Esküvő nem lesz
Ma miért vagy olyan csöndes? kérdezte Tekla. Megegyeztünk, hogy szombaton megyünk ágyat választani, de úgy nézel ki, mintha most kaptad volna kézhez a NAV-értesítést. Valami baj van?
Dénes tudta, vagy most mondja el, vagy soha. De ha már, akkor most kell.
Teklácska Szeretnék mondani valamit. Az esküvőről.
Tekla régóta várta, hogy felhozza ezt a témát. Megbeszélték már, hogy nem lesz nagy felhajtás, de ő mindig is sejtette: Dénes igazi lagziról ábrándozik, hosszú asztalokkal, egész rokonsággal, lagzis zenekarral Már a gondolatától is izgult, miről fog végre beszélni a fiú!
Na, ne köntörfalazz. Szerintem sejtem, mit akarsz mondani mosolyodott el Tekla.
Dénes azonban egészen mást mondott.
Halasszuk el halasszuk el az esküvőt.
Hát ez nem az a beszélgetés volt, amire Tekla számított.
Halasszuk el? nézett rá értetlenül Tekla. Ez most komoly? A múlt héten még te választgattad az ültetőkártyákat! Meg megbeszéltük, kiket hívjunk Most meg meggondoltad magad? Nem akarsz elvenni?
Ez lesz az a pillanat, amiben a romantikus filmekben azt mondja a fiú: “Kihűltek az érzelmeim”.
De Dénes megint nem a forgatókönyvet követte.
Most épp nem túl fényes az anyagi helyzetem morogta , a fizetésemet is késve kapom. Nem jön össze a spórolás se. Meg hát csak fél éve élünk együtt, nem gondolod, hogy hamar lenne ez?
Hamar? köhintett Tekla dühösen. Dénes, három éve vagyunk együtt! Három év! Fél év együttlakással. Neked ez hamar?
Dénes már nem tűnt annyira riadtnak.
Ne kezdjük el, Tekla. Nem akarok veszekedni. Ez csak egy kis szünet. Nem gondoltam meg magam, de az esküvő hát az drága mulatság.
Akkor menjünk csak ketten anyakönyvvezetőhöz, aztán kis buli barátokkal dobta vissza a labdát Tekla.
Tekla, az nem igazi lakodalom.
Hát akkor ki vele, had vigye az ördög! csattant fel Tekla.
De te mindig erről álmodoztál
Majd túlteszem magam!
Fura kibúvókat keres, gondolta Tekla.
Tekla
Mondd, őszintén: valami baj van? Már nem szeretsz? Vagy valaki mást találtál? Mert nekem ez a drága az esküvő nem túl meggyőző.
Dénes megrázta a fejét.
Nem, Tekla, esküszöm. Csak szeretném, ha minden tökéletes lenne. És most nem tudnék olyat adni neked, amilyet megérdemelnél. Meg aztán, fél év: talán még meg kell szoknunk egymást. Ki tudja, tényleg passzolunk-e?
Elméletileg volt ebben némi logika Dénes meggyőzően beszélt, de Tekla ösztönei vészjelzést küldtek. Ritka, hogy Dénes ilyen ügyesen próbálja kimagyarázni magát ő volt, aki a sietségért legjobban hajtott korábban.
De Tekla úgy tett, mintha elhinné.
A beszélgetés után Dénes példás barát lett: sosem volt ilyen figyelmes. Mindig megkérdezte, mit szeretne a boltban, magától mosta el az edényt De folyton morcos maradt. Nem úgy, mint aki elfáradt, hanem aki látványosan szenved éjjelente a plafont bámulta, ha Tekla kérdezte, csak fáradt vagyok felelt.
Tekla nem akart nyomást gyakorolni. Majd, majd, majd mantrázta magában.
Néhány héttel később meghívták őket Dénes szüleihez. Tekla húzta a száját, nem szívesen ment volna. Főleg mert a család biztos szóba hozza az esküvőt, ő viszont inkább a szőnyeg alá söpörte volna most a dolgot.
Na de csak el kellett menni.
Az esküvő, persze, szóba került.
