Ma néhány perce belépett a fiával, és megállt a küszöbön.
– Anyu, ő Zsófi – mutatta be kissé zavartan Gergő a lányt, akivel késő este ért haza.
– Jó estét – válaszolta Erzsébet, nem túl barátságos tekintettel mérve végig a váratlan vendéget. – Milyen remek időpontot választottatok a bemutatkozáshoz! Az éjfél már csak öt perc múlva van…
– Én megmondtam Gergőnek, hogy túl késő van – kapott azonnal az alkalmon Zsófi –, de hát ő figyelne rám? Olyan makacs!
„Na, ez aztán ügyes“ – gondolta magában Erzsébet. – „Magát mentegeti, őt meg lejáratta. Nem szimpatikus egyáltalán.“
– Na, gyertek be – hívta be az anya, és anélkül, hogy további szót vesztegetett volna, bement a hálószobába.
Mi mást tehetett volna? Kiűzze az egyetlen fiát a házból? Éjszaka! Ráadásul valami ismeretlen lány miatt! Együtt akarnak élni? Hát legyen. Az anya azért van, hogy megvédje a fiát, és felnyissa a szemét. És ő, Erzsébet, ezt hamarosan meg is teszi. Aztán Gergő magától is elküldi ezt a Zsófit, sajnálat nélkül! Még örülni is fog, hogy megszabadult tőle!
Egész éjjel forgolódott, tervezgetve, hogyan szabaduljon meg Zsófitól.
Nem az volt a baj, hogy Gergő feleségül akar menni. A fiú már harminc éves, teljesen kész egy családalapításra.
De nem ehhez a lányhoz!
Először is, jóval fiatalabb. Az azt jelenti, hogy még csak úgy suhan az életben.
Milyen feleség lenne belőle? Anyja? Háziasszony?
Másodszor, az erkölcsi oldala is árulkodik: éjszaka állít be idegenekhez, még bocsánatot sem kér! Ráadásul vádaskodik, mintha Gergő lenne a hibás…
És még itt is aludt!
Vajon ez most először történt meg vele, vagy ez számára mindennapos?
Harmadszor. Egyszerűen nem szimpatizál vele Erzsébet!
Akkor Gergőnek is hamar elege lesz belőle.
És minek pazarolja rá az idejét?
A terv végrehajtására nem is került sor.
Zsófi magától adott néhány okot, hogy Erzsébet mindent a helyére tegyen.
Az első vészjósló jel már reggel elhangzott.
Zsófi bement a fürdőszobába, és majdnem egy óra múlva jött ki.
Gergő ezalatt tehetetlenül járkált fel-alá a lakásban. Járkált, és egyre ingerültebb lett.
– Fiam, mi bajod? – kérdezte édesanyai gyöngédséggel Erzsébet. – A lány csak kicsit rendbe szedi magát, hogy tetszen neked…
– De nekem munkába kell mennem!
– Akkor kopogj be hozzá, mondd meg, hogy nem egyedül van a lakásban – javasolta az anyja.
– Kényelmetlen – válaszolta Gergő. – Majd később megbeszélem vele. Anyu, te nem késel?
– Én? Nem. Rég készen vagyok. Pé– Fiam, minden rendben lesz, most pedig ülj le reggelizni, mert neked egész nap dolgoznod kell.
