Elég már a férjem mögötti rendrakásból! kiáltotta Boglárka, miközben a füleit felhúzta, mintha szélvihar szállna át a szobáján. Jobb, ha eldobod a kaput, válunk, aztán végre rendet teszek otthon! És csak aztán újra visszatérek hozzád!
Ó, drága Boglárka! Ne ugorj a radikális megoldásokra! nevetett Károly, miközben a billentyűzet előtt összegabalyodott. Én itt ülök, semmit sem csinálok!
Pontosan! Semmit! Ha nem segítesz, legalább ne állj közébe! válaszolta Boglárka, miközben a padló mintha olvadni kezdett volna a színek közt.
Hol állok én közébe? kérdezte Károly megdöbbent. Miként egy egér a számítógép mögött, csak a képernyőre nézek, nem adok jelet!
Az a csésze! mutatott a billentyűzet mellé helyezkedő tálcára.
Én csak teát kortyolok! felelte Károly, miközben a teáskanál szárnyaként repült.
A másik, mi a monitor mögött van? kérdezte Boglárka, hangjában szikrázó irritáció. Tegnap reggel összeszedtem a teáscsészéidet!
Az az eddig nem elfogyasztott kávé! mosolygott Károly. Megiszom, ne aggódj! A hideg kávéval úgy bánok, mint a forrónak még jobban! És aztán, mint egy becsületes hős, magam hozom el a konyhába!
Ténylek? ijedt Boglárka.
Ténylek, ténylek! bólogatta Károly, és még a csészét is megtisztította.
Szeretném hinni, de a tapasztalat azt mondja, hazudsz! állította Boglárka magabiztosan. Azonnal igyál fel a kávét, és add ide a csészét!
Én csak teát iszom vakarta Károly. Nem akarok keverni
Mély sóhaj szűrődött Boglárka szájából. Lépett közel, hogy megnézze, mennyi kávé maradt a csészében. Ha három csepp maradt, talán feláldozhatta volna.
Károly, szórakozol velem? kiáltotta Boglárka. A csésze nem csak üres, a kávé maradéka már kiszáradt! Mit szándékozol itt befejezni?
Tényleg? vakarta Károly. Milyen aszály van a lakásban! Tegnap még volt kávé! Szükségünk van egy párásító berendezésre!
Károly, mit vegyünk, hogy legalább te magad tisztítsd a házat? támaszkodott a szék háttámlájára, ahol Károly ül. Mit fogsz tenni? kiáltotta szinte a fülébe. Károly! És ez mi?
Ez egy vízcsésze! válaszolta Károly. Nem engeded, hogy a palackot idehozzam! Csak fél mérővel elégedni kell!
Mert a szénsavas ital mindenkié, nem csak a tiéd! válaszolta Boglárka. Ha a palackot a közeledben hagyod, kiszárítod! A túl sok szénsavas ital pedig árt!
Ezért a csésze! mondta Károly.
Boglárka már érezte, hogy a számítógép körül álló csészék gyűjtése újra meg kell, hogy történjen. A takarítás még nem ért véget, de már úton volt a szobából, amikor a férje egy természetellenes pózban állt.
Nem habozott, visszament, megfogta a szék karját, és együtt vitték ki a férjével.
Milyen illatú a válás! kiáltotta határozottan.
Ez csak egy süti, válaszolta Károly ártatlan arccal.
Nem egy tányéron, hanem a térden! A morzsa már a padlón! Én már porszívózom! emelte a hangját Boglárka, minden szavával egyre hangosabbá téve a rémálmot.
Én kitakarítom! bólogatta Károly.
A süti a lábáról csúszott, majd a padlóra tört, és sok apró darabra esett. Károly becsukta a szemét.
Várta, hogy egy seprű vagy rongy, talán egy mop vagy porszívó szárnyait lássa, de a felmosás nem következett be. Óvatosan kinyitott egy szemét.
Boglárka a kanapén ült, kezében a fejét szorítva:
Már fáradt vagyok mindebből, szólalt meg fájdalmas hangon. A lakásban négy ember él, köztük két gyerek!
