Sajnálom, de még nem szeretnék együtt élni…
Szergej úgy érezte, hogy Léda ugyanolyan szerelmes belé, mint ő belé, ezért nagyon meglepte a lány válasza, amikor összeköltözést javasolt neki.
– Sajnálom, de még nem szeretnék együtt élni! – mondta Léda.
– Miért nem?
– Nem is tudom, csak fél éve járunk. Úgy érzem, még túl korai…
– Korai? Drágám, szerintem éppen itt az ideje. Összeköltözünk, jobban megismerjük egymást, aztán meglátjuk, hogyan léphetünk tovább.
VK, TG és OK – kövessetek minket és ne veszítsük el egymást!
– Szergejkém, ez nem számítógépes játék, ez az élet. És jelenleg nincs hely az életemben az együttélésre, de ez nem jelenti azt, hogy nem értékelem a kapcsolatunkat. Egyszerűen elégedett vagyok azzal, ahogyan most van.
– De én többet akarok! Reggelente veled akarok ébredni. Veled akarok lefeküdni! Vágysz te erre?
– Már így is csináljuk. Kétszer egy héten, emlékszel? Nem elég?
– Nekem kevés!
– Nos, ha szeretsz, akkor egy ideig még türelemmel kell lenned.
– Meg tudok várni, ha elmondod az okot! Miért nem akarod? Magyarázd el! Ennyire nehéz?
Léda elgondolkodott, majd elmosolyodott, úgy döntött, részletesebben megvitatják.
– Szergej, legyünk őszinték. Mit jelent számodra az, hogy együtt élni egy nővel?
– Már mondtam, együtt elaludni és felébredni!
– És a kettő között?
– Milyen értelemben? – értetlenkedett.
– Egy nap huszonnégy órából áll, nem emlékszel? Csak az éjszakát és a korai reggelt említetted, mi a helyzet a többi idővel?
– A nap nagy részében úgyis dolgozunk! Nem igaz?
– De miért? Például, reggelizünk vagy vacsorázunk?
– Remélem!
– És ki fog főzni?
– Nem tudsz főzni! – találgatta Szergej, bár többször evett már a főztjéből.
– Tudok főzni!
– Akkor mi a probléma?
– Ki fog főzni? Te vagy én?
– Nos, te, esetleg néha én. Miért aggódsz ezért?
– Szergej, mert nem akarom, hogy az életem olyan legyen, mint egy végtelenített nap, ahogy sok barátnőmmel történik! Nem akarok korán kelni, hogy reggelit készítsek valakinek. Nem akarok rohanni a munkából, vásárolni, aztán még két órát a konyhában táncolni és vacsorát főzni!
– De néha főzöl, ha nálam maradsz, nem igaz? Azt hittem, élvezed…
Szergej kissé bosszúsnak tűnt. Az őrült nője csak lusta?
– Szeretek főzni, de még nem vagyok kész arra, hogy minden nap főzzek. Szeretem, ha munka után gyorsan összeütök egy salátát, és ennyi. Szeretem, hogy heti kétszer találkozunk, néha többször. Ez elég nekem! Talán egyszer majd többet akarok, de nem most!
– Csak nem szeretsz! – állapította meg Szergej.
– Ó, kezdődik…
– Mi az? Nem igaz? Ha egy nő szeret, mindent megtesz a szerelméért!
– És a férfi? Ő mit tesz meg a szerelméért?
– Természetesen mindent!
– Rendben, akkor költözzünk össze, DE – minden háztartási munka legyen megosztva. Pontosabban, mindenki maga után takarítson, felváltva főzünk, és mindenki maga mossa a ruháit. Mit szólnál ehhez?
– De én rossz szakács vagyok. Te mondtad magad!
– Lesz alkalmad megtanulni. Nem lehet mindig pizzán vagy hamburgeren élni. A tanulásban segíthetek!
– Egyszerűen nem értem, tényleg ennyire nehéz ez? Másoknak miért nem az? Te talán különleges vagy? – nem hagyta annyiban Szergej.
– Ha úgy szeretnéd gondolni, legyen. Különleges vagyok. Nem akarom feláldozni a magánéletemet a szerelem oltárán. Nem most. Még csak huszonhárom vagyok. Élvezni akarom a szabadságot!
– Ó, értem! Más férfi is van a képben! – gyanakodott Szergej.
– Miért lenne? – kérdezte értetlenül Léda.
– Ha nem akarsz velem élni, akkor fontosabb ő neked!
