Te elfelejtettél minket meghívni az ünnepre
Róza nagyon szerette a férjét. Úgy gondolta, nagy szerencséje van vele. Jóska gondoskodó és szerető férfi volt, aki mindent megpróbált megtenni imádott párjáért.
Azonban Róza nem volt ilyen szerencsés Jóska rokonaival. Van egy mondás, hogy minden családban van egy fekete bárány. Na, náluk éppen az ellenkezője volt igaz. Úgy tűnt, hogy csak Jóska volt normális, míg a többiek furcsák voltak.
Jóska apósa, például, minden alkalommal, amikor meglátta Rózát, megjegyezte, hogy mintha kicsit kerekedett volna. Talán, mondta ő, lakik valaki a pocakjában.
Mindezt annak ellenére mondta, hogy Róza remek formában volt, és amióta megismerkedett Jóska szüleivel, nem hízott egy grammot sem. De valamiért ez Lajos bácsit nem zavarta. Láthatóan ez a mondat volt a szokásos, még akkor is elmondaná, ha Róza tíz kilót fogyna.
Lajos bácsi ráadásul állandóan kétértelmű vicceket mesélt, amin csak ő nevetett, ezzel nagyon kínossá téve Rózának a jelenlétét. Különösen, hogy ő otthon állandóan félmeztelenül járt-kelt, még növelve ezzel is a Róza zavartságát.
Jóska anyósa, Janka néni szeretett mindenkinek tanácsokat adni. Még olyan dolgokat illetően is megosztotta a véleményét, amihez nem is értett.
Tanította Rózát öltözködni, adta a hajvágás tippeket, mondta, milyen rúzst használjon. És amikor Róza és Jóska saját lakásba költöztek, Janka néni teljesen elszabadult. Minden szegletbe bedugta az orrát, kritizálva és elmondva, hogyan kellett volna mindent “helyesen” berendezni.
Volt még Jóska fiatalabb húga, Kata, kicsapongó lány két gyerekkel. A gyerekek különböző apáktól voltak, de egyik apával sem volt komoly kapcsolata Katának. Mindig magával hurcolta gyerekeit, és mivel ő anyuka, mindenkinek meg kellett volna várnia, engedni kellett volna előre a sorban, először kellett volna kiszolgálni.
Annak ellenére, hogy gyerektartást kapott a férfiaktól, kapott támogatást, és a szülei nyakán is élt, Kata folyamatosan ingyen dolgokat keresett. Még azt is elvitte, amire szüksége sem volt. Neki ez az izgalmas vadászat volt – elkapni mindent elsőként. Így állandóan ott hevertek náluk pelenkacsomagok, amire a gyerekeinek már nem volt szükségük, és amiket Róza próbált eladni; felesleges ruhák, játékok. Róza reménykedett eladni őket, de a fele dolog, amit Kata beszerzett, tényleg haszontalan volt számára, de ő ezt a saját üzletének nevezte. Azaz ingyen elvette őket, szegénynek tettette magát, majd eladta tovább.
A gyerekei neveletlenek és szemtelenek voltak. De ez nem az ő hibájuk volt, ilyen anyával máshogyan nem nőhettek fel. Ha bárkinek a vendégei voltak, egyből kerestek valami finomat, elvittek mindenfélét engedély nélkül. És Kata sosem korholta meg őket.
Róza borzongva emlékezett vissza arra az egyetlen alkalomra, amikor a sógornője a gyerekeivel együtt eljöttek hozzájuk a lakásavatóra. Hoztak egy teáskészletet, amit nyilván ingyen szedett össze, és távozásuk után nem maradt édesség, egy új váza összetörve, és a függönyökön valami elkenődött csokoládé. Legalábbis Róza meggyőzte magát, hogy csokoládé volt.
Nem volt meglepő, hogy amikor közeledett Róza születésnapja, egyértelműen úgy döntött, hogy nem hívja meg a férje rokonait. Különben az ünnepe reménytelenül elrontódna. Az após ízetlen tréfákat engedne meg magának, az anyós tanácsokkal okítaná, és Kata a vendégektől kunyerálna haszontalan dolgokat a gyerekeinek, amíg a gyerekek Róza és Jóska lakását dúlnák fel.
Persze, Róza kicsit kényelmetlenül érezte magát a férjével szemben a döntése miatt, de nagyon remélte, hogy megérti majd.
– Jóska, otthon szeretném megünnepelni a születésnapom. Meghívom a szüleimet és néhány barátot.
– Jól van, rendben. Végül is miért rendeztük így szépen a lakást? – mosolygott a férj.
– Igen, pontosan. Most már olyan, mint egy fotóstúdió. Csak…
– Mi az? – feszült meg Jóska.
– Kérlek, ne haragudj, de nem akarom meghívni a rokonaidat.
Jóska mélyet sóhajtott és bólintott.
– Bocsáss meg, de nagyon nehéz velük. A születésnapomon pihenni szeretnék, nem állandóan valami támadástól tartani, – mondta bűntudatosan Róza.
– Megértem, ne magyarázkodj. Valóban nehéz velük.
– Nem haragszol?
– Ugyan, hogy is haragudnék? Ez a te ünneped, és úgy kell történnie, ahogy szeretnéd.
Róza megint meggyőződött róla, hogy a férje a legjobb férfi a világon. Ismét nem tudta megállni, hogy ne csodálkozzon: Lehet, hogy örökbe fogadták őt? Az mindent elmagyarázna.
Róza nem árulta el a férje szüleinek, hogy megünnepli a születésnapját. Azt mondta, hogy most Joska és ő egyedül lesznek. Jóska pedig megkérte, hogy ne áruljanak el semmit nekik.
