**Naplóbejegyzés – Ahol nem is keresed**
Ötvenedik születésnapom után Ágota úgy döntött, kiveszi a május eleji szabadságát, hogy nyugodtan, hétvégi sietség nélkül elvégezhesse a kerti munkákat a nyaralójukban. Antal is erősködött.
– Persze, veled költözök ki, nyugodtan kapálhatsz, én pedig munka után átjövök, hétvégén pedig itt leszek.
– Igazad van, úgyse megyünk idén tengerre, elment a pénz a születésnapi vacsorára a Várkonyi étteremben. De csodálatos volt az estém, Antókám. Köszönöm, nélküled… – mondogatta Ágota.
Amikor eljött a szabadság, összepakolt néhány holmit, palántákat, és várt a férjére. Végül megérkezett:
– Na, kész vagyok, pakold ki a kocsiba, és készítsd elő a vacsorát, hoztam ételt tárolóban.
Útközben Antal váratlanul bejelentette:
– Jól gondoltuk a nyaralót, de sajnos nem tudok teljesen segíteni. Váratlanul megbízást kaptam.
– Sokáig, Antókám?
– Két hétig, de ígérem, az első lehetőségnél hazajövök. A főnököm küld a szomszédos városba.
Ágota ötven évesen mindent elért, ami egy kényelmes élethez kell: jó férj, stabil kapcsolat, felnőtt, önálló gyerekek. Minden rendben – nagy lakás, jó autó, nyaraló, tisztességes fizetés.
És mindig ott volt legjobb barátnője, Rózsa, akivel mindent megosztott. Gyerekkoruk óta együtt tanultak, ugyanarra az egyetemre jártak, és most is egy irodában dolgoztak. Rózsa életteli és mozgékony volt, férfiakat gyorsan cserélt, de a magánéletben nem szerencsés. Mindig hamar csalódott.
Már középiskolában balszerencse ért: teherbe esett egy osztálytársától.
– Rózsa, azonnal a kórházba! – mondta anyja, mikor látta állapotát, és a pokol kapujába került, de gyorsan magához tért. – Megszabadulunk ettől… Egyetemre kell menned, nem pedig gyerekkel.
Az anyja titokban, ismeretségen keresztül intézte el, hogy senki ne tudjon róla. Az iskola után Rózsa is egyetemre ment, de az abortusz következtében többé nem lehetett gyereke.
Rózsa kétszer ment férjhez. Az első férjével csendesen, nyugodtan éltek, de ez a nyugalom megfojtotta. Nem szerette a csendes családi életet. A szép, életvidám nő nem bírta magát, és párszor megcsalta a férjét. Ő maga vallotta be, aki válópert indított.
– Rózsa, nem értem, mi bajod Zsolttal? Intelligens, okos férfi. Persze, sokat dolgozik, de érted teszi! – csodálkozott Ágota.
– Unalmas vele, ne aggódj, lesz még az én utcámban is ünnep!
Aztán újra férjhez ment egy jóképű fickóhoz, Tamáshoz, akit egy koncerten ismert meg. Énekes volt, ő közeledett hozzá. De Tamás is csak a mulatásra figyelt.
– Rózsám, te vagy a múzsám, neked énekelek!
Rózsának tetszett ez az élet – bankettek, italok, nők és férfiak. Aztán Tamás már szombatokat is mással töltött. Rózsa tűrt, de egyszer a férfi kezet emelt rá. Akkor összecsomagolt és otthagyta. Depressziós lett.
Ágota nyugtatta:
– Rózsa, nem ott keresed a férfiakat. Kellene egy nyugodt, rendes ember, te meg…
Ágota érezte, hogy bűntudata van Rózsa iránt a családi boldogságáért, és próbált ismerkedtetni férfiakkal. De Rózsának hamar unalmassá váltak. Így ötven évesen egyedül élt, de vidám maradt. Volt pár rövid kapcsolata, de semmi tartós.
Antal és Ágota kipakolták a holmikat, rendbe rakták a házat. Másnap reggel a férj hazament, hogy felkészüljön a megbízásra. Ágota reggel takarítani kezdett – egy hónapig itt lakna, örült a természetnek. Délre kész volt, kinézett az ablakon, de a szomszédját, Máriát nem látta. Pedig tudta, hogy már kint van, ha már leolvadt a hó.
A ház sarkánál, ahol a fürdőház volt, meglátott Máriáék kertjében egy férfit. Széles vállú, közepes termetű, sportos alkatú ember lassan dolgozott, nem nézelődött. Átment hozzá köszönni.
– Jó napot, nem látom Máriát, nem beteg lett? Én vagyok Ágota, a szomszéd.
– Igen, beteg, otthon fekszik. Én szabadságra jöttem, segítek a nővéremnek. A fia messze van. Én vagyok Olivér, Mária öccse. Szóval legyünk barátok és segítsünk egymásnak! – nevetett.
Ágota fölötte tetszett neki Olivér – nem mondható szépnek, de kellemes hangja volt. Ötven körülinek tűnt.
– Na, meglátogatom a szomszédot, rég nem találkoztunk – mondta Ágota és átment Máriához.
– Szia, szomszéd, mi bajod? – tette az asztalra egy doboz csokoládét és sütit.
– Ágotám, vártalak! Gondoltam, hétvégén jössz.
– Nemcsak hétvégére, egész szabadságomra! Bár Antal megbízásban van, de majd jön, segít… De nem baj, megoldom én is. Olivérrel már megismerkedtem.
– Ágotám, milyen szerencsém van! Mintha villám csapott volna. Fáj a hátam, pont most kellene a kert, és itt vagyok. De az öcsém, ezredes, úgy dolgozik, mint egy igazi paraszt! – mosolyog
