Tovább kell élni. Elment, hát elment. Ha legalább jó ember lett volna, de így ilyen megbízhatatlan. Majd felneveljük a gyereket ketten, ne aggódj!
Palkót az édesanyja és a nagyapja nevelték. Nagymamájára csak halványan emlékezett. Öt éves volt, amikor meghalt. Csak illatos, friss pogácsáira emlékezett
Az édesapját viszont soha nem látta. Még Palkó születése előtt eltűnt. Az anyjával, Tündével együtt költöztek annak idején falura.
Megismerkedett Tünde szüleivel, ki is tűzték az esküvő napját, de a vőlegény egyszer csak eltűnt
Nem keresték. Tünde keservesen sírt, akkoriban már várandós volt
A könnyek most nem segítenek! mondta nagymama. Élnünk kell tovább. Elment, hát elment. Ha legalább jó ember lett volna, de ilyen nem érdemli meg, hogy szóba hozd. Majd felneveljük a kicsit egyedül, ne félj!
Palkónak gyerekként sosem volt semmije hiány, mégsem nőtt elkényeztetett gyerekből. Jó tanuló volt.
A nagyapa szigorúan nevelte. Tiszteletre tanította, hogy becsülje meg mindazt, amije van. Palkó szinte mindenhez értett. Bármibe fogott, abban sikeres lett!
Harmincévesen az egész környék ismert és irigyelt agglegénye lett: jóképű, megbecsült munka, magas fizetés, tágas háromszobás lakás mindene megvolt!
A lányok rajongtak érte, de ő nem sietett. Dolga is akadt bőven, hétvégenként minden alkalmat megragadott, hogy hazalátogasson anyjához vidékre. Nagyapja már nem élt, s az anyja gyakran gyengélkedett.
Házi tennivalókban gyorsan elfáradt, mostanra már nehezebben boldogult.
Palkó sokszor kérlelte, hogy költözzön hozzá Budapestre, de az anyja mindig ellenállt.
Minek mennék oda?! legyintett Tünde. Tőled se látok unokát Maradok én inkább itt csöndben magamnak
Maradj csak nyáron, aztán jöhetsz te is gyógyüdülőbe meg utánam a városba. Ráférne rád egy kis pihenés, anyu. Felépülsz, visszamész, vagy talán egyszer én is visszamegyek veled a faluba!
De hát neked munkahelyed van! hüledezett Tünde. Mit kezdenél te falun?
Falun is emberek dolgoznak mosolygott Palkó.
Akkoriban két lánnyal is ismerkedett. Nem tudta, melyiket válassza.
Az egyikük szerény vidéki lány, Ilona. Mindig dolgos és kedves.
A másik, Emese. Szépség, vidámság, a sugárzó városi lány. Sokan azt hitték volna, hogy ez a kicsit elkényeztetett lány semmit sem tud vezetni egy háztartást mindig csak nevetett
Nem hívta egyiküket sem magához, általában semleges terepen találkoztak. De érezte, hogy dönteni kell, ki mellett maradjon ő azonban nem tudott választani.
Úgy határozott, bemutatja őket először az anyjának, aki épp visszajött a gyógyüdülőből, felfrissülten, jókedvűen.
Elsőként Ilona jött vendégségbe. Nem kellett sokat unszolni, boldogan készült a vőlegény bemutatja anyjának! Akkor már biztos, hogy házasságra készül!
Milyen szép, tágas lakásod van, Palkó! mondta, miközben körbenézett.
Igen, tágas. Anyámnak is tetszik, mostanában kicsit gyenge már.
Ő itt lakik veled? Azt hittem csak vendégségbe érkezett. Beteges?
Igen, egy kicsit.
Akkor én előre mondom, én nem fogom ápolni az anyádat
Nem is kértem ilyet! nézett rá meglepetten Palkó. Én elboldogulok vele.
