Gábor, komolyan? Megint anyádhoz mész? kérdeztem, miközben a hátizsákjában kutakodtam.
Mit akarsz mondani? Hogy a hidegben, fény nélkül és víz nélkül dobnánk el őt? morcos hangon válaszolt a férjem, a csizmája csattogott a járdán. Te is így bánnál a szüleiddel?
Tudod, a szüleim sosem akarnának ilyesmit velem. Tudják, hogy van családom, ezért nem húznak be ilyen kalandokba. A te anyukáddal kezdte Eszter.
Ne is mondd. Mindegy, hogy segítenem kell, vágta félbe Gábor, elhajítva a vállát.
Értem, de mégis szomorú. Nem csak azért, hogy a fiai hamar elfelejtik, ki az apjuk, hanem azért, hogy te sem próbálsz meg tanítani anyádat önállóvá válni.
Ő maga főzte a kását mondta Gábor. Hadd takarítsa ki magát. Te pedig döntsd el, hol van a családod: a faluban vagy itt a városban.
Eszter visszafordult, és a hálószobába ment. Fél perc múlva a folyosóban kattanás hallatszott, a zár becsukódott, Gábor kisétált. Ő egyedül maradt a gyerekekkel, akiket ma egy közös sétára ígért a közeli parkba.
Újra csak a nagypapa menekült el a családból, és a terhek ismét Eszteren nyugsztak.
Két évvel korábban minden más volt. Eszter többenél is jól emlékezett arra a napra, amikor szüleihez látogatóba mentek, és magukkal hozták Olgát, hogy ne legyen egyedül. Olga jól elbarátkozott a vevőkkel, így senki sem tiltott kifogást.
Miközben teával és sütivel a szőlőkeresztrevaló árnyék alatt kortyolgatták a nyarat, Olgát elütötte egy zseniális ötlet, amely mindent megváltoztatott.
Hát itt tényleg jó! leplezte, miközben mély levegőt vett. Nekem is el kell költöznöm egy saját házba, ilyenkor a nyugalom, a friss levegő
Eszter édesanyja csak mosolygott. Eleinte azt hitte, Olga csak álmodik hangosan.
A vendéglátás jó, de házban férfi nélkül ne is próbálkozz. Nem nyaralás ez, a tetőt mindig javítani kell, a padlót porszívózni, a csöveket szivárgás nélkül tartani. És te, Olgika, nem vagy a házépítéshez teremtve.
Olga összeszorította az ajkát, bár semmi sem bántotta igazán. Nem volt lusta, csak krónikus fáradtságban élt, még ha semmit sem csinált.
Nem akarok konyhát vagy üvegházat vezetni. Nálatok itt tyúk és disznó, nekem elég a virágok és a fák.
Csak a nap alatt ülni, a szépséget nézni. A nagykicsikéknek is jó lesz, vetem nekik a fúvós játékot, a fűre futhatnak, nem a gázra vagy porra.
A virágok és fák is gondot igényelnek. Ha már otthon vagy, legalább hetente seperted a port, kétnaponta felmosd a padlót, szívj fel minden szennyeződést, majd pihenj tanácsolta Eszter anyja.
Azt hiszed, mi a nagyobb szeretetünk a munka? szúrták a vőfélyek. Szavakban szép, de a ház egy végtelen ciszterna.
Ma a kazán felrobbant, holnap a tető, aztán a kerítés. És mindenhez pénz kell. Így szorulunk.
Semmi gond, megoldjuk. Nem vagyok egyedül nyomozta Olga, és egy pillantást vetett Gáborra.
Eszter felhúzta a szemöldökét, de nem szólt. A anyós befolyásolása nehezebb, mint egy éhes gémes megtanítása, hogy ne egyen káposztát.
Aznap Olga többé nem vitatkozott a vőfélyekkel, csak misztikusan mosolygott, mint egy magyar Mona Lisa. Fél év múlva már büszkén mutogatta új otthonát, és élvezte a szomszéd kertjéből származó rózsa illatát. A ház tényleg kényelmes és jó volt.
Látjátok? mondta határozottan a anyós. Most már én is a ti városotokban vagyok!
A boldogság azonban rövidre sikerült. Először Olga megkérte a fiát, hogy segítsen egy kozmetikai felújításban. Az fél évig húzódott, mert Gábor csak hétvégén tudott elmenni.
Eszter morcosan, de türelmesen várt. Hite szerint a felújítás egyszer csak befejeződik, és a család visszatér a régi nyugodt élethez.
Mikor a kerítésre festék száradt, új tapéta borította a falakat, rájött, hogy a teendők listája nem ér véget.
Az anyós szinte két napig áram nélkül maradt. A házban nem csak a fény, de a víz is eltűnt. Gábor anyukájához ment, hogy ivóvízzel és egy palack vízszűrővel nyugtassa.
Minden feladat felállt! És ez a forróság Nincs klíma, nincs zuhany Igazi túlélés! siránkozott Olga.
