Esküvő nem lesz
Miért vagy ma ilyen csendes? kérdezte Zsófia. Megbeszéltük, hogy szombaton elmegyünk kiválasztani a hálószobába a bútort. De te valahogy levertnek tűnsz. Baj van?
Balázs tudta: most vagy soha. Most kell kimondani.
Zsófi… Beszélnem kell valamiről. Az esküvőről.
Zsófi már rég várta ezt a beszélgetést. Megállapodtak, hogy szerényen ünneplik majd, de Zsófi érezte: Balázs neki igazi lakodalmat szeretne sok vendéggel, fotóssal, szervezővel… Zsófi már nagyon várta ezt a pillanatot!
Csak ne kertelj, szerintem tudom, mire készülsz mondani mosolygott Zsófi.
Balázs viszont így szólt:
Halasszuk el… Halasszuk el az esküvőt.
Ez nem az a beszélgetés volt, amire Zsófi számított.
Halasszuk el? Zsófi lefagyott. Ez most hogy jött? Miért? Most beszéltük át a meghívókat, te választottad ki! A vendéglistát is megbeszéltük… Most már nem akarsz feleségül venni?
Zsófi már várta, hogy mint a filmekben, azt mondja: elmúltak az érzései.
De Balázs megint nem forgatókönyv szerint válaszolt.
Most nincs túl jól a pénzünk mormolta. Késik a fizetésem. Nem tudtunk félretenni. És… csak fél éve élünk együtt. Nem túl korai egy kicsit?
Túl korai? Zsófia értetlenül nézett rá. Balázs, három éve vagyunk együtt! Három év kapcsolat, fél év együttélés szerinted ez túl korai?
Balázs már kevésbé tűnt riadtnak.
Ne kezdd, Zsófi. Nem akarok veszekedést. Csak… tartsunk egy kis szünetet. Nem akarom lemondani, csak… az esküvő rengeteg pénz.
Jó… Akkor csak ketten házasodjunk össze, utána ünnepeljük meg a barátokkal.
Zsófi, akkor nem lesz igazi esküvőnk.
Akkor vesszen el, nem számít!
De te mindig erről álmodtál…
Majd túlélem!
Furcsa kifogásokat keres, gondolta Zsófi.
Zsófi…
Mondd el őszintén. Történt valami? Már nem szeretsz? Vagy talán van valaki más? Mert az a drága az esküvő, elég gyenge érvnek hangzik.
Balázs megrázta a fejét.
Nem, Zsófi, esküszöm. Csak szeretném, ha minden tökéletes lenne. Most nem tudok neked tökéletes esküvőt adni, érted? És igen, csak fél éve élünk együtt. Még nem teljesen szoktunk össze. Ki kell deríteni, hogy tényleg illünk-e egymáshoz…
Van logika abban, amit mond, gondolta Zsófi, de valahogy vészcsengőket hallott. Ritkán próbálta Balázs ilyenkor ennyire meggyőzni. Pedig ő volt az, aki a házasság mellett erősködött.
De úgy tett, mintha elhinné.
A beszélgetés óta Balázs egyre inkább ideális pár lett, olyan apróságokra is figyelt, amikre korábban sosem, mintha bűnt akarna törleszteni az elmaradó esküvő miatt. Mindig megkérdezte, mit szeretne a boltban, a mosogatást mindig elintézte… De közben mindvégig borús volt. Nem gondterhelt, hanem igazán levert: éjjelente sóhajtozott, a plafont bámulta, Zsófi kérdéseire pedig csak annyit mondott: Csak fáradt vagyok.
Zsófi nem akarta erőltetni. Majd később, majd, később, majd, súgta a belső hangja.
Pár hét múlva meghívták őket Balázs szüleihez. Zsófi sokáig húzta a dolgokat. Nem volt kedve menni, és Balázs sem beszélt már a lagziról, a szülei meg biztos rákérdeznek majd, az pedig kínos lenne.
Végül menni kellett.
Az esküvő persze szóba került.
Mikor örvendeztettek már meg minket végre? kérdezte Balázs anyja, mikor az apuka kiment a tévé elé. Már ki is néztem az éttermet a lakodalomhoz. Húsz fős asztal, csak foglalni kellene.