De a legnagyobb szemét te te, a felnőtt, önálló, okos férfi!
Mutass példát! Én mindig a lábamnál botlom, miközben téged takarítok! Végtelen csészék, tányérok, tálak! Cukormázból származó papírok, amik valahogy a kanapé párnái közé jutnak!
Az örök morzsa az asztalon! Nem lett már korábban szúnyogjól? kérdezte Boglárka.
Vesztem egy színezéket! Márta, bocsánatot kérve válaszolt Károly, de Boglárka nem hallotta.
Még a szemét is a kukába nem tudsz bedobni! Nem nehéz megnézni, hogy belekerült-e? Ha nem, akkor dobd be! A hátad nem fog eltörni, ha meghajolsz és felkapod!
Boglárka leengedte a karjait, és a férj szemeibe nézett:
És az a csoki, amit a párna alá rejtettél? Nem bocsátom el azt a hálószobai sorozatot! Az volt a kedvencem!
Károly pirosbőrt kapott. Igazán szégyellte magát, s keserű volt, hogy a felesége emiatt bánja magát.
Bogló! kiáltotta. Boglóka!
A nő arcán a düh helyét határozottság vette át:
Egy hét múlva szabadságra megyek! Három hétre! Akkor a gyerekekkel a anyámhoz megyünk! Ha visszatérve a lakás egy malacpatakba változik, akkor elváltok!
Már nem bírom tovább! A te miatt fejezem be a takarítást, aztán újat kezdek!
Károly rettenetesen nézett a feleségére.
Most legalább tedd el a csészéket, és söpred el a süti morzsáit! Kérlek!
Károly mindjárt megcsinálta, amit Boglárka mondott. Nem hitte, hogy három hétre a gyerekekkel elmegy. Azt gondolta, csak fenyeget.
De elment! Még a visszajáró jegyeket is mutatta, amiket előre vásárolt. Károlynak három hét magányos, büszke magányra kellett felkészülnie. A kilátás félelmetes volt.
Az egyetlen dolog, amit Boglárka elhagyás előtt tett, hogy rendet rakott a házban, és figyelmeztette:
Ha nem lesz másképp, nyúld be a válóigényt! Elég, türelmem kiégett!
***
A férfiak sajátos elképzelése van a tisztaságról. Vannak, akik ragaszkodnak a higiénia és a steril környezet szabályaihoz, és nem csak követelik, de maguk is képesek azt teremteni.
De a legtöbb férfi számára a tisztaság nem elsődleges ranglistán. A tisztaság fogalma rugalmas.
Például egy leesett papírlap, ha nem irritálja a szemeket, akár a következő nagy takarításig is heverhet. Vagy kedvesen a lábbal a kanapé alá szorítható.
A televízió vagy monitor porát csak akkor törlik, ha a színek elhalványulnak, vagy a napfény felfedi a port, amin üzenetek láthatók a szerelemről, nem a gyengédségről.
A padló homokja sem zavar, ha papucsban jársz, és nem csúszol el a sarkon.
A tányérok, csészék, villák, kanálok és serpenyők, amelyek a mosogatógéphez sorra várnak, már csak egy mondatot is megérne.
Miért fáradozni egyetlen dologért? Inkább gyűjts, majd csináld úgy, mintha Herculesz hőstettét végeznéd, nem egyszerű mosogatást!
Ahol a dolgok nem a helyükön vannak, vitatni lehet egész életünkig. Talán a ruhák átköltöztek? A nadrág a székbe van, mint a helyén! De a szekrényben unalmasan szenvednek!
Károly a férfiak tömegéből származott, sajátos tisztasággal. A felesége szerint ő a legnagyobb koszosá.
Valójában Károly tudott takarítani, főzni, javítani még saját kezdeményezésből is. Mikor kedvem tart, úgy csinálom, a házimunkát is szívesen gondolta.
Ám nem mindig sikerült összeegyeztetni a vágyat és a lehetőséget. Egyik nap meg akarta mosni a főzőlapot, de Boglárka már egy másik főztelt! Nem tudott beleugrani, a bronz edények megakadályozták a nemes szándékot.