Mikor lepjük már meg magunkat egy rendes lagzival? érdeklődött az anyósjelölt, miután az após átvonult a műhelybe szerelni a slagot. Már kinéztük a helyet! Húsz fős tánctér, csak foglalni kellene a napot. Mikorra kérjük?
Dénes ugyanazzal a savanyú arccal ült, mint Tekla. Mit foglaljanak? Semmit.
Anya, mondtam. Elhalasztottuk dünnyögte.
Elhalasztottátok? Miért? Nincs rá pénz? Dénes, fiam, nem gondoltál erre előbb?
Vacsora után, mikor a férfiak nagy izgalommal boncoltak egy soha meg nem javított bojlerszabályzót, Tekla a fürdőbe vonult rendezni a frizuráját.
Minden rend és tisztaság, még egy szál kozmetikum sincs (a mama minden flakont bevisz a szobába Tekla mindig csodálta, hogy van ehhez minden fürdésnél kedve).
Kezét a törülközőbe fúrta egyszer csak odakinn beszélgetést hallott: a fürdő fala minden titkot áteresztett. Dénes már vissza is ment a konyhába, épp az anyjával diskurált. Tekla hegyezte a fülét.
Dénes, nem gondolkodtál azon, hogy szakíts Teklával?
Tekla megdermedve törölgette az állát. Mit beszélnek ezek? Óvatosan tapadta a fülét a hideg csempére.
Anya, mondtam már. Csak elhalasztottuk, nem szakítottunk.
Az csak kifogás! suttogott élesen Ilona néni. Látom, hogy szenvedsz. Miért jó ez neked? Ez a lány nem asszony, az asszony hallgat a férjére, de ő Minek házasodtok, ha egy év múlva úgyis elváltok?
Szeretem őt, anya mondta halkan Dénes.
Tekla majdnem meghatódott.
De Ilona néni következő mondata örökre kijózanította:
Szereted, mondod? Rafkós egy szélhámos az a leány, Dénes. Mondtam már! Még csak menyasszony, de már ellenünk hangol. A húgodat sem segíted, a telken se jársz, mindent megváltoztatott benned és persze, rossz irányba.
Tekla ott ragadt, fülével támasztva a hideg csempét. Ellenük hangolta volna Dénest? Mikor? Mindig igyekezett kedves lenni az anyósjelöltéhez, még amikor a papa egy tollvonással letarolta a frizuráját, akkor is higgadt maradt.
Soha nem érzett tudatos ellenségeskedést épphogy mindig taszigálta Dénest a családjához, egyedül azért is, mert tudta, az mennyire fontos neki.
Ekkor jött a felismerés: az esküvő halasztása nem (csak) a pénzről szól. Hanem az anyósról, aki épp most arcába mosolyog, miközben ellene van.
Tekla gyorsan visszatért a konyhába.
Á, Teklika, visszajöttél! Pont arról beszélgettünk, hogy nem kellene húzni a bejegyzést. A fiatalok, értem én, de az élethez kell egy pecsét.
Milyen kedves!
Persze, Ilona néni mondta Tekla. Nem húzzuk sokáig, csak egy kis tartalékot összerakunk, és irány az anyakönyvvezető. Ugye, Dénes?
Igen, Teklika, már szinte házasok vagyunk csatlakozott Dénes.
Hazafelé, a Duna-parti fények elhalványodtak mögöttük, Dénes próbálta megölelni, de Tekla mindig kicsúszott. Nem tudta, hogy kezdje a témát. Érdemes egyáltalán rákérdezni? Ha Dénes nem szakított az anyja kedvéért, akkor gondolnia kellene, hogy szereti de hát az esküvőt mégis lefújta.
Furán viselkedtél, mikor anyukád elkezdte a témát szólt végül Tekla, miközben az ablakon át bámulta a város fényeit.
Én? Á, csak sürget minket az esküvővel
Ne nyomd mellé. Tudom, hogy nem sürget. Ő egyáltalán nem örülne a mi esküvőnknek. Azt is mondta, hogy én hangoltalak ellene. És hogy szakítsunk.
Dénes idegesen tekert a kormányon.
Hát hallottad? Tekla, anyám csak azt hiszi, ha megnősülök, elfelejtem őt. Tudod, klasszikus magyar anyakór. Ne vedd magadra, idővel majd lenyugszik.
