Emlékezetes Születésnapi Vacsora: Egy Pár Különleges Estéje
Heléna a férjével éppen hazatért a vacsoráról, ahol a férje születésnapját ünnepelték. Csodálatos este volt. Rengeteg ember eljött: rokonok, munkatársak. Sokukat Heléna először látta, de ha Zoltán úgy döntött, hogy meghívja őket, akkor fontosak lehettek.
Heléna nem volt az a típus, aki vitatkozik a férje döntéseivel. Nem szerette a botrányokat és a veszekedéseket. Neki könnyebb volt egyetérteni Zoltánnal, mint bizonygatni, hogy neki van igaza.
Heléna, nálad van a lakáskulcs? Megtalálod?
Kinyitotta a táskáját és elkezdte keresni. Hirtelen éles fájdalmat érzett, és hirtelen kihúzta a kezét, miközben a táska a földre esett.
Miért kiáltottál?
Valami megcsípte a kezem.
Annyi minden van abban a táskádban, nem csodálom.
Heléna nem veszekedett, felvette a táskát és óvatosan kivette a kulcsot. Belépve a lakásba, már el is felejtette az esetet. A lábai fáradtságtól elgyengültek; szeretett volna fürödni és azonnal lefeküdni. Reggel azonban éles fájdalom ébresztette a keze vörösödött, dagadt. Ekkor eszébe jutott a tegnapi este, és kivette a táskáját, hogy megnézze, mi van benne. Tárgyról tárgyra haladva, a táskája alján talált egy nagy, rozsdás tűt.
Mi ez?
Nem értette, hogy került oda. Kivette a furcsa tárgyat és kidobta. Ezután az elsősegély dobozát kereste, hogy kezelje a sebet. Miután bekötözte a vörösödő ujját, munkába indult. Ebédidőben azonban lázas lett.
Felhívta a férjét:
Zoltán, nem tudom, mi van velem! Tegnap valami fertőzést kaptam el. Lázas vagyok, fáj a fejem, az egész testem sajog. El sem hiszed, de egy rozsdás tűt találtam a táskámban, az csípte meg tegnap.
Jobb lenne, ha orvoshoz mennél. Nem kockáztathatjuk, hogy tetanusz vagy súlyos fertőzés legyen.
Zoltán, ne legyél túlzó. Letisztítottam a sebet, minden rendben lesz.
Az idő azonban csak telt, és Heléna egyre rosszabbul lett. Alig bírta végig a munkanapot, mielőtt taxit hívott hazamenetelre. Tudta, hogy a tömegközlekedésre nincs ereje. Otthon a kanapéra zuhant, és elaludt.
Álmodott a nagymamájával, Máriával, aki még gyerekkorában elhunyt. Nem tudta megmagyarázni, de tudta, hogy ő az. Bár a nagymama megjelenése ijesztő lehetett volna, Heléna érezte, hogy segíteni jött.
A nagymama egy mezőn vezette Helénát, mutatott neki gyógyfüveket, és elmagyarázta, hogy főzetet kell készítenie, hogy megtisztítsa a testét. Azt is elmondta, hogy valaki rosszat kíván neki, de túl kell élnie. Heléna ideje kezdett kifutni.
Heléna hideg verítékben ébredt. Azt hitte, órákig aludt, de az óra szerint csak néhány perc telt el. Hallotta, ahogy az ajtó kinyílik Zoltán megérkezett. Heléna lecsúszott a kanapéról és kiment az előszobába. A férje meglepődött, amikor meglátta:
Mi történt veled? Nézz csak tükörbe!
Heléna a tükör előtt állt. Tegnap még egy mosolygó, fiatal nőt látott. Most alig ismerte meg magát: borzas haj, mély karikák a szeme alatt, sápadt arc üres tekintettel.
Mi folyik itt?
Ekkor Heléna eszébe jutott az álma, és a férjének mondta:
Álmodtam a nagymamával. Azt mondta, mit tegyek
Heléna, öltözz fel, azonnal a kórházba megyünk.
Nem megyek sehova. A nagymama azt mondta, az orvosok nem fognak segíteni.
Ekkor heves vita tört ki. Zoltán megőrültnek nevezte a feleségét, és azt hitte, hallucinál, mikor egy ismeretlen öregasszonyról beszél. Először veszekedtek igazán. Zoltán még erőszakhoz is folyamodott, hogy kivigye.
Ha jószántadból nem mész, erőszakkal viszlek.
Heléna ellenállt, elvesztette az egyensúlyát, elesett és megsérült. Zoltán még dühösebb lett, megragadta a táskáját, becsapta az ajtót és távozott. Heléna csak annyit tudott tenni, hogy írt a főnökének: vírus
