Nem lesz nyaraló!
Janka épp csak beletette a kulcsot a zárba, amikor rögtön érezte – valami nincs rendben. A lakás nem volt üres. A konyhából hangok szűrődtek ki. Egy férfi és egy idősebb nő beszélgetett. Tehát a anyós érkezett vendégül. Janka eltorzította az arcát. A kapcsolatuk feszült volt: látszólag udvarias, de állandó kritikával és intésekkel teli. Janka nem akarta szemtől szembe találkozni velük. Úgy döntött, elmegy egy sétára, talán a boltig – hadd üljenek ott, amíg el nem mennek.
De amint belépett a folyosóra, megmerevedett. Meghallotta a férje és anyja beszélgetését. Valami a hangukban riasztó volt. Fülelte tovább – és amit hallott, megdermesztette.
„Semmi baj, hamarosan Janka is beleegyezik a nyaralóba,” – mondta nyugodtan Dénes.
„A lényeg, hogy a te nevedre kerüljön,” – tette hozzá az anyós. Janka önkéntelenül is felhúzta a szemöldökét. Komolyan?
„Nem tudom, hogy győzzem meg, de majd kitalálok valamit. Ha mégsem sikerül, akkor is házasságban vesszük meg, és felezünk. Az ő lakása viszont váláskor az övé marad – ez nem igazságos. Már két éve nálam élünk, nekem is jár valami.”
Jankát hideg futotta végig. Milyen válás?..
„Persze, én is így gondolom. Akkor te és Mariskának nagyobb dolgot vehettek. Hogy álltok most?”
Mégis ki az a Mariska?..
„Hát jó. Ő persze szeretné, ha minél hamarabb elválnék, de megmagyaráztam neki – várni kell. Ha megveszük a nyaralót, rögtön beadom a válópert. Jankának azt mondom, hogy a pénz az én számlámon biztonságosabb, meggyőzöm, hogy utalad át. Hisz olyan bizalmas.”
Janka markában a falat fogta. A füleiben csengés vert. Szemében egyszerre villant át minden – az első találkozástól a legutóbbi ingatlanos látogatásig, ahol „meglepetésként” el akarta adni a lakását a nyaralóért. És a sütemény, amit hazafelé vett, még mindig a táskában volt.
Anyának igaza volt. Ne adja el. A lakás – az az ő védelme.
Janka csendben bement a hálószobába. Elővette a bőröndjét, és hangtalanul pakolt. Egy perc múlva Dénes állt az ajtóban.
„Janka? Már itt vagy? Mit csinálsz?”
„Mit csinálok?” – hangja remegett. – „A lakásomat akartátok? A te nevedre akartátok íratni, mi? Hát nem lesz! A felújítás is az én pénzemből volt – minden számlám megvan! És mindent, amit vettünk, eloszthatunk. A szerelem ajándéka véget ért.”
Az anyós, hallva a hangját, azonnal eltűnt. Dénes lepleződött, hebegtJanka becsukta a bőröndöt, és kilépett az ajtón anélkül, hogy még egyszer visszanézett volna.