Tekla eleve nem vette túl komolyan ezt a fiamat ellopó asszony narratívát. Sokkal jobban dühítette Dénes hozzáállása. Nem állt ki mellette. Csak bólogatott, csakhogy ne kelljen vitatkozni anyjával.
Az esküvő kérdése így szépen a fiók mélyére került. Dénes továbbra is olyan arccal járt-kelt, mintha egész nap savanyú savanyúságot evett volna, de most, ha Tekla finoman jövőről kérdezett, csak annyit mondott rendre: Talán később
Aztán Teklának a kezébe akadt Dénes fel nem oldott telefonja.
Csak megnézem, mennyi az idő csak egy gyors pillantás! győzködte magát. Nem olvasom az üzeneteket vagy csak fél szemmel.
Az értesítés szerint utoljára a húga, Vera írt. Vera két évvel fiatalabb Teklánál, mégis úgy viselkedett, mintha még mindig tizenkét lenne se munka, se tanulás, otthon lakik, amit a szülei állnak.
Az üzenet nem hagyott sok kérdést maga után:
Világos, nem látok már egy fillért se. Megint papucs lettél, na, élj vele tovább, ha fontosabb neked egy nő, mint a családod.
Tekla újraolvasta. Papucs lettél.
Eszébe jutott valami
Még az esküvő lefújása előtt, amikor Vera hetente hívta pénzért Dénest, Tekla egyszer megjegyezte:
Dénes, huszonhét éves, otthon lakik, szórakozásra pénzt kunyerál. Talán ideje lenne dolgoznia? Mi se vagyunk végtelen pénzforrás.
És Tekla nem szólt volna, ha nem az ő keresetéből is csippentettek volna a család kedvéért. Dénes akkor bólintott. Nem lelkesen, de belátta igazad van, Tekla, ennek már véget kell vetni.
Most már világos, ki is hangolja a családot Tekla ellen.
Fogta Dénes telefonját, átmásolta az üzenetet Verával, és elküldte magának, bizonyítéknak. Aztán szépen mindent visszatett a helyére.
Dénes épp ráverte a havat a kabátjáról az előszobában:
Hozta a kenyeret, és hoztam neked Sport csokit is, azt a mogyorósat, amit szeretsz. Gondoltam is, Tekla, lehet mégis el kellet volna menni
Dénes szakította félbe Tekla.
Na? Mást vártál? próbálta meg poénnal elütni.
De Tekla most nem nevetett.
Mit írt neked Vera? kérdezte.
Dénes azonnal támadó állásba kapcsolt:
Te turkálsz a telefonomon?
A klasszikus magyar védekezési taktika: te vagy a hibás, mert megtaláltad a bizonyítékot.
Nem érdekes, hogy hogy. Magyarázatot szeretnék mondta Tekla higgadtan.
Dénes arca átment a teljes érzelempalettán: haragból kétségbeesésbe.
Tekla, ne bosszankodj. Kicsi még, mindenért megsértődik.
Mert felnőni nem akar, csak a bátyját szponzorálná a végtelenségig? pontosított Tekla.
Úgy van, megszokta, hogy mindig tőlem kér. Rossz szokás. És nehéz leszokni az ajándék pénzről. Majd elfelejti, engedd el.
Ő hangolta a családom ellened?
Hát igen vallotta be Dénes. Próbáltam megmagyarázni, hogy ez a mi pénzünk, Verának is ideje lenne dolgoznia De anya rögtön védte: “Tekla ural alá kerültél, a családot otthagytad érte!” De én nem így gondolom
De lefújtad az esküvőt Jó, értem, ki ellenem fordította őket. De te mit akarsz? Szeretnél még elvenni, vagy csak megijedsz minden családi puffogástól?
Persze, hogy akarlak feleségül venni! Csak most még nem Talán később, ha minden rendeződik
Ez már válasz volt.
Tudod, Dénes, rájöttem most valamire: nem akarok olyan emberhez menni, aki bizonytalan az érzéseiben, és minden testvéri tüsszentésre összerezzen. Jobb is, hogy elmaradt az esküvő.
