Úgy alakult, hogy hazudnom kellett a férjemnek. Tudom, hogy egy kapcsolat nem épülhet hazugságra, de nem volt más választásom. A negyedik gyerek soha nem szerepelt a terveink között, és biztos voltam benne, hogy a férjem ragaszkodna az abortuszhoz.
Épp csak elkezdtünk egy kicsit jobban élni – végre visszatértem a munkába a GYES után. De az a két csík a terhességi teszten egy pillanat alatt mindent megváltoztatott.
Az első ultrahangvizsgálaton kiderült, hogy ikreket várok. Őszintén szólva, azonnal elszédültem az orvosi rendelőben. Már volt három gyerekünk, ami azt jelentette, hogy a szülés után öten lesznek.
Hogyan fogunk megbirkózni vele? Hogyan fogunk elférni? A férjem el tudja tartani a családot, miközben én újra otthon leszek a babákkal?
Túl sok kérdés keringett a fejemben, de a terhesség megszakítása számomra soha nem volt lehetőség.
Végül bevallottam a férjemnek, hogy babát várok, de az ikrekről nem tettem említést. Nyugodtan fogadta a hírt, de nem mutatott különösebb lelkesedést. Hogy fokozatosan felkészítsem arra, hogy nem egy, hanem két gyerekünk lesz, úgy döntöttem, hogy egy ártatlan beszélgetés során hozom szóba a dolgot:
– Ma a nőgyógyászati rendelőben találkoztam egy régi osztálytársammal. Ikreket vár, és már van három nagyobb gyereke otthon.
– Hű! Öt gyerek? Ez már túlzás. Fogalmam sincs, hogyan fogja megoldani.
– És ha én is ikreket várnék?
– Akkor elvetetnéd. Nem tudnék ennyi gyereket eltartani. Ráadásul én is szeretnék élni egy kicsit, nem csak állandóan dolgozni.
A gyerekeket nemcsak fel kell nevelni, hanem megfelelő életkezdést is biztosítani kell számukra.
Más szóval, ha a férjem az elejétől tudta volna az igazságot, ragaszkodott volna a terhesség megszakításához. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy nem mondok neki semmit – hogy elkerüljem a konfliktust. Elkezdtem tájékozódni a szociális támogatásokról, és kiszámoltam, milyen pénzügyi segítséget kaphatnánk. Röviden: a legrosszabbra készültem.
Úgy döntöttem, hogy a második ultrahangra elviszem a férjemet is. Már nem tudtam tovább hazudni neki. Ott hallotta meg az igazságot az orvos szájából. Természetesen a terhesség 20. hetében az abortusz már nem volt opció.
Úgy tettem, mintha engem is ugyanúgy meglepett volna a hír. Végül is a korai ultrahangok nem mindig pontosak. A férjemnek nem volt más választása, mint elfogadni a helyzetet, míg a nagyobb gyerekeink boldogan fogadták a hírt, hogy hamarosan két kistestvérük lesz.
A múlt hónapban megszültem egy kisfiút és egy kislányt. A férjem imádja őket – soha nem láttam még ennyire szeretetteljesnek a nagyobb gyerekeinkkel sem. Még a lakásunkat is sikerült bővíteni egy távoli rokontól kapott váratlan örökségnek köszönhetően.
Pénzügyileg is minden rendeződött. De a férjem még mindig nem ismeri az egész igazságot. Nem akarom, hogy a haragja tönkretegye a családunk boldogságát.
