Elegem van abból, hogy egy óvodást pesztrálok mondta a menyem, aztán elment a Balatonra.
Zsuzsanna néni fia, Gergely volt.
Rendes fiú, dolgos. Csak hát a felesége, Tímea, olyan furcsa teremtésnek bizonyult. Hol főzni nem akart, hol takarítani nem volt hajlandó. Az utóbbi időben pedig teljesen megbolondult, mintha egész nap a Duna-parton sétálna álomban, cipő nélkül.
Tegnap megint cirkuszt rendezett.
Gergő szólt haragosan Tímea , nem bírom tovább! Egy felnőtt férfi vagy, de úgy viselkedsz, mintha óvodába járnál!
Gergő tanácstalan volt. Hiszen nem kért semmi különöset! Csak szerette volna, ha Tímea segít neki zoknit választani, bevasalja az ingét, s figyelmezteti, hogy menjen el az orvoshoz a papírjaiért.
Anyám mindig segített mormolta halkan.
Akkor menj vissza anyádhoz! robbant fel Tímea.
Másnap összepakolta bőröndjét.
Gergő mondta nyugodtan , lemegyek a Balatonra egy hónapra. Vagy talán tovább is.
Dehát mi az, hogy tovább?
Pontosan az. Elegem van, hogy helyetted növök fel.
Gergő még próbált tiltakozni, de Tímea csak elővette a mobilját, és betárcsázta a számot:
Zsuzsanna néni? Tímea vagyok. Ha nem bírja egyedül, lakjon nálunk. Tartalék kulcs a lábtörlő alatt.
Aztán elporlott, mintha állom volna.
Gergő ült a csendben, habos falak közt, és nem tudta, mit csináljon. A hűtő kongott. A zoknik szomorúan pislogtak a sarokban. A mosogatóban edény-halom nőtt az ablakig.
Két nap múlva felhívta az anyját:
Anyu, Timi bekattant! Ment, nem tudni hova! Most mit csináljak?
Zsuzsanna néni nagyot sóhajtott. Megint gond van a mennyel.
Megyek, Gergő. Megoldjuk.
Egy órával később már érkezett is szatyorban zöldségek, kolbász, a megszokott gondoskodással: mindent helyrehozok, mindent megoldok.
De ahogy belépett az ajtón, elállt a lélegzete.
Mindenütt káosz és különös illat: a hálószobában ruhák hegyekben, a konyhában az edények szomorú szimfóniát zenéltek, a fürdőben zoknik vetélkedtek a vécépapírral.
Ekkor villant be Zsuzsanna néninek: harminc éves fia tényleg nem tud élni. Egyáltalán.
Egész életében helyette csinált mindent. És most itt van… egy nagyra nőtt kisfiú.
Anyu nyöszörgött Gergő , mi lesz vacsorára? Hol az ingem? Mikor jön vissza Timi?
Zsuzsanna néni néma csendben kezdett takarítani. Közben fejében körhintaként pörögtek a gondolatok: mit tettem?
Egész életében óvta a fiát mindentől. A mosástól, a boltban a sorban állástól, a kenyér árától az élettől magától!
Így lett, hogy most nő nélkül teljesen tehetetlen, mint a pesti villamos, ha elfelejtik árammal ellátni.
És Tímea? Tímea elmenekült ettől a nagy, szomorú gyerekembertől.
És kinek ne lenne igaza ebben?
Három napig maradt Zsuzsanna néni a fiánál.
Minden nap egyre tisztábban látta: tényleg egy nagy gyereket nevelt.
Reggel Gergő felébredt, álmossággal borítva, és rögvest panaszkodott:
Anyu, mi lesz reggelire? Hol a vasalt ingem? Tiszta zokni nincs?
Zsuzsanna csak főzött, vasalt, törölgetett. Éberen figyelt.
Meg lehet ezt álmodni? Harminc éves férfi nem tudta, hol kell benyomni a mosógép gombját! Nem ismerte a kenyér árát, a teát is valahogy eltévesztve főzte vagy leforrázta a kezét, vagy a cukrot szórta mellé.
Anyu panaszkodott esténként , Timi teljesen megváltozott! Régen legalább tett úgy, mintha szeretne. Most meg? Idegen, mintha Tokajból jött volna!
És te hogy viselkedsz? kérdezte halkan Zsuzsanna néni.
Mint mindig! Nem várok el semmi extrát. Az asszony dolga, hogy asszony legyen, ne mérges óvónéni!
Zsuzsanna nénit mintha arcon csapta volna a múlt. A saját szavai csengették vissza:
Gergő, ne piszkálj majd anya megcsinálja! Ne menjen boltba anya gyorsabb! Férfi vagy, neked más a dolgod!
És így született egy álombaba.
Ahogy múltak a napok, egyre ijesztőbb lett az egész.
Gergő hazajött és csak lehuppant a kanapéra. Várta a vacsorát, a friss híreket, valami szórakozást.
És amikor nem főtt semmi magától, hisztizett:
Anyu, mikor eszünk? Éhes vagyok!
Akárcsak egy ovis. A Timi-ről szóló beszélgetések voltak a legijesztőbbek.
Megbolondult, azt hiszem mondta Gergő. Mindig ideges, talán orvoshoz kellene mennie! Vagy hormon?
Vagy csak elfáradt? tippelt az anya.
Mitől fáradt volna? Mindketten dolgozunk! De a házat mégis az asszony vezeti.
Az asszony?! csattant fel Zsuzsanna néni. Ki mondta neked, hogy ez kizárólag az asszony dolga?
Gergő elképedt. Anyja még sose kiabált vele.
