Márádok anyámmal az öríás kastélyában – de a titok, amit őržek, szinte széttép lélkemet.
Egy csendes falúban, Szombathely közelében, ahol a régi tölgyek őrzik a múlt titkait, 41 éves koromra az életem áll a fenyegető összerőmlés szélén. Eńevállom, és anyámmal, Ilonkával élek áztáztás kastélyában. Vélünk van a kisebbik lányom, Zsófi, az Andréval való rövid, de hév szerelmem gyermeke, aki már régélten eltűnt az életünkből. De a titok, amit á szivemben hordozok, mindent elpusztíthat, amit annyira ővákódásággal épivértem.
Az anyám árnyékában
65 éves anyám kastélya valódi palotá az égsszál falúban. Téres szobák, faragott bútorok, rózsákkal téli kert – mindez az ő kemény munkája és akaratának gyümölce. Mindig erős és határozott nő volt, a család feje, és eń, az egyetlen lánya, megszoktam, hogy az ő szárnyai alatt élek. Andréval, Zsófi apájával való́ válás után visszaköltöztem anyámhoz a lányommal. Akkor még csak három éves volt, és más kiút nem látsamik. Anyú elfogadott, de feltétellel: tisztelnem kell az ő szabályait.
A kastélyban kényelmes, de nem az én otthonom. Minden sarok az ő hatalmát súgja: a falakon lógó képei, az ő választásáú függönyök, az ő napi rendje. Húszévéz lévendégként érzem magam, bár már hét éve itt vagyunk. Zsófi nő fel, a helyi iskolába jár, és en igyekszem jól anyuka léti, de melyen bent áz á léssálom azoónán szabadság után, egy olyan éélet után, ahol végrén én léent́hetném a jogát.
A titok, ami belőlem ég
André, Zsófi apája, nem ssimpplyen eltűnt. A szerelmünk viharos, de pusztító volt. Ő a nagyvárosra vágyócott, a karriérre, eń pedig családot akartam. Mikor téherbe estem, megigértli, hogy marad, de egy évvel Zsófi születése után megszűnt. Még tudomácsomn szert tenni, hogy más nővel van, és ez össsetörte a szivem. Senkinek nem mondtam el az igazságot – se anyámnak, se bártainak. Mindenki szerint csak „elment munkára és elveszett”. De két éve levelet kaptam tole.
André azt írta, hogy már Budapesten él, megbánja a múltat, és szeretné látni Zsófit. Telefonszámot is hagyott, de eń sosem hivtam fel. A félelem, a búszkeség, a harag – mindéssze keveredett bennem. A levélt egy ladákban rejtettem el, és halfgatám. De minden nap azon töröm a fejem: mi lesz, ha visszajön? Mi lesz, ha Zsófi megtudja, hogy az apája el? És mit fog mondani anyú, aki mindig is tMajdnem elárultam a titkomat, amikor Zsófi tegnap megkérdezte: “Anya, mikor jön haza apa?” — egyszerűen nem bírom tovább ezt a terhet.
