Megjöttél? Ki hívott meg, őszintén? Financiálisan segíthettél volna válaszolta ridegen a nagynéni.
Itt vagy? És ki hívott? Pénzzel segíthettél volna mormogta szárazon Tóthné Mari.
Boglárka összeráncolta a homlokát a kitartó csengő miatt, ami felkeltette.
Meglepődve nézte a telefon kijelzőjét az unokahúga, akivel több, mint két éve nem beszélt, hívta.
Alsol? Milyen szerencsés vagy, én meg csak sírok
Persze hogy alszom, éjfél után van nézte Boglárka az ébresztőjét, ami hajnali fél kettőt mutatott.
Ha ilyen nyugodtan alszol, akkor nem tudsz semmit? folytatta rejtélyesen az unokahúga.
Zsófi, egyenesen a lényegre térnél? sóhajtott Boglárka a telefonba. Korán kell kelnem.
Később is aludhatsz. Családi tragédia történt! jelentette ki a húga, mintha Boglárka tehetne róla.
Miféle tragédia? kérdezte Boglárka, attól tartva, hogy az édesanyjával történt valami.
Tóth Dezső bácsi meghalt ma reggel zokogta Zsófi. Hirtelen. Nagynéninek sokkos állapotba került. Nincs pénz. Össze kell gyűjteni, hogy segítsünk. Holnap a bátyámmal elmegyünk a faluba. Jössz velünk?
Nem, nem tudok. Csak a gyászolásra megyek el.
Akkor utalj nekem, mi odaadjuk a nagynéninek erősködött Zsófi. Kétszázötvenezer forint.
Boglárka azonnal átutalta az összeget az unokahúgának a telefonon keresztül, majd visszafeküdt aludni.
Nem érzett különösebb szomorúságot a hír hallatán, hiszen rég nem beszélt apja családjával.
A halála után teljesen eltávolodtak tőlük, azt állítva, hogy már nem tartoznak a családhoz.
Boglárka mégis udvariasnak tartotta, ha segít, így döntött.
Az utalás után senki nem hívta. Zsófi azonnal el is felejtette.
Többször is próbálta elérni, hogy megtudja a gyászolás dátumát, de az unokahúga nem vette fel.
Nehezen, közös ismerősökön keresztül sikerült kiderítenie, majd elment, hogy búcsúzzon el a nagybácsikájától.
Tóthné hidegen fogadta, mintha Boglárka jelenléte jobban zavarná, mint a férje halála.
Eljöttél Ki hívott? Pénzzel segíthettél volna válaszolt megvetően.
Elküldtem kétszázötvenezer forintot mondta Boglárka.
Furcsa, én ilyesmit nem láttam szipogott kétkedve a nagynéni.
Zsófinak adtam
Ja, persze, kitalálod ölelte össze a karját. Ő és Árpád csak százötvenezerrel jöttek. Hetvenöt-hetvenöt. Téged nem említettek.
Nem értem kereste Boglárka Zsófit a tekintetével.
De véletlenül épp eltűnt. Végül kint találta meg, a kertkapunál.
Zsófi, nem adtad oda a pénzem a nagynéninek? Hova lett? követelte a magyarázatot.
De, odaadtam válaszolta kelletlenül.
Azt mondta, csak tőled és Árpádtól kapta
Téved legyintett Zsófi.
Százötvenezer forintot adtál?
Igen.
Az nekünk ketten volt, nem hármunknak!
Hát! Ki fizeti a benzin pénzét, ha nem te? emelte fel a fejét Zsófi, és eltorzította az arcát.
Kétszázötvenezer forint kétszáz kilométerre. Ráadásul miért nekem kellene fizetnetek az utat? kérdezte Boglárka.
Vissza akarod kapni a pénzed, igaz? gúnyolódott.
Igen, szeretném!
Most nem, később utalom fordult meg Zsófi, és magas fejjel elsétált.
Boglárka ezután nem akart tovább maradni abban a házban. A nagynéni reakciója és az unokahúga viselkedése miatt csalódottan sajnálta, hogy segített.
Halkan kihívott egy taxit, és elment. Egy hét múlva az anyja hívta, sírva.
Kislányom, igaz, hogy adtál pénzt Tóth Dezső temetésére, aztán visszakérted? kérdezte zokogva.
Adtam pénzt, nem kértem vissza.
A nagynéni az egész faluban azt meséli, hogy elvetted a pénzt. Meg van sértve, hogy nem öleltél szeretettel mondta szomorúan az anyja. Szégyellem megjelenni a faluban, mindenki bámul.
Anya, ez nem így volt! volt felháborodva Boglárka a pletykákon.
Elmesélte az anyjának, mi történt valójában a nagynéninél.
Zsófi sosem adta vissza a pénzt jelentette ki.
Ő vitte el a pénzt a nagynénitől, és azt hazudta, te kérted vissza! Micsoda pimaszság! Remélem, fuldokolnak abban a pénzben! kiáltotta felindultan az anyja.
Miután meghallotta, Boglárka először fel akarta hívni Zsófit, de végül inkább megkímélte az idegeit, és egyszerűen nem szólt hozzá többé.
Pár hónap múlva azonban az unokahúga újra felbukkant.
Elhatároztuk, hogy emlékkövet állítunk Tóth Dezső bácsinak. Neked ez kétszázötvenezer forint jelentette ki üzleti hangsúllyal Zsófi.
Nem, többé nem adok egy fillért sem!
Milyen hozzáállás a családhoz kiáltotta felháborodva a telefonba. Őszintén meg vagyok lepve.
Én is meg vagyok lepve, hogy lehúztatok, majd pletykálkodtok rólam.
Miről beszélsz?
Elvitted a pénzt a nagynénitől, nem adtad vissza, majd te hazudtál rólam És azt hiszed, még bármit is segítek neked? Mikor apám halála után kijelentettétek, hogy anyám és én nem vagyunk a család tagjai, akkor nem tartozom nektek semmivel! mondta határozottan, majd letiltotta az unokahúga számát.