Ennek ellenére megneszelték. Anyósa felhívta Róza édesanyját, hogy valamilyen szakmai dologról érdeklődjön nála, és az édesanya elbökte.
– Hát jól kibabrált velünk a feleséged! – kiáltott Janka néni. – Nem kellettünk neki?!
– Anya, – próbálta megnyugtatni Jóska, – Róza csak a szüleivel és két közeli baráttal szeretné ünnepelni. Ez az ő születésnapja, az ő döntése. Ha valamilyen nagy vacsora lenne, biztosan meghívtuk volna önöket.
– Mindent megértettem. És mondd meg a feleségednek, hogy halálosan meg vagyunk sértve!
Anyja letette a telefont, Jóska pedig megrázta a fejét. Tökéletesen értette a feleségét. Talán nem helyénvaló ilyet mondani, de egész életében szégyellte a rokonait. És nem akarta, hogy Róza is szégyenkezzen.
Ezért nem mondott neki semmit, nem akarta elrontani az ünnepet. Úgy döntött, hogy az anyja szavait csak a születésnap után meséli el.
Reggel, amikor Róza betöltötte a huszonhatot, Jóska virágcsokorral és egy fürdőbérlettel lepte meg. Tudta, hogy Róza nagyon elfáradt az elmúlt évben. Esküvőjük, lakásfelújításuk és munkája miatt. Ezért pihenésre vágyott.
Délben kezdtek jönni a vendégek. Róza kitett magáért: ízletes ebédet készített, felöltözött, hajat csináltatott. Látható volt, mennyire boldog, és mennyi élményt vár ettől az ünneptől.
De nem sejtette, milyen benyomások várnak rá.
Amikor mindenki helyet foglalt, megszólalt a csengő.
– Ez biztosan a sütemény – pattant fel Róza, – teljesen elfelejtettem, így utolsó percben rendeltem.
Mosolyogva nyitotta ki az ajtót, de a mosolya hirtelen eltűnt. Az ajtó mögött álltak a nem kívánt vendégek. Mindenki.
– Boldog születésnapot, Róza! – húzta el a száját az anyós, és egy rózsát nyújtott át neki. – Beengedsz minket?
Nem volt mit tenni, kénytelen volt félreállni.
Hirtelen lett zajos. Kata gyerekei ledobták a cipőjüket és a konyha felé szaladtak. Lajos bácsi pedig egyből megjegyezte, hogy a ruha nem Róza mérete.
– Lehetne egy mérettel nagyobb, – nevetett.
– Biztosan elfelejtettél minket meghívni, – folytatta az anyós, – úgy látom, hogy vannak vendégeid. Csak mi nem voltunk a listán. Jaj, Róza! Másokat meghívtál, de a padlót kifelejtetted takarítani.
Róza szíve szerint mondta volna, hogy a gyerekei most tiporták össze, de nem akarta.
A hangulata leült. A gyerekek egyből elkezdtek lármázni, kézzel nyúltak az ételekhez, édességet keresve a szekrényekbe másztak. Majd a kisebbik még el is sírta magát, amikor nem találta a süteményt.
– Tortát is vehettél volna, nézd, hogy elszomorodott Sanyika! – mondta azonnal Kata. – És ezek a parfümök? Hadd próbáljam ki. Ezt nekem adod az állatodéit majd.
Ez idő alatt Róza nem szólt egy szót sem. Jóska is csak némán figyelte a rokonait. Ahogy leülnek az asztalhoz, ahogy tányérokat követelnek, ahogy anyja kritizálja az ételt, apa pedig valami bizarr vicceket oszt meg.
De Jóska türelme akkor fogyott el, amikor Kata, azt hívén, hogy senki sem látja, ellopta az ajándékba kapott pénzt a fiók oldalán lévő borítékból.
– Tedd vissza a helyére! – üvöltött Jóska.
– Miről beszélsz? – pislogott Kata ártatlanul.
– Láttam mindent!
– Csak pénzt akartam hozzáadni, a borítékot még nem szereztem meg, – elkezdett hazudozni a testvére.
– Jóska, hagyd békén Katát, ne rontsd el az estélyt, – korholta mama. – Inkább emlékeztesd a feleségedet, hogy illetlen nem meghívni rokonokat.
– És a ruha méretét is mondd meg neki, – nevetett az após, – mert, Róza, minden ráncod látszik ebben a ruhában.
– Elég volt! – csapott az asztalra Jóska, hogy a gyerekek is elcsendesedtek. – Mama, apa, Kata, ideje menni.
– Micsoda?! – háborodott fel az anyja. – Hogy merészeled?
– Ti hogy merészkedtetek meghívás nélkül megjelenni? Hogy meritek megbántani a feleségemet? Hogy merészkednek ezek a gyerekek, Kata, ilyen pimaszul viselkedni? Amíg nem tanultok meg viselkedni, semmi keresnivalótok ebben a házban.
Természetesen kitört a botrány. Róza csak akkor fújta ki a levegőt, amikor a hívatlan vendégek távoztak.
Nyilvánvalóan, a születésnap tönkrement. És bármennyire is próbálták a barátok és szülők felvidítani Rózát, nehéz volt visszahozni a hangulatot.
De volt előnye is: Róza újra meggyőződött róla, hogy a helyes párt választotta. Egy férfit, aki kiáll érte, aki még a saját családjának is visszaszól. Bármi is történt volna, Róza tudta, hogy mindig az ő oldalán áll. És ez talán volt a legjobb ajándék az életében.