Máskor a motiváció ritkán jött elő, ahogy Boglárka igényelte a tevékenységet, amikor nem volt kedve vagy lustasága.
Mindezek mellett Károly nagyszerű családapa volt. Jól dolgozott, megélhető fizetést hozott a lakásba, szerette feleségét, imádta a gyerekeket, néha mellékállást is vézett.
Rossz szokása csak a videojátékok voltak, de Boglárka könnyen elterelte őt, ha szükséges.
Amikor Boglárka impulzívan vásárolt valamit, Károly filozofikusan válaszolt: Te csak nő vagy, ez a tiéd!
Ha Boglárka rossz kedvvel tért haza, Károly mindig meghallgatta a problémákat, együtt is kritizálta a kollégáit még ha szeme előtt sem voltak.
A család egyébként jó volt, csak egy de vette el Boglárkát: Károly tisztaságról való hozzáállása. Ha ő maga takarítana, nem kellene Boglárkának mindent átvennie.
És már elég volt a két kislánytól, akik csak az apukával játszottak, miközben minden problémát a mamára hárították!
A határig feszülve Boglárka döntött. Vagy átneveli Károlyt a rend fenntartására, vagy megőrzi saját idegeit, és nem engedi, hogy újra és újra ugyanazt a rendetlenséget lássa!
***
Egy hétvel a visszatérés előtt Boglárka felhívta a férjét:
Hogy vagy? kérdezte.
Rendben, válaszolta Károly.
Egy hét van! Figyelmeztetlek, ha valami történik!
Minden rendben van.
Később három nappal, két nappal, majd egy nappal a visszatérés előtt is hívta, mindig emlékeztetve, hogy ha Károly még nem takarított meg magát, akkor még van ideje.
Őszintén szólva Boglárka nagyon hiányolta Károlyt a három hét alatt. A házban soha nem voltak több mint egy hét szünet a házasságuk kezdete óta, de most három hétre kellett elválniuk!
Ezért figyelmeztette, hogy ne legyen ok a válásra, még ha már készen állt is megbocsátani, ha a lakás malacpatakká válik.
Aznap, amikor a gyerekeket a játszótéren hagyta, barátai előtt mesélve a nagyanyja házába tett utazásáról, felmászott a lakásba
Károly, örömmel megleptél! kiáltotta Boglárka.
Én meg téged, Boglárka, nem! válaszolta Károly szigorúan. Mindez úgy történt, mint egy poén!
Milyen poén? kérdezte Boglárka.
Egy hétig egyedül éltem! Egy serpenyőt és egy lábost használtam, amit főzés előtt mossak. Egy tányért, egy villát, egy kanalat is, amit étkezés előtt tisztítottam! Csak két csészét használtam: egy teához, egy kávéhoz! És a vizet, a szénsavas italt, a gyümölcslét palackokból ittam, amiket természetesen a munkahelyre dobottam! Ez már te raktad a fejembe évek óta!
Mielőtt visszatérnél, csak egy porszívóval jártam körbe a lakásban! És kész is vagyok! Tiszta és rendezett!
Mit akarsz ezzel mondani? kérdezte Boglárka óvatosan.
Hogy a rendetlenség nem én okozom! nyilatkozta Károly magabiztosan. Csak a ház édes gyerekei szeretik a finomságokat!
Az a csoki, amit már évekkel ezelőtt megcsaltál, te rejtetted el, amikor diétára mentél! Én csak diplomatikusan hallgattam!
De te is hagysz magad után kezdett Boglárka, mintha szálakat ragadna.
Ha nem állnál be a takarításba, és nem nyúlnál oda, ahol nem kérnek, a problémák nem léteznének!
Másnap a lakásban a tipikus káosz volt, de BogA reggeli fényben a kanapé párnái halkan nevetve szórták szét a fagyott csillagport, miközben Boglárka és Károly egyetlen lépésben egy új, tiszta napba léptek.
