Aranka megállt, mintha összeomlott volna a világ, amikor férje unokaöccse, Dávid, átnyújtott neki egy összehajtott papírt, majd gyorsan elsietett, halk sóhajtással. Érezte, hogy valami nincs rendben tudta, hogy Tamás már rég idegen volt, a bátyjánál aludt, disznótenyésztésről beszélt. A papírra emlékezve, kinyitotta. Aranka, elmegyek, bocsáss meg. A gyerekeket nem hagyom itt, veled többé nem élek. Eladtam a házat, itt a te részed. Menj anyádhoz. A pénz a padlóra szóródott, ő pedig ingadozva állt, mintha a szél vinné el az életét.
Nagymama Veronika belépett a szobába, hangja remegett: Aranka, mi történik? Aranka lenyelte a torkában megakadt érzést. Minden rendben, anyu, menj inni egy teát, a sütemény ég. A vanília illatot keverte az égett süti keserű szaga. Erre a pillanatra várt a pletykák Viktóriától, Tamás bátyja feleségétől, halkak voltak, de Aranka félretette őket. Az igazság most a lábainál feküdt, hidegen és élesen, mint egy kés.
Viktor befutott az udvarról: Anyu, Péter bácsi hív. Összeszedte a kabátját és kiment. A szomszéd kényelmetlenül megváltoztatta a helyzetét: Szia, Aranka Megvettem a házat, Ksenyánk miatt De maradj, ameddig kell. Aranka egyenesen állt: Adj három napot, elköltözöm. Becsapta az ajtót, nem hallva a hová mész? kérdést. Viktor bevörösödve futott be: Anyu, hol van apa? Átölelte, belélegezte a verítékes sapka szagát, és halkan elsiratta magát. Elment, fiam. Megölöm! Nem kell, erősek vagyunk, megoldjuk.
Katalin sírt, Aranka leültette a gyerekeket az asztalhoz, maga pedig elment nagymama Veronikához. Az ablaknál ült, vállai remegtek. Aranka, iratkozzatok be az öregek otthonába. Mit beszélsz, veled megyek. Hová? Még nem tudom. Aranka felhívta anyját, de az csak panaszkodott: Menj a gazemberhez, dobj pénzt az arcába! Nem. Anyja nem segíthetett másik családja volt, a mostohaapja régen kizavarta Arankát. Nagymama Veronika, anyja nővére, senkinek sem kellett a falufelszámolás után. A lányai elhagyták, Aranka pedig magához vette hat évvel ezelőtt. Most ők egy család.
A telefon újra csörgött. Anyja: Hová mész nagymama Veronikával? Nem hozzád. Aranka letette a kagylót, elővette a régi címlapos füzetet, tárcsázott egy számot. Aranka, Tamással szakítottunk, hozhatom nagymama Veronikát hozzád? Nem, nekem magas a vérnyomásom! A telefon elhallgatott. Aranka a gyerekekre és nagymamára nézett. Tágas kocsi, karcsú nő szomorú szemekkel, komoly fiú, eleven kislány és könnyező nagymama. Oda utaztak, ahol megoldást találtak.
Szia, apa mondta Aranka, a küszöbön állva. Az apja meglepődött: A gyerekek? Nagymama Veronika? Add ide a lakás kulcsát, amit nagymama Mária nekem hagyott végrendeletben. Örömmel felkapta a fejét: Jöjjetek, Lujza, milyen öröm! A mostohaanyám mosolygott: Milyen vendégség ti család vagytok. De három nap múlva Aranka hallotta, amint suttog: Mikor mennek el a vendégek? Apa, hol a lakás? Lujza a kanalát hanyagul letette: Nincs semmi lakás, eladtuk anyáddal, a pénzt elosztottuk! Az apa nem nézett a szemébe. Aranka összeszorította a kezét: Három nap.
Albérletet találni pokoli volt. Gyerekkel nem engedjük, Férj nélkül, mi lesz?, Fizess előre három havi bérleti díjat. Munkát találni még nehezebb. Tapasztalat nélkül nem vesszük fel, Kisgyerekek? Sajnáljuk. De aztán megjelent Bálint: Fiatal, gyorsan tanul. Három nap gyakorlat és mehet, lakásokat kiadni. Aranka felsóhajtott. Beköltöztek egy szűk szobába szomszédnéninél, fürdőszobával. A gyerekek örültek: Saját szobánk lesz? Nagymama Veronika könnyezett: Terhed vagyok. Mi család vagyunk, hallod? Te a segítőm vagy.
Bálint felkérte jogi tanulmányokra: A cég bővül, kell ember. Aranka suttogva kérdezte nagymamától: Menjek? Menj, drágám. Az idő szárnyalt. Viktor felnőtt, Katalin befejezte az iskolát. Vettek egy lakást sajátot, igazit. Anya, ez mind a miénk? Igen, és van még egy szoba vendégeknek. Aztán felhívta nagynénje, Aranka: Nálam lesz a szülinap, eltitkoltad, hogy nincsenek? Felhívtalak, elrejtőztél. Milyen megtakarítások? Nektek jobban kell tudni. Aranka letette a telefont, elmosolyodott. Nagymama Veronika sírjánál suttogott: Emlékszel Zsoltra? Három napot adott, hogy eldöntsem. Most én válaszolok.
A nap kijött a felhők közül, meleg sugarakkal ölelte körül. Aranka érezte a meleget mintha nagymama Veronika mellette állna. Megoldottuk, anyu. Otthon a gyerekek várták, az új élet, a férfi, aki szereti. Valahol távol Tamás a pénzzel maradt, de család nélkül. Ki vesztett többet? Az égre emelte a szemét, és arra gondolt: Köszönöm, hogy adtál nekem három napot. Talán nem volt hiába minden? Talán érdemes átvészelni a sötétséget, hogy meglásd a fényt?