De hát úgy értem külön élni mégiscsak jobb lenne. Azt mondtad, anyád falun él. Ott a háza. Ott jobb neki is nekünk is, ha nem lakik velünk.
Anyám mindig velem fog élni. Erről nincs vita.
Hát ez szép! Azt hittem, komoly pasi vagy, de úgy látszik, anyuci fia vagy Ha meggondolod magad, hívj fel!
Ilona becsapta az ajtót, még a teáját sem itta meg
Hát ennyi volt gondolta Palkó. Ez gyorsan lelépett. Emese talán még gyorsabban elmenekül majd. Végül mindenki elhagy
Elhatározta, hogy már az elején megmondja Emesének, mi a helyzet.
Bármi is lesz, anyám mindig velem él! jelentette ki.
Nem értem, miért mondod ezt nekem lepődött meg Emese. Tudom, hogy anyukád ott lesz, de?
Ha együtt élnénk, hogy viszonyulsz ehhez? Vele is?
Persze! Meg kéred a kezem?
Palkó elmosolyodott.
Lehetséges. Menjünk, ismerd meg anyámat.
Jaj, vajon tetszem neki? Rögtön? Most?
Tetszeni fogsz. Mitől félsz?
Nem is tudom Félek, csak úgy
Emese és Tünde azonnal megtalálták a hangot. Néha együtt sétáltak a ház körül, várva Palkót munkából. Nemsokára együtt utaztak el a faluba. Valami csoda történt: a városi Emesének ott is nagyon tetszett. Tünde úgy döntött, inkább ott marad.
Már sokkal jobban érzem magam, drágáim mondta anyja nyáron.
Fél év múlva megtartották az esküvőt.
Na, lesz végre unokám is! nevetett Tünde.
Így is lett. Először kislány, aztán kisfiú született!
Palkó és Emese a városban laktak gyermekeikkel. A kicsik már egyetemekre készültek. Az utóbbi években az anyjuk is velük élt a városban. A faluba együtt jártak nyaralni. Tünde sosem tudott elszakadni a régi házuktól.
Emese, ne haragudj, most nem időszerű, de szeretnék hazamenni a faluba. Elvisztek? kérdezte egyszer a menyét.
Persze! Megvárjuk Palkót, mindjárt jön haza a munkából.
Rendben. Csak aztán azonnal induljunk, mondd neki is. Nagyon szeretnék már menni
A falu, ahogy mindig is, most is csendes volt. Évről évre egyre kevesebben éltek ott
Hát, most már tényleg hazajöttem végleg mondta hirtelen Tünde. Adjátok majd el a házamat. Nem kapunk érte sok forintot, de legalább ne omoljon össze magától
Ezt meg hogy érted, anyu?! riadt meg Palkó. Máris utazunk vissza, ne beszélj így!
Igen, igen! kapta fel a szót Emese. Miért mondasz ilyeneket?
Jól van, hagyjuk, intett Tünde. Tegyetek fel egy kis vizet, innék egy teát
Miután megitták a teát, Tünde visszavonult a szobájába, lepihent egy percre
Palkó és Emese csendben ültek még a konyhában.
Anyu, indulnunk kéne! szólt végül be Palkó az anyja szobájába.
Válasz azonban nem jött.
Palkó belépett, és döbbenten torpant meg Anyja már nem élt
Tündét a falusi temetőben helyezték végső nyugalomra.
Mintha megérezte volna. Utoljára még hazajött zokogott Emese. Úgy szerettem, mintha az anyám lett volna
Észrevettem. Régen észrevettem. Mi legyen a házzal?
Eladni kár lenne
Igen, kár. A múltunk egy darabja. Maradjon csak így, míg lehet
Így is döntöttek. Továbbra is állt a régi szülői ház. Majd a gyerekeket hozzák el egyszer, meg aztán talán az unokákat is
Ha szeretnétek még hasonló történeteket olvasni, kövessétek az oldalt! Írjátok meg, bennetek milyen érzéseket váltott ki!