Balázs ugyanolyan gyűrött arccal ült, mint Zsófi. Hogy foglalni? Nem lesz semmi.
Anyu, már mondtam. Elhalasztjuk nyögte ki.
Halasztjátok? Miért, nincs pénz? Balázska, mint férfi, erre nem gondoltál előre?
Vacsora után, miközben a férfiak a sosem javított hangfal belsejét vizsgálták, Zsófi a fürdőbe ment rendbe szedni magát.
Olyan tiszta volt, mint egy műtő. Sehol egy porcica. Még kozmetikum se, csak tusfürdő meg sampon. Balázs anyja mindent a szobában tart. Zsófi mindig csodálta, hogy bírja ezt minden alkalommal bepakolni a fürdőbe.
Zsófi letörölte az arcát, és hirtelen fülelt… Ezeknek a falaknak különleges képessége, hogy áthallatszik rajtuk minden titok. Balázs visszament a konyhába és beszélt az anyjával. Zsófi hallotta…
…Balázs, ugye nem akarsz szakítani Zsófival?
Zsófi dermedten állt. Mit csináljon? Nem csapta be magát: jól hallotta. Óvatosan a csempéhez simult, hogy véletlenül se csikorogjon a padló.
Anyu, mondtam már. Halasztjuk. De nem szakítunk.
A halogatás csak kifogás! sziszegte Ágnes néni. Látom rajtad, hogy szenvedsz. Minek neked egy ilyen lány? Ez nem feleség. Egy igazi feleség engedelmes a férjének, ez meg… Minek házasodni, ha egy év múlva elváltok?
Szeretem, anyu szólt Balázs.
Zsófi majdnem el is érzékenyült.
De a következő mondat teljesen kiábrándította.
Szereted, mondod? Ez a lány ravasz, Balázs. Figyelmeztettelek! Még nem lett a feleséged, de már ellenünk hangolt. Már nem segítesz a nővérednek sem, vidékre sem jársz úgy, mint régen… Ő átalakít téged, és nem jó irányba.
Zsófi dermedten a hideg csempére tapadt. Ellenük hangolta? Mikor? Mindig kedves volt Balázs szüleivel. Még akkor is, mikor Péter bácsi teljesen lehúzta az új frizuráját. Fájt, de lenyelte.
Egyetlen egy alkalom sem jutott eszébe, amikor direkt hangolta volna Balázst a családja ellen. Inkább mindig bátorította, mert tudta, hogy mennyire fontos neki a családja.
Akkor hirtelen megvilágosodott: az esküvő elhalasztása nem is a pénz miatt van. Ez az anyósa műve, aki mosolyogva hazudik a szemébe!
Zsófi gyorsan bement a konyhába.
Ja, Zsófia is kijött! Pont azt beszéltük, nem kéne húzni az anyakönyvi bejegyzéssel. A fiatalság szép dolog, de én nem támogatom a pecsét nélküli együttélést.
Milyen kedves tőle.
Természetesen, Ágnes néni mondta Zsófi. Nem húzzuk sokáig, csak egy kis pénzt szeretnénk még félretenni, aztán megyünk az anyakönyvvezetőhöz. Ugye, Balázs?
Persze, Zsófi, szinte már házasok vagyunk vágta rá Balázs.
Aznap este, hazafelé, Balázs próbálta átölelni, de Zsófi mindig odébb húzódott. Nem tudta, hol kezdje a beszélgetést. Egyáltalán megkérdezze? Ha Balázs nem dobta ki a családi nyomásra, biztosan szereti… De az esküvőt lemondta.
Furcsán viselkedtél, amikor anyud beszélt mondta Zsófi, miközben figyelte az eltűnő Duna-parti fényeket.
Én? Nem, csak siettetik az esküvőt és…
Ne hazudj. Nem siettet. Kifejezetten ellenzi. Azt mondta, ellenük hangoltalak. És azt is, hogy jobb lenne szakítanunk.
Balázs idegesen szorította a kormányt.
