Az első szerelem a suliban: egy tizedikes története.
Zsófia beleszeretett még a középiskolában, tizedikben. Az osztálytársa, aki mindig is tetszett neki, a nyári szünet után megváltozott, mintha herceggé lett volna. Szeptember elején, amikor mellé ült a padba, Zsófia úgy érezte, mintha a hetedik mennyországban lenne.
Ő is megváltozott. A kislányból fiatal nővé érett, karcsú derékkal és kecses lábakkal. A haját, amit copfba kötött, most lazán hagyta, így kiszabadult fehér nyaka.
Bálint kritikusan szemügyre vette Zsófia előnyeit, és úgy döntött, nem szégyen mellé ülni. Főleg, hogy a lány jól tanult, és ha kellett, lehetett tőle másolni. Zsófia kedves és érzékeny volt.
De az iskolai barátság érzelmei hamar szerelemmé nőttek: az első, forró, mindent elsöprő szerelmmé, ami éppen a legrosszabbkor jött
Az érettségire kellett készülni, a jegyzeteket tanulni, rengeteget olvasni. Bálint és Zsófia viszont az órák után sétáltak, a parkban csókolóztak a padon, télen pedig gyakran korcsolyáztak a jégen.
Bálint szülei nem örültek. A fiúnak katonai akadémiára kellett volna járnia, de ő a tanulás helyett túl sok figyelmet fordított Zsófiára. A korai szerelem semmi jót nem ígért. Bálintnak tovább kellett volna tanulnia, Zsófia pedig nem is a legjobb családból származott
Így beszélt a fiával az apja. Az anya, aki sajnálta a fiát, bólintott.
Zsófia valóban a nagymamájával élt. Az anyja meghalt, amikor ő ötéves volt. Az anyakönyvi kivonaton az apa neve mellett vastag fekete vonal húzódott.
És te mégis miért szerettél bele? gondolta morcosan Zsófia nagymamája. Ah, persze Az anyjára.
Ha Zsófia anyjáról esett szó, a beszélgetés mindig félbeszakadt. A nagymama összeszorította az ajkát, mintha a saját múltjába nézne, és csendben sóhajtott.
Zsófia viszont sietett a következő találkára Bálinttal. Ritkán volt olyan nap, hogy ne találkoztak volna az iskola után. A tanulmányok hanyatlottak, a tanárok aggódtak, Bálint szülei egyre gyakrabban szidták a fiút, és végül ultimátumot adtak: ne találkozzon a lánnyal, amíg jobb idők nem jönnek, legalábbis amíg nagykorú nem lesz.
Bálint keserűen mosolygott. Nem akarta megszakítani a kapcsolatot Zsófiával. Ők ketten először érezték magukat ennyire közel egymáshoz. Ez az új érzés megszállta a szívét is. De a komoly kapcsolatokról nem is akart gondolkodni. Mit szólnának a szülei az világos volt.
Amikor Zsófia rájött, hogy három hónapos terhes a közös intimitásuk után, kétségbeesett. Közeledtek a vizsgák, a madarak énekeltek az ablak alatt, a patakok csergésztek. Zsófia éjjelente sírt a párnába, próbálva fel nem ébreszteni a nagymamát. De a nagymama észrevette a változást, és anyai ösztönnel rájött, mi történt.
Bálinttal most már csak az iskolában találkozott. A fiú apja határozottan elvágta a kapcsolatot köztük. Ha megtudnák
Egy este a nagymama odalépett az unokája ágyához, és nyugodtan megkérdezte:
Szülni akarsz? Ne hazudj nekem. Egyszer már átéltem ezt az anyáddal. Leült az ágy szélére és elsírta magát, Zsófia pedig átölelte és bűntudattal simult hozzá.
Mit tegyek, nagyi? suttogta. Az ő szülei teljesen ellene vannak. De ők semmit sem tudnak.
És ő? Ő tudja? kérdezte a nagymama.
Nem. Nem merek neki elmondani, félek, hogy rögtön Zsófia először mondta ki, amire gondolni is félt.
Gyakorlatilag már így is otthagyott erősítette meg a nagymama Zsófia félelmét. De el kell neki mondanod. Ez a te kötelességed. Ha ezután elfut, akkor nem érdemel téged egy ilyen férfit. Akkor ne sajnáld. És ne mutasd, hogy szereted. Legyen büszkeséged. Megoldjuk. Én dolgozni fogok.
Hogy mondhatod, nagyi Dolgozni. Hisz nyugdíjas vagy.
Takarítónőnek, a mi házunkba. Miért ne? Amíg élek, nem szégyellek megfogni egy seprűt, ha segíteni kell. Hogy is kéne másként Kislányom.
Zsófia már hangosan zokogott, a nagymama is. De hamar összeszedte magát.
Elég a sírásból. Most nem szabad. Aludj. Felállt és keményen mondta:
Csak egy ígéretet adj nekem, hogy befejezed az iskolát. Mindenképpen. Akármi történjen.
Zsófia megnyugodott. Elhatározta, hogy az első alkalommal elmondja Bálintnak a gyerekről. Tudta, hogy a fiúnak valószínűleg nem lesz öröme a hírtől, és felkészült mindenre. De benne már ott élt egy kis lélek, akit már szeretett. Mit számított Bálint elutasítása? Hisz hamarosan anya lesz, és az a legnagyobb boldogság
Bálint már egy másik padban ült. Az osztályban suttogtak a szakításukról, valaki Zsófiát okolta, valaki Bálintot, de mindenki egyetértett abban, hogy először be kell fejezni az iskolát, utána tanulni egy szakmát, és csak aztán gondolni a családra. De senki sem beszélt a szerelemről. Arról, amit Zsófia érzett, kevesen sejtették. Aki nem tapasztalta meg nem fogja érteni.
Zsófia másnap elmondta Bálintnak a terhességét a beszélgetés után a suli mögötti fasoron. A fiú elsápadt, mintha szét