A negyedik este Zsuzsanna néni nem bírta tovább.
Gergő leült a kanapéra, a telefonját nézegette, közben sóhajtozott unatkozik feleség nélkül. Konyhában hegyekben az edények, a padlón zokni, hálóban szétvetett ágy.
Anyu kérdezte már-már álmosan , mi lesz vacsorára?
Zsuzsanna ott állt, a fazék felett, és levest kavargatott. Pont úgy, mint harminc éve minden nap.
Aztán hirtelen rájött: elég.
Gergő mondta, elzárta a gázt. Beszélgetnünk kell.
Hallgatlak felelt Gergő, szemét le se vette a telefonról.
Tedd le a telefont. Nézz rám.
Valami volt a hangjában, amitől Gergő engedelmeskedett.
Fiam szólt halkan , tudod, miért ment el Timi?
Hát azért, mert kiborult. Nők ilyenek. Piheni kicsit, majd jön.
Nem fog jönni.
Hogyhogy nem jön?!
Azért, mert belefáradt abba, hogy gyerek helyett gyereket neveljen.
Gergő felpattant:
Anyu, miről beszélsz? Miféle gyerek? Dolgozom, pénzt hazahozom!
És? Zsuzsanna néni felemelte magát teljes magasságába. De itthon mi van? Elgémberedtek a kezeid, vagy vakultál?
Gergő halálsápadt lett.
Hogy mondhatsz ilyet? Hiszen én vagyok a fiad!
Éppen ezért mondom! Zsuzsanna leült, remegett a keze.
Anyu, te beteg vagy? ijedten kérdezte.
Beteg vagyok! nevetett szomorúan. Beteg vagyok attól, hogy szerettem. Vakon és túlzottan. Azt hittem, óvlak közben egoistává neveltelek! Most a harminc éves fiam asszony nélkül olyan, mint a cseresznyefa levelek nélkül: nem tud mit kezdeni!
De hát… vette volna át a szót Gergő.
De semmi! vágott közbe az anya. Azt képzeled, hogy Timi legyen a második anyád? Mosson, főzzön, takarítson? Miért?
Hát, dolgozom.
Ő is! De még a háztartást is viszi mellette! És te? Fekszel a kanapén, várod a kiszolgálást!
Gergő szeme könnyes lett.
Anyu, de hát mindenki így él.
Nem mindenki! kiabált Zsuzsanna. Normális férfi segít az asszonyának! Elmosogat, főz, neveli a gyerekeit! Te? Se a mosóport, se a kenyér árát nem tudod!
Gergő fejét a kezébe temette.
Igaza volt Timinek mondta halkan. Nem anya akarok lenni, nem bírja már.
És én sem mondta Zsuzsanna.
Mit jelent ez, anyu?
Hogy elegem van az anya elővette a táskáját. Hazamegyek. Te pedig itt maradsz. Egyedül. Próbáld meg végre felnőni.
Anyu, ne hagyj itt! Hát ki főzi az ételt? Ki takarít?
Te! mondta az anya. Pont, ahogy minden felnőtt!
De nem tudok!
Majd megtanulsz! Vagy maradsz egyedül, mint egy lepottyant gombóc a pörkölt mellé!
Zsuzsanna felvette a kabátot.
Anyu, ne menj! könyörgött Gergő. Mit egyek, mit csináljak egymagam?
Amit húsz éve meg kellett volna tanulnod felelte. Élj önállóan.
És elment.
Gergő egyedül maradt a néptelen, szürreális lakásban. Először az életben tényleg egyedül.
Csak ő, meg egészen furcsa valóság.
Gergő a kanapén maradt éjfélig. A gyomra korgott, a mosogatóban undok lé füstölgött, a zoknik álomszerűen úszkáltak a padlón.
Mi a franc mormolta, és először harminc év alatt elkezdett mosogatni.
Béna lett: a tányérok csúsztak, a keze csípte a mosószer, de sikerült.
Aztán próbált rántottát csinálni. Elégette. Még egyszer próbálta lett valami ehető.
Reggel rájött: anyának igaza van.
Eltelt egy hét.
Gergő minden nap próbált élni: mosni, főzni, takarítani, a boltba menni filléreket számolni. A napokat tervezni, hogy minden beleférjen.
Kiderült: ez bizony munka.
Ekkor megérthette, milyen volt Timinek.
Fel is hívta szombaton:
Szia, Timi?
Mondjad hideg hang.
Igazad volt kezdte azonnal. Úgy viselkedtem, mint egy óvodás.
Tímea hallgatott.
Egy hete egyedül vagyok. Most már értem hebegett. Mennyire nehéz lehetett neked. Bocsáss meg!
Tímea sokáig hallgatott.
Tudod mondta végül , tegnap anyud is felhívott. Ő is bocsánatot kért. Hogy rosszul nevelt.
Tímea egy hónap múlva visszajött.
Rendezett lakásba jött, ott várt Gergő, ő főzött vacsorát, kezében virágszál.
Üdv itthon mondta.
Zsuzsanna néni onnantól csak hetente telefonált érdekelték a dolgok, de már nem tolakodott.
Egy este, amikor Gergő azt álmodta, hogy mosogatás közben becsúszik egy színpompás díszhal a mosogatóba, Tímea teát főzött, és csendesen megszólalt:
Tudod, szeretem az új életünket.
Én is felelte Gergő, ujját törölgetve egy álombeli papírtörlőn. Kár, hogy ilyen sokáig tartott.
De végül eljutottunk idáig mosolygott Tímea.
És ez valóban igaz volt. Mint egy furcsa, magyar álom.
