— És akkor? Nekünk és Józsinkal minden rendben van. Példás család vagyunk, semmi kivetnivaló, a gyerekek is rendes emberekké nőttek fel.
— Józsi, megint elfelejtetted a kulcsot? — Piroska sóhajtott, amikor ismerős köhögést hallt az ajtó mögül. A férje soha nem hívott, csak állt és várt, amíg rájön, hogy ki kell nyitnia.
— Elfelejtettem — mormolta József, bepréselődve az előszobába. — A sietség volt, fontos megbeszélésem volt reggel.
Piroska figyelte, ahogy leveti a cipőjét, középre hagyva a folyosón, és csendben visszatette a helyébe. Negyven év házasság megtanította, hogy ne veszekedjen apróságokon. József főmérnök volt a gyárban, fontos projektekért felelt, otthon meg nyugalmat akart. Hát akkor miért ne tehetné el helyette a cipőjét?
— Hogy van a munka? — kérdezte a felesége, tálalva neki egy adag borsólevest.
— Minden a szokásos. A főnökség nyom, a munkások nem értik, a gépek meg öregek. De megoldjuk — József gépiesen lapozgatott az újságban, a szeme le sem téve a sorokról.
Piroska el akarta mesélni a szomszédját, Irénkét, aki ma panaszkodott az alkoholista fiáról, de meggondolta magát. Józsefnek a munka után nem kellenek mások problémái.
— Egyébként — emelte fel váratlanul a fejét a férje —, Ferkó kapott egy előléptetést. Átviszik a főigazgatóságra, Budapestre. Jó pozíció, a fizetése háromszor annyi lesz.
— Örülünk neki — bólintott Piroska, takarítva az asztalt.
— Engem ajánlótt a helyére — tette hozzá halkan József.
Piroska megmerevedett a kezében tartott tányérokkal.
— Hogy érted?
— A főnök dönt a jövő héten. Ha minden jól megy, főmérnök-helyettes leszek. Majdnem dupla fizetés, juttatások, hosszabb szabadság.
József nyugodtan beszélt, de Piroska hallotta a rejtett izgalmat a hangjában. Tűpontosan ismerte a férjét. Évek óta álmodozott erről a pozícióról, de sosem mutatta ki nyíltan az ambícióit.
— Józsi, ez csodálatos! — leült mellé, megfogta a kezét. — Megérdemled ezt az előléptetést. Annyi éven át becsületesen dolgoztál, sosem hagytad cserben a gyárat.
— Még nem biztos, hogy megadják — vállat vont a férj, de Piroska látta az arcán, hogy már elképzeli magát az új pozícióban.
Egész este József szokatlanul vidám volt. Mesélt az új projektekről, amiket megvalósíthat, az üzleti utakról, arról, hogy végül új autót vehetnek a régi Lada helyett. Piroska hallgatta és örült vele együtt. Vacsora után még zenét is kapcsoltak, és táncoltak a konyhában, mint régen.
Másnap Piroska találkozott a kertben Marikával, Ferkó feleségével.
— Gratulálunk! — mosolygott a szomszédné. — Ferkó tegnap elmesélte, hogy Józsi kaphatja a helyét. Nagyszerű pozíció, mi is örülünk nektek.
— Köszönjük, de még semmi sem biztos — válaszolta óvatosan Piroska.
— De hát már majdnem eldőlt. Ferkó szerint más jelöltet fel se mernek nézni. Józsi a legjobb szakember az osztályon, mindenki tiszteli.
Piroska könnyű szívvel tért haza. Akkor nem hiába reménykedett Józsi. Ha Ferkó így beszél, akkor az előléptetés szinte biztos.
Otthon ünnepi vacsorát készített el. Elmegyboltba, vett húst a pörkölthez, József kedvenc süteményét. Főzés közben énekelt. Rég volt már ilyen boldognak.
József későn ért haza, fáradtan és komor arccal.
— Mi történt? — ijedt meg a felesége.
— Semmi különös. Egy átlagos munkanap volt — leült az asztalhoz, de még hozzá se nyúlt az ételhez.
— Józsi, miért hallgatsz? Hallottál valamit az előléptetésről?
— Megmondták, a jövő héten hozzák a döntést.
— Valami probléma van?
József sokáig hallgatott, majd mélyet sóhajtott:
— Tudod, Piroska, nem olyan egyszerű a dolog. Nagy a verseny. Kovács is jelentkezett erre a
