És mondd csak, te mit értél el a nyavalygásoddal? kérdezte a férj. De ami ezután következett, ledöbbentette.
Mikor máskor ébredne fel az ember, mint hajnalban, ötkor, mikor úgy szorít a mellkasa, mintha heveder lenne rajta. Borbála a franciaágy szélén ült, és bámult kifelé az ablakon.
A szíve megint összevissza vert: kettő dobbanás, szünet, három dobbanás, csend. Az orvos tegnap azt mondta: pánikrohamok. Beutalót adott kivizsgálásra.
Tizennyolc év alatt Borbála a karrierista, friss diplomás közgazdászlányból… mivé is lett? A férje vállalkozásának melléklete? “Kamu könyvelő”, akinek ő kell, hogy vezesse a papírokat és írjon alá szerződéseket? Takarítónő, aki esténként felmossa a padlót, mert Balázs számára a kosz láthatatlan?
Fent vagy már? Balázs lépett ki a konyhába. Arca gyűrött, elégedetlen. Megint nem aludtál éjjel?
Borbála csendben bólintott. Kávét töltött neki. Kiemelte a hűtőből a joghurtot, amit Balázs immár öt éve reggelizik minden áldott nap.
Egyébként kortyolt bele Balázs ma megyek fel Pestre. Három napra. Fontos tárgyalás beszállítóval.
Balázs…
Tudta, hogy nem kellene elkezdenie. Tudta, hogy férje megint úgy néz majd rá mintha megint csak sajnálatot akarna kicsikarni, amire ő képtelen. Mégis kimondta:
Most ne menj el. Rosszul vagyok. Az orvos szerint sürgős a kivizsgálás.
Balázs megállt. Letette a bögrét az asztalra. Orrán át fújta ki a levegőt olyan érzéssel, mint akinek elege van az örökös panaszkodásból.
És mondd, mire jutottál ezzel az örökös síránkozással? hangja szinte nyugodt volt, inkább közömbös, mint ideges. Dolgoznom kell, Borbála. Nem hallgathatom minden áldott nap, hogy rosszul vagy, hogy elfáradtál, hogy pánikolsz. Szerinted ki nem fáradt el?
Már pakolta is a bőröndöt. Rutinszerűen, mert tudta: Borbála hallgatni fog. Le fogja nyelni az igazságtalanságot, magát fogja okolni megint rosszkor, megint rosszul mondtam.
De most valami megváltozott Borbálában.
Balázs felállt. Lassan, higgadtan. Emlékszel, kinek a nevére van írva a lakáshitel?
Ő hátrafordult, gúnyosan mosolygott.
Tök mindegy, gondolom, mindkettőnké.
Nem. Az én nevemen. Csak az én nevemen.
Valami mintha megpattant volna a szobában. Borbála látta, ahogy Balázs arca megváltozik.
Miről beszélsz?
Arról, hogy amikor nyolc éve felvettük ezt a lakást a Király utcán, akkor neked tele voltak tartozásokkal a zsebeid. A bank sose adott volna neked hitelt, emlékszel?
Ő hallgatott.
Mindent az én nevemre írtunk. A lakást is. Arról nem is beszélve, hogy én vagyok a társigénylő a vállalkozásod minden hitelénél. Nélkülem, az aláírásom nélkül, semmit nem hosszabbíthatsz meg, semmit nem bővíthetsz, semmit nem kezdeményezhetsz.
Balázs leült az asztalhoz. Lassan. Mintha elgyengültek volna a lábai.
Miért mondod ezt?
Csak emlékeztetlek. És még valami Borbála kihúzta a komód fiókját, előhúzott egy mappát, letette elé. Tudok Kamilláról is.
Balázs a mappát bámulta.
Ült, mint akit leütöttek. Még nem fájt, de már nem tudott tisztán gondolkodni.
Kamilláról ismételte Borbála. Hangja nyugodt volt. Annyira, hogy magát is meglepte. Barátnőd, a könyvelő a Varga Valinál. Szép lány, tizenkét évvel fiatalabb nálam.
Kinyitotta a mappát. Egy-két papírt kivett, félkörben az asztalra tette, mint egy osztó a kaszinóban.
Ezek itt a bankszámlakivonataid. Azok, amelyeket annyira titkoltál. Látod ezeket az utalásokat? Negyvenezer, ötvenezer, hetvenezer forint havonta.
Ő hallgatott.