Szóval hallottad? Zsófi, anya fél, hogy elveszít, ha megnősülök. Ez tipikus. Ne vedd magadra, kiheveri majd.
Zsófira nem az anyós szavai voltak hatással, hanem Balázs válaszai. Nem védte meg csak beleegyezett, hogy ne legyen vita.
Az esküvő kérdése nyitva maradt. Balázs továbbra is morcosan járt-kelt, de most már, amikor Zsófi a jövőről kérdezett, mindig azt válaszolta: Majd később…
Aztán egyszer keze ügyébe akadt Balázs feloldott mobilja.
Csak megnézem az időt, nyugtatta magát. Nem olvasok bele semmibe. Csak… egy pillantás.
A képernyőn ott virított Balázs húgának, Eszternek az üzenete. Eszter csak két évvel fiatalabb Zsófinál, de úgy viselkedik, mint egy elkényeztetett kamasz: sem munka, sem egyetem, otthon lakik, mindent a szüleitől vár.
Az üzenet mindent tisztázott:
Akkor ezek szerint nem kapok pénzt. Újra papucs vagy. Akkor élj vele, ha az a nő fontosabb, mint a családod.
Zsófi újraolvasta. Újra papucs vagy.
Beugrott valami…
A lagzi lemondása előtt, mikor Eszter ismét pénzt kért Balázstól, Zsófi nem bírta tovább, és mondta:
Balázs, huszonhét éves, otthon lakik, de tőled kér pénzt bulikra. Talán ideje lenne már dolgoznia? Nem végtelen a költségvetésünk.
Nem szólt volna, de a saját pénze is benne volt, pont annyit keresett, mint Balázs, és nem vállalt be, hogy a családját szponzorálja. Akkor Balázs beleegyezett kelletlenül, de igazat adott: Igen, igazad van, Zsófi. Most már elég volt.
Most már tudta, ki hangol mindenkit ellene.
Elküldte magának az üzenetet Eszter csetjéből bizonyítékképpen, majd visszatette a telefont.
Balázs a folyosón rázta le magáról a havat.
Vettem kenyeret, meg a kedvenc csokidat, mogyoróval. Gondoltam… lehet, el kellett volna menni…
Balázs, félbeszakította Zsófi.
Ugyan, kit vártál, ha nem engem? próbált viccelni.
De most Zsófi nem nevetett.
Eszter mit írt neked? kérdezte.
Balázs azonnal védekező állásba helyezkedett:
Amíg nem vagyok itt, turkálsz a telefonomon?
Szokásos hárítás. Húzza az időt.
Nem tök mindegy? Szeretném, ha most elmagyaráznád.
Balázs néhány másodpercig magába fordult, arca minden érzelmet végigjárt, dühből pánikba.
Ugyan már, Zsófi, ne törődj vele. Még mindig gyerek, mindenbe belekapaszkodik.
Mibe kapaszkodik? Abba, hogy felnőttként viselkedjen? kérdezte Zsófi.
Neki könnyű volt megszokni, hogy kérhet tőlem. Most nehéz abbahagyni az ingyenpénzt. Ne aggódj, elfelejti, túlteszi.
Ő hangolta rád a szüleidet?
Hát… igen ismerte be Balázs. Próbáltam nekik elmagyarázni, hogy ez már a mi pénzünk, Eszternek is fel kell nőni… De anyám rögtön: Zsófi papucsot csinált belőled, miatta fordultál el tőlünk! De én nem így gondolom…
De te lemondtad az esküvőt… Jól van. Rájöttem, Eszter hangolta ellenem a családodat. Nem tudok így velük beszélni. De te mit akarsz? Tényleg feleségül akarsz venni, vagy csak félsz nemet mondani anyádnak?
Igen, feleségül akarlak venni! De most még nem tudom… Talán később… ha lecsillapodnak a kedélyek…
Na, erre megvan a válasz.
Tudod, Balázs, rájöttem valamire… Nem akarok olyan férjhez menni, aki nem biztos az érzéseiben, és minden alkalommal összerezzen, ha a húga köhint egyet. Jobb is, hogy elmaradt az esküvő.
