2023. május 14., keddi nap éjszaka közepén felébredtem, és a mellém heverő ürességet éreztem. Zavarodottan nyújtottam a kezem, hátha megérintem a férjem, István, szokásos melegét.
Az alvás nem tért vissza, és István látszólag nem akart visszatérni az ágyba már tizenöt percig. A szívem nyugtalanul dobogott, és leültem, a szobát sötétségbe burkolózva bámulva. Mi van, ha valami történt? Talán rosszul van?
Próbáltam megnyugtatni magam, úgy gondolva, talán István csak álmatlanságból ébredt fel, és valami munkával foglalkozik. De a szorongás nem hagyott el.
Nem akartam fölöslegesen aggódni, ezért óvatosan keltem ki az ágyból, és a hálószoba ajtaját nesztelenül kinyitva lábujjheggyel sétáltam a konyhába. Néhány lépés megtétele előtt megdermedtem.
Hangot hallottam a férfiól. Telefonál. A készülék hangos volt, elég, hogy halljam a beszélgető fél szavait pontosabban, a nő hangját.
Igen, kedvesem, már lefoglalom a jegyeket Törökországba szólt István, a hangjában előrevárás. Egy felejthetetlen időt töltünk együtt. Senki sem fogja megtudni.
A föld mintha elcsúszott volna a lábam alól. Egy pillanat alatt összedőlt a világom. Minden szó, minden mondat olyan éles, mint a penge.
Évek óta együtt, annyi terv, öröm és bánat, amit vállvetve átéltünk. Hogy lehetséges ez?
Visszatértem a hálószobába. A sötétben fekve a könnycseppek csordultak az arcomon. A szívem összetört a fájdalomtól, a lélekben pedig harag, sértődés és keserű csalódás kavarta a gondolatokat.
Végül, mikor elég erőt gyűjtöttem, felálltam, a szekrényhez mentem, és elkezdtem összecsomagolni István cuccait egy fekete bőröndbe.
Amikor István belépett a hálószobába, a bőröndtel a kezében, megdöbbent kérdéssel:
Mi történik?
Felhúztam a tekintetét, ami már tele volt csalódással és határozottsággal.
Összekészítettem a bőröndöt mondtam nyugodtan. Vidd magaddal Törökországba.
Miről beszélsz? próbált nevetni, de feszült volt a hangja.
Ne játssz, István. Hallottam a telefonhívásodat a konyhában.
István arca elolvadt, kezei remegtek. Valamit ki akart mondani, de megállítottam.
A többi holmit magadnak összerakod. Most pedig vedd a bőröndöt, menj a szállodába vagy ahová csak akarsz, és már ne térj vissza, hogy ne lássalak többé.
Az éjszaka során drámaian megváltozott az életem.
Miután elment, újra az ágyra feküdtem, bár tudtam, hogy már nem fogok aludni. Egy gondolat sem engedett el: most már minden más lesz. Nincs több illúzió, nincs több fájdalom a megcsalásból. Végre szabad vagyok.
Talán helyes döntést hoztam? Vagy talán jobb lett volna hallgatni? Gondolataitokat szívesen olvasom a kommentekben!
Barátaim, ha szeretnétek több történetet, írjátok meg véleményeteket, és ne felejtsétek a like-ot az inspirál minket a további írásra!
