Elég volt, kész, elmegyek! Meddig lehet ezt bírni!
Elég volt, kész, elmegyek! Meddig lehet ezt bírni! A gyerek, feleségem állandó fáradtsága, segítenél, segítenél de én sétálni akarok, mint régen! Szeretkezni akarok! Dolgozom, a fene egye meg! Végre szeretnék hazaérni a szeretett feleségemhez, a nőhöz most a barátomnál fogok lakni egy ideig, aztán keresek egy fiatalat ehhh ültem a volánnál és azon gondolkodtam, hogy ma végleg elérkezett a pont a házasságomban, miközben idegesen cigiztem.
A mi történetünk a feleségemmel olyan régi, mint a világ. Megismerkedtünk, őrülten egymásba szerettünk, szenvedély, elfelejtettük a védekezést, eredmény: pár hónap múlva két csíkot mutatott a teszt.
Persze, szülj, megoldjuk mondtam magabiztosan, és az összes rokon, nagymamák, nagyapák csak bólogattak, segítünk, csak szülj Aztán esküvő, szülés, boldog könnyek fiunk lett! És ennyi a gondtalan boldogság véget ért, a feleségem háziasszonnyá változott, álmos, ápolatlan, állandó gyereksírás éjjel-nappal, segítenél, segítenél mindig csak ezt. Hova lett az én lányom? A család gyorsan eltűnt mellőlünk csak ketten maradtunk a szülőséggel.
Nem vagyok rá kész! mondtam ma a feleségemnek, és becsaptam az ajtót síró feleségem és síró kisfiam előtt.
Csikorgó fékek egy sötét, hajlott alak ugrott elő az autóm előtt.
Maga mit csinál, meg akar halni? kiugrottam az autóból, odasiettem.
Az esőkabátos alak felegyenesedett, szomorú, öreg szemekkel nézett rám, és halkan mondta:
Igen.
Meglepett a válasz, zavarba jöttem:
Bátyám, segítsek? Szüksége van valamire?
Nem akarok tovább élni.
Ugyan már, ilyesmit ne mondjon, hazaviszem magát. Meséljen, hátha tudok segíteni kézen fogtam, óvatosan vezettem a kocsihoz.
Na, meséljen, bátyám gyújtottam rá.
Hosszú történet.
Ráérek.
Az öreg figyelmesen rám nézett, pillantása a műszerfalon lógó fényképre vándorolt.
Ötven éve megismertem egy lányt, rögtön beleszerettem, minden gyorsan történt, mire észbe kaptunk, család lettünk, gyerek, fiú, örökös olyan boldogok voltunk! Csak aztán én azt akartam, hogy legyen minden, mint régen szerelem, szenvedély, fiatalság. De a feleségem folyton fáradt volt, kisgyerek, háztartás, munka, mindent rá bíztam, nem segítettem A munkahelyemen találkoztam egy nővel, ott összejöttünk feleségem megtudta, válás lett belőle. Elváltunk. A másik nővel semmi nem lett, nem bántam, éltem a magam útját. A volt nejem újra férjhez ment, megszépült, a fiunk az új férjét hívta apának, én meg nekem mindegy volt.
És maga? kérdeztem, idegesen rágyújtottam a második cigire.
Én? Addig éltem, amíg nem maradt semmim se család, se feleség, se gyerek. Ma az ötven éves fiammal mentem volna ünnepelni, de nem engedett be, sírva fakadtam magamra haragszom. Azt mondta, nem vagyok az apja, menjek csak tovább az utamon.
Hol lakik, bátyám? dobolni kezdtem az ujjaimmal a kormányon.
Itt, pár háztömbre. Menjen csak, ne aggódjon kiszállt, és elindult a közeli tízemeletes panel felé. Néztem, ahogy bemegy a lépcsőházba, vártam egy kicsit, majd elindultam. A szupermarketben vettem egy csokor virágot.
Bocsáss meg, bocsáss meg térdre ereszkedtem otthon a síró feleségem előtt pihenj, drága.
Átvettem a fiunkat tőle, bementem a másik szobába, ringatva, rekedtes hangon énekeltem: Alszik már a sok kis játék.
Meglepve, gyorsan elaludt a fiam, kicsi keze a zakatoló szívemhez simulva. Meghatódva néztem rá: Látni akarom, ahogy fiam felnő, hallani akarom, amikor kimondja: apa.
Megint fulladozókat mentettél? fogadta a férjét mosolyogva az asszony az ajtóban. Az öreg boldogan akasztotta fel esőkabátját.
Igen, menteni kellett, valahogy a fiataloknak is el kell magyarázni, mi a fontos az életben.
Honnan tudod, kinek van szüksége segítségre?
Nekem is szükségem lett volna annak idején.
Gyere, vacsorázzunk, hősöm, ma ne felejtsd, holnap fiúnk jubileuma, este semmi fulladozó kedvesen mosolygott rá.
Persze, nem felejtem, hát hogy is lehetne elfelejteni: ötven éve született a fiunk, szerelmünk gyümölcse mosolyogva karolta át feleségét, elindultak együtt a konyhába.
Mai nap tanulsága: csak akkor veszed észre, mit veszíthetsz, amikor már majdnem elvesztetted. Inkább segítsek, legyek ott, amikor kell. Az igazi boldogság ott van, ahol együtt van a család.