Ez meg a levelezésed Borbála lehelyezte a kinyomtatott lapokat. Komolyan azt hitted, hogy nem tudom a céges géped jelszavát? Balázskám, én találtam ki ezt a jelszót három éve, mikor elfelejtetted a régit.
Balázs kirántotta a papírokat, végigszaladt rajtuk szemével. Halálsápadt lett.
Ezeket honnan vetted?!
Miért, számít? Borbála vizet töltött, a keze csak egészen kicsit remegett. A lényeg, hogy Kamillán keresztül vitted ki a pénzt. Hogy gondolod, érdekelné az adóhatóság is?
Balázs felpattant, elfojtott ordítás robbant ki belőle.
Mit képzelsz te magadról? Ki vagy te? Egész életedben rajtam lógtál, semmit nem kerestél, otthon ültél, mint egy élősködő!
Élősködő? Borbála keserűen, szinte nevetve mondta ki a szót. Ez aztán a kifejezés, ugye? Az élősködő, aki aláírta a hiteleid szerződéseit. Az élősködő, aki vezette a teljes könyvelésed, amíg te tárgyalásokra szaladtál. Az az élősködő, akinek a nevén van a lakás, és aki társhitel-felvevő minden egyes kölcsönödben.
Megfenyegetsz engem?!
Nem Borbála kinézett az ablakon , csak tisztázom a helyzetet. Mert te elfelejtetted a legegyszerűbb dolgokat.
Visszafordult.
Fél év alatt visszaszereztem a diplomámat. Elvégeztem a továbbképzést éjszakánként, pánikrohamok és álmatlan éjszakák között. Állásajánlatot kaptam. Nem valami nagy szám, de elég, hogy külön lakást béreljek, és eltartsam magam és Lilient is.
Lilient?! Balázs megmozdult. Hogy érted ezt? El akarod vinni a lányunkat?
Mikor láttad utoljára? Borbála közelebb lépett. Komolyan. Mikor beszéltél vele legutóbb?
Balázs hallgatott – mert nem tudta felidézni.
Borbála újabb papírt vett elő.
Itt van az orvosi papírom. Tartós idegrendszeri kimerültség, pánikrohamok. Javaslat: környezetváltás, terápia, a káros hatások megszüntetése. Látod ezt a sort? Tartós stresszes élethelyzet. Tudod, mit jelent ez neked?
Borbála.
Ha most beadom a válópert, a bíróság nekem ad igazat.
Letette a papírt.
De ami a legfontosabb: egy hét múlva nem hosszabbítják meg a hitelkeretedet, ha nem írom alá. Vali tegnap hívott a bank minden papírt kér, és mindenhez az én aláírásom kell.
Balázs visszaült. Mint akit kiütöttek.
Mit akarsz? rekedt lett a hangja. Pénzt?
Borbála felnevetett. Rövid, hangtalan nevetés volt.
Pénzt? Balázs, én csak tiszteletet akarok. Legalább egyszer ismerd el: nélkülem nem lenne semmid. Sem vállalkozás, sem lakás, sem az a fránya üzleti út, amit annyira vársz.
Elővette a táskáját.
Este hazaköltözöm Liliennel Oleszához. Gondold át. Ha majd készen állsz a beszélgetésre, hívj fel. De ne várd, hogy újra abba a Borbálába botlasz, aki mindent lenyelt.
Balázs hat óra múlva hívta.
Borbála Olesza konyhájában ült, mentateát ivott, és furcsa nyugalmat érzett. Mintha most mászott volna ki abból a mocsárból, amiben évekig merült, és most hirtelen ráébredt: lehet könnyedén is lélegezni.
Halló vette fel a telefont. Hangja egyenletes volt, tiszta.
Beszélni akarok veled.
Hallgatlak.
Nem telefonon. Kis szünet. Gyere haza.
Borbála elmosolyodott.
Nem, Balázs. Ha beszélni akarsz, gyere ide. Tudod az Olesza címét?
Egy óra múlva megjelent. Dühösen. Elszántan. Olyan képpel, mint akit sarokba szorítottak, és most akármi áron ki akar törni.
Olesza érzékelte a helyzetet, magával vitte Lilient. Borbála a konyhában maradt.
Mit képzelsz te magadról?! Balázs az asztalra csapott. Zsarolsz engem?!
Nem. Csak tényeket mondok.
Miféle tényeket?! Elloptad a papírjaimat! Követtél, turkáltál a gépemben!
Balázs sóhajtott Borbála , tényleg azt gondolod, hogy ez most a legjobb taktika? Hogy támadsz? Miután mindent tudok?
