.
És Bálint, hol van?
A férfi idegesen vakargatja az állát, közömbösen néz rá. Szeme alatt felismeri a rongyos dzsekit, a kopott bakancsot, a foltos táskát ez a szegények felöltözése. Nyáron elvitték, most már késő ősz van: csak a börtönruhája maradt rajta.
Bálint az én fiam. Hol van? Jól van?
Az idegen vállat von.
Valószínűleg igen. Ti magatoknak kellene tudnotok. Zárni akarja a kaput, majd elgondolkodik. Bálint Nagy?
Réka gyorsan bólint. A férfi megértő tekintettel néz rá.
Négy évvel ezelőtt eladtam ezt a házat. Jöjjetek be, ha szeretnétek
Nem, nem! Réka kézzel vágja a levegőt, s majdnem elesik a lépcsőn. Tudná megmondani, hol találom?
A férfi fejét rántja. Réka a kapu felé tart. Elmehetné a barátnőjéhez, Dórához, de Dóra mindig szúrós nyelvű; trágár szavakat mondana neki. Szíve anyai ösztöne azt súgja, hogy valami baj történt a fiával.
Lassan sétál a buszmegálló felé, s sötét gondolatokba merül. Mi történt? Bálint ekkor még bízó volt Négy évvel ezelőtt egy barátra bízta magát, és egy csalásba keveredett. Ha Réka nem vállalta volna a felelősséget, a fia sokkal hosszabb börtönbüntetést kapott volna. Öt évre ítélték, három nappal ezelőtt jó magaviseletért szabadlábra engedték, és még 500 forint bérletjegyet is fizettek neki.
Beteg padlón ülve suttog:
Hol kereshetnélek, kicsim?
A könnycseppek felgyűlnek a szemében. A szívét megrázta, amikor három évvel ezelőtt elhallgattak a fia levelei. Most a legrosszabb félelmei valóra válnak: már el is adta a házat. Arcomra egy kendőt nyom.
Hirtelen egy fekete autó áll meg előtte. A sötét férfi, a ház új tulajdonosa, egy lapot nyújt át neki:
Ezt a címet találtam a papírokban. Ha akarja, elviszem a városba.
Réka a lapot mentőövesen fogja.
Köszönöm, fiatalember, ne aggódjon; majd megoldom. Bátorítva felé a régi busz felé tart, ami már közeledik.
Harminc percnyi száguldás, szorongás és eltévedés után végre megérkezik egy lepusztult épület harmadik emeletére. Többször nyomja a csengőt, és tartja lélegzetét. Talán rossz hírt fognak közölni. A könnyek folyamatosak.
Amikor a kapu kinyílik, öröme határtalan: zavaros, egy kicsit részeg, de élő a fia, Bálint! Sóhajtó sírásba hullik, hogy átkarolja, de a fiú egyáltalán nem tűnik boldognak. Hátralép, a kaput félig nyitva tartva:
Hogy találtál meg?
Megzavarva a hideg fogadtatástól, nem tud válaszolni. Bálint megfordul, és a lépcső felé nyomja anyját:
Sajnálom, anya, de nem mehetsz be. Egy nővel élek, aki gyűlöl minden korábbi szabadultat. Nincsen pénzem, segítsetek magatoknak.
Réka a ház eladásából származó bevételekről próbál beszélni, de a kapu becsukódik mintha egy puskacsapás történt volna a szívébe. Nem sír többé. Alacsony fejjel leereszkedik a lépcsőn. Dóra igaza volt: gyanús fiúnak nevelte. El kell fogadnia, hogy anyaként mennyit elveszített, és most tetőtlenül áll.
Visszatérve a falujába, a sors még kegyetlenebb: Dóra hat hónappal ezelőtt meghalt; a házát már unokaöccsei lakják, akiket alig ismer. Egy finom esőcseppek alatti buszmegállóban gondolkodik a jövőjén.
Egy autó fényei felvillannak: ugyanaz a férfi, a ház új ura, felkiált:
Gyere fel, vizes vagy!
Réka kétségbeesetten röhög: nincs hová mennie, és ez az idegen olyan gúnyos. Szinte erővel rántja a székletét a kocsiba.
Beszélgetnek. Réka elmeséli keserű történetét, csak a fia felkereséséről szót ejtve a szégyen miatt. A sofőr, András, felajánlja, hogy vendégül látja egy időre. Így Réka Nagy visszatér a régi otthonába, ami most András tulajdonában van, és ott marad.
András napfelkeltétől napnyugtáig fát farag a növekvő fűrésztelepben; Réka a ház feladatait látja el: főz, mos, rendet tesz. Könnyűnek találja a modern gépeket. András, még fiatal, elvált, nem gondolkodik új családról.
Az ő jelenléte pontosan azt a menedéket jelenti, amire Rékának szüksége van: András, árván nevelve, most végre megtalálja a melegséget egy otthonban. Minden alkalommal, amikor azt mondja, elmegy, András ellenáll:
Hová mennék? Itt van a te otthonod!
Lassan a szíve is felmelegszik. A vér szerinti fiú talán nem helyettesíthető, de András ritka jóságot mutat, szinte igazi fiaként. Ahogy közeledik a tél, Andresszel megbeszéli, hogy ebédet hoz a fűrésztelepre csak két lépésre, néha túl elfoglalt, hogy visszatérjen.
Aznap egy forró borsleveses termosz és nagy húsgombócokkal érkezik. Elküld egy irodai idegent, letakar egy tiszta asztalterítőt. András nevet:
Réka, te igazi vezér vagy: nincs vita! Ha valaki megbánt, mi csinálunk?
Réka szemöldökét felhúzza:
Fel akarja venni a csapatvezetőt? Az arcból látszik, hogy tolvaj. Bízz a megérzésemben, a börtön megtanított, hogy olvassak embereket.
András fejét rázza:
Jön, anyukám! Van egy erős önéletrajz. Nem lehet csak a benyomás alapján bízni.
Réka helyes volt: egy hónappal később a fűrésztelep komoly veszteségeket szenved, mert az illető titokban eladta a fát, majd egy egész kamionnyi fát vitte el. András bánatosan ismerte el a hibát.
Új csapat toborzásakor úgy dönt, hogy a nagyanyák is részt vehetnek. Ettől fogva Réka segíti a felvételeket: András kérdez, ő figyel, jegyzetel, és egy döntő lapot ad át. Az egész lapok: hátszélű ivó, törvényen kívüli fos, lusta részeg tömör, pontos.
Még jó munkásokra is rámutat, még ha rongyosak is. Egyik jelöltetől még habozik: a papírt bámulja, keze remeg.
András megnézi a látogatót: ez a férfi, aki eladta a házat! Bálint döbbenten bámul anyját, aki a tulajdonos mellé ül, szemöldökét ráncolja, és sapkáját játszadozik. A felesége azt akarta, hogy itt dolgozzon; a fűrésztelep jól fizet. Nem számolt azzal, hogy itt találkozik anyjával, akit elhagytnak hitt.
Csendben András felmutatja a döntéslapot. Réka két szót ír, aztán kifut. Bálint szarkasztikus mosolyra tesz: persze fel fognak venni, anyja megvallja helyette.
András felolvassa hangosan:
Átkozott típus. Bálintot úgy csapja, mint egy legyet. Ki a szobából! Hiszek anyám ítéletében.