– A képzeletbeli férfid? – nevetett fel.
– A képzeletbeli férfid! Miért kellene kitalálnom férfiakat magamnak?
– Ja, neked nincsenek férfiak, de azért kitalálsz nekem, ugye?
– Teljesen összezavarsz! – kiáltott majdnem.
– Mert ostobaságot beszélsz! Nincs más férfi az életemben! Néha te is túl sok vagy, ezért nem akarok együtt élni! Szeretem az egyedüllétet, és nem vagyok kész megválni tőle. Még nem most!
– Hogyan lehet szeretni az egyedüllétet, ha kapcsolatban vagy?
– Nagyon egyszerűen. Tudod, vannak dolgok, amiket szeretek csinálni, amikor senki nincs otthon?
– Például?
– Nem is tudom, könyvet olvasni, sorozatot nézni, ötleteket gyűjteni az interneten, ruhákat próbálgatni, táncolni a sötétben!
– A férfiak nem tesznek ilyeneket! – háborodott fel.
– A lányok viszont igen! És nekem ez tetszik! Még nem akarok lemondani a szingli életem apró örömeiről!
– De a közös életnek is megvannak a maga szépségei! – próbálta meggyőzni Szergej.
– Például?
– Együtt elaludni és felébredni! – kezdte újra.
– Szergej, tudod, hogy úgy horkolsz, mint egy traktor?
– Mi? Soha nem mondtad! Mások sem panaszkodtak!
– Másokról nem tudok, de miután Leó megütött az orrodnál a grillezésnél pár hónapja, szörnyen elkezdtél horkolni. Amúgy is mondtam! Heti pár alkalmat kibírok, de minden nap nem akarom! Én is szeretnék néha aludni.
– Nem alszol mellettem?
– Csak azokban a ritka pillanatokban, amikor előbb elalszom, mint te!
– De te általában később fekszel le…
– Pontosan erről van szó!
– Aha, szóval horkolok, nem tudok főzni, nem vagyok jó lakótárs?
– És mint kiderült, elég nagy szőrszálhasogató is vagy! – mondta neheztelve.
– Miért lennék szőrszálhasogató?
– Már fél órája próbálsz rábeszélni valamire, amit valójában nem akarok megtenni. Mi ez, ha nem szőrszálhasogatás?
– Léda, valójában feleségül akartam venni! Ezért is javasoltam az összeköltözést! – mondta sértetten.
– Azt mondtam, hogy férjhez akarok menni? – mosolygott szomorúan.
– De nem akarod? Minden lány házasodni szeretne!
– Talán nem mindenki…
– Vagy nem akarsz engem feleségül venni? – sejtette meg.
– Alapvetően nem szeretnék férjhez menni, de ha a te gondolatmenetedet követem, mit tudsz nyújtani a jövőbeli feleségednek? Együtt aludni és felébredni?
– Azt akarod mondani, hogy semmiben nem vagyok jó? – sértődött meg Szergej. – Nem vagyok képes semmire?
– Már közel harminc éves vagy. Ötvenezer forintért dolgozol egy hónapban, egy lerobbant nagybácsi lakásban élsz, csak hogy ne kelljen bérleti díjat fizetned, és olcsó boltokban vásárolsz. Még autót sem akarsz venni, mert azt is fenntartani kell!
– Ha hallgatlak, kész csoda, hogy velem vagy! Miért is jártál velem?
Léda vállat vont.
– Izzó vagy, jó testfelépítésű, vicces és csodálatos szerető.
– Az egészségért?
– És a lélekért is!
– De családunk nem lesz!
– Amíg nem nősz fel, biztosan nem!
– Remek! Akkor az ajánlatomat visszavonom a napi teendőkről! És tudod, még valami! Különváltunk!
– Komolyan? – kérdezte gúnyosan Léda. – Azt hittem, ezt már soha nem mondod ki! Akkor viszlát? – mondta, és integetett, emlékeztetve rá, hogy az ő lakásában vitatkozott vele.
– Viszlát! – jelentette ki büszkén, miközben nadrágját felvette. – Pontosabban, búcsú!
– Akkor búcsú! – mondta mosolyogva, és dobta neki a pólóját.
Szergej elment, Léda pedig bekapcsolta a zenét, lekapcsolta a lámpát, és táncolni kezdett. Mindig segített megnyugtatni az idegeit és visszahozni a pozitív hangulatot. Tudta, hogy holnap vagy holnapután úgyis visszajön, de hogy beengedi-e újra, az már kérdéses volt.
