Zsófi még aludt, amikor a csendes szombat reggelen erősen megszólalt az ajtócsengő. Megriadva felült az ágyban. Ki jöhet ilyen korán? Nem várt vendégeket.
Az ajtót kinyitva megdermedt: küszöbön álltak a kollégái – Rita, Nóra és Luca. Rita kezében egy termoszkant tartott, Nóráéban pedig egy süteményes doboz volt.
– Ti meg mit kerestek itt? – lepődött meg Zsófi. – Ma szabadnap van!
– Pont ezért vagyunk itt – mondta Rita, mintha otthon lenne, és már be is lépett a lakásba. – Hol a kislányod?
– Lili alszik… Mi történt?
– Semmi sem történt. Csomagold össze, és készülj fel. Velünk jössz a üdülőbe. Nincs ellenvetés.
Zsófi teljesen ledöbbent. Nem értette, mi történik. Hogyan lehetne elutazni? Most azonnal?
– De mondtam az irodában, hogy én nem tudok…
– És mi tudjuk, miért – szólt szelíden Nóra. – És szégyelljük, hogy eddig nem vettük észre.
Zsófi elsápadt.
– Miről beszéltek?
– Mindent tudunk, Zsófi. Hogy a válás után egyedül neveled a gyereked, hogy a volt férjed nem fizeti a gyerektartást, hogy épphogy összerakod Lilit az első osztályra, te meg alig eszel, és mégsem panaszkodsz senkinek.
Zsófi hallgatott. A torkában egy kis könyök akadt.
– Én… nem akartam panaszkodni. Azt hittem… megoldom…
– Pedig meg is oldod – csatlakozott Luca. – De a megoldás nem ugyanaz, mint a túlélés. Barátok vagyunk, Zsófi. És a barátok nem hagyják, hogy a másik elsüllyedjen.
– Mindent elintéztünk – folytatta Rita. – Az üdülőn a mi pénzünkből lesz. Az étel, az út, a pihenés a miénk. Tőled csak te és Lili kell.
Zsófi lehorgasztotta a fejét. Kínos volt. Nehéz segítséget elfogadni. De még nehezebb volt csendben fuldokolni.
– De… nekem még ruhám sincs…
– Nálunk vagy – mondta határozottan Rita. – Nóra hozott ruhákat a lányától. Minden jó állapotban van. Lili pont ebbe fog most járni iskolába.
– Még iskolaszereket is gyűjtöttünk neked – szólt Máté, aki egy nagy csomaggal lépett be az előszobába. – Tollak, füzetek, rajzlapok. Minden, ami kell.
– Én… nem is tudom, mit mondjak…
– Nem is kell semmit – ölelte át Luca. – Csak hidd el: te többet érdemelsz, mint csak nehézségeket. Megérdemled a pihenést, a gondoskodást és a támogatást.
Alig két óra múlva a vidám társaság busszal elhagyta a várost. Lili Zsófi ölében ült, átölelve az új iskolatáskát. Zsófi pedig az ablakon nézett ki, markában szorítva a teletöltött termoszt. És a szíve mélyén, hosszú idő után, újra melegség érződött.
Nem szerencséje volt a férfival. De kiderült, végtelenül szerencsés a körülötte lévő emberekkel.