Később az anyós egy kóbor kutyát fogott be, mintha csak egy időre. Kiderült, hogy a kutyának vesebetegsége van, a faluban nem volt állatorvos, ezért a városba kellett vinni természetesen Gábornak.
Hát mi lesz, ha beteg a kölyök De legalább van őr a házban mondta Olga, miközben a kutyát nyugtotta.
Később Eszternek meg kellett tisztítania a gépkocsit, mert a őr erősen rázkódott útközben. És még több volt: a kutyának gyógyszeres eledelt kellett vásárolni, a faluban sem állt állatbolt, sem házhozszállítás. Gábor lett a futár.
Nem hagyom magára az anyát a beteg állattal! Tudod, mennyire szomorú! válaszolta feleségének, amikor a vádakat hallotta.
Igen, szomorú. A kutyát sajnálja, az embereket meg nem.
Gábor a hétvégéket anyukájának szentelte, néha még a hétköznapokban is visszatért, hogy a szülők házában töltse az éjszakát.
Amíg itt vagyok, ti már alszotok magyarázta. Így korán kelek, és közvetlenül innen megyek dolgozni.
Eszter minden alkalommal remélte, hogy könnyebbre fordul a helyzet, de a terhek csak nőnek. Az anyós tetője szivárgott, a szennyvíztartály eltömődött, hó hullott, fű nőtt Nem akarta egyedül karbantartani a házat, nem tudott szakembert hívni.
Ha megint áramkimaradás lesz? Talán rablók jönnek, leperik a maradék három bőrt kiáltotta Eszter. Gábor, te férj vagy, és a férfiakat félni kell! Találd meg a megbízható embert, és legyél mellette.
A türelme elszakadt, amikor az anyósra újra lekapcsolták a villanyt, már késő ősszel. Szerencsére csak rövid időre, de elég volt ahhoz, hogy Olga pánikba esett.
Holnap megyek generátort venni anyának szólt Gábor hétköznapi hangnemben.
Eszter megfeszülten nézett.
A zsebünkből? kérdezte, szemét összeráncolva, mert tudta, hogy a generátor nem olcsó.
Na, tudod, a nagymama most feszültségben van. Már mindent elköltött a lakás eladásából, és csak egy nyugdíjra él vállalta Gábor.
Szép. Szóval most már mi is gondoskodunk nem csak magunkról, hanem az anyjuk álomházáról is. Gábor, nem túl sok a kérés anyád részéről?
Gábor felhúzott egy vállat.
Eszter, nyugodj meg. Ott semmi sem jó a villanygal. Nem akarod, hogy megfagyjon?
Eszter feltekintett, de újra csak elnyelte a nehézségeket.
Most egyedül ült a hálószobájukban, a válás gondolatával. De élünk elég jól, úgy tűnik Nem, a válás túl drasztikus. Kellene valami más, hogy ne őrüljek el a fáradságtól gondolta.
És kitalálta
Egy hét múlva Eszter korán felkelt, csendben felöltözött. Épp kimenni készült, amikor Gábor alig felébredt.
Olyan korán? nyűgödve szürcsölte a szemét.
A szüleimhez nyugtázta, miközben magát nézte a tükörben.
Mire gondolsz? Gábor szigorúan kérdezett. Ma? Ígértem anyámnak, hogy segítek a gallyak levágásában.
Te nem egyeztetted velem. Én is vannak szüleim, és nekik is kell segítség.
De már kettőtöknek is! felelte Gábor.
A korosságot senki sem törli ki. Most így lesz: egy hétvégén a te anyádnak, egy hétvégén az én szüleimnek mondta Eszter, és a folyosóba lépve megállt.
Jól van, nem felejtettem el. A feladatlista a hűtőre lóg. Ne felejtsd el a gyerekekkel a házikót csinálni, és készíts nekik pizzát ebédre mondta Gábor.
Eszter kilépett, a férje súlyos tekintete mögött, de nem fordult vissza. Útja a szülők felé elgondolkodtatta, hogy már sokáig nem gondolt a sürgős ügyekre.
A szülők felé nyújtott segítség csak szimbolikus volt. Felmászott a második emeleten, aztán pihent.
Olvasott egy könyvet a kertben lévő hintán, a gyerekkori vicceket idézte az ebédnél, és egyszerűen csak ellazult az ágyban. Elfelejtette, hogy mi az igazi étkezés, nem csak a májongó falatokat nyeli.
Talán már nincs tökéletes megoldás. Lehet, hogy Olga sosem adja el a házat, vagy sosem kezdi el megoldani a problémákat a fia segítsége nélkül.
Most Eszternek legalább egy kis saját tér maradt, amit nem hajlandó feladni. Ez talán apró győzelem a igazság és a saját lélek védelmében.
Mit gondoltok erről? Írjátok meg véleményeteket, nyomjatok egy like-ot.