Csend lett. Mert igaza volt.
Figyelj rám Borbála előrehajolt. Nem akarok tönkretenni. Nem jelentlek fel az adóhatóságnál, nem csinálok botrányt. Csak azt akarom, hogy végre megértsd: nélkülem semmid sincs.
Válni akarsz? hangja rekedt.
És te?
Balázs elfordult. Sokáig nem szólt. Majd nagyot sóhajtott.
Kamillával, az nem jelentett semmit.
Ne szakíts félbe emelte fel kezét Borbála. Fél éve tudok róla. Tudtam, hogy rajta keresztül vitted a pénzt, tudtam, hogy az üzleti utak fele csak álca volt. Tudtam és hallgattam. Reméltem hátha elmúlik. Hátha ráébredsz.
Keserűen felnevetett.
De talán csak féltem beismerni: a házasságunk öt éve véget ért. Mi csak tettettük, hogy minden rendben.
Borbála.
Elegem van abból, hogy kiegészítőnek tartasz az életedben, hogy semmibe veszed minden szavam, minden kérésem. Hogy észre se vetted, hogy melletted lassan meghalok a pánikrohamokban!
Balázs ült, sápadtan, ökölbe szorított kézzel.
Választhatsz mondta Borbála. Kezdhetünk újra. Hazugságok, megcsalás nélkül.
Vagy mindent vihetsz.
Nem Borbála megrázta a fejét. Csak azt viszem, ami az enyém. A lakást. A részemet a vállalkozásban. A hiteleket, amiken az én nevem áll, te törleszted tovább egyedül. Én pedig élek a magam életét.
Felállt, jelezve: a beszélgetés véget ért.
Három napod van. Gondold át. Ha beszélni akarsz, hívj. De azt a Borbálát ne keresd többé, aki mindent tűr és hallgat.
Egy hét múlva Balázs újra megjelent.
Ezúttal hiányzott belőle az a magabiztos póz, ami mindig eltakarta a gyengeségét. Leült az Olesza-konyhában az asztalhoz, sokáig hallgatott.
Vali azt mondta, a bank nem hosszabbítja meg a hitelkeretet az aláírásod nélkül mondta. Megáll a cég.
Borbála bólintott.
Tudom.
Mit akarsz?
Ránézett.
Válást akarok.
Balázs elsápadt.
Komolyan beszélsz?
Soha nem voltam komolyabb töltött magának teát Borbála. Nem remegett már a keze. Egyáltalán. Aláírom a bankban, megújítom a hitelt. De egy feltétellel: elválunk. Civilizáltan. Nincs balhé. Megkapod az egész céget, kifizeted a részemet. A lakás marad nálam. Lilien nálam lesz.
Borbála…
Eldöntöttem, Balázs elmosolyodott. Tudod, mi a legérdekesebb? Életemben először, gyógyszerek nélkül aludtam. Normálisan. Pánikroham nélkül.
Hallgatott.
És ez sok mindent megmagyarázott. Nem beteg vagyok. Nem kellett volna gyógyítani. Csak el kellett jönnöm ebből az életből, ahol semmi vagyok.
Borbála felállt.
Választhatsz mondta. Beleegyezel, és békében válunk. Vagy megyek a bíróságra, minden húzásodat feltárom, és akkor a céged is oda. Dönts.
Balázs lehajtotta a fejét. Tudta végleg veszített. Az a gyenge nő, akit gyengének tartott, nálánál is erősebbnek bizonyult.
Jó suttogta. Belemegyek.
Három hónappal később hivatalosan is elváltak.
Borbála megkapta a lakást és tisztességes összeget a cégből kivált részéért. Új munkahelyen kezdett.
Balázs maradt a céggel, egy új, kisebb lakással és valamiféle ürességgel, ami estéről estére gyötörte, ha hazaért. Nem volt kinek elmondani, mi történt aznap. Nem volt, akivel csak leülhetett volna pár percre.
Kamilla egy hónappal a válás után elhagyta. Kiderült: őt nem szerelem érdekelte, hanem a kényelmes élet. És amikor Balázsnak egyedül kellett fizetnie minden hitelt, eltartani egy szeretőt már nem ment. Kamilla érdeklődése elillant.
Borbálával ezt később Vali közölte. Borbála elmosolyodott. Nem érzett semmit. Se kárörömöt, se sajnálatot.
Csak semmit.
Talán nem is olyan rossz néha részt venni a férj vállalkozásában. Önök mit gondolnak?
