Édesanyámmal élek együtt. Anyukám 86 éves.
Az élet úgy hozta, hogy nem házasodtam meg, és gyermekem sem született. Elég furcsán alakult az életem most töltöttem be az 57-et, nemrég volt a születésnapom. Ezt is csak ketten ünnepeltük édesanyámmal. Nincs, akit meghívjak ilyenkor, nincsenek barátaim, és a családunkban sem maradt élő rokon.
Összetartunk, mindenben számíthatunk egymásra. Mennyi már, hogy a nyugdíjas éveinket együtt kezdjük el. Anyukám még mindig jó erőben van, dacára a korának és annak, hogy az egészsége évről évre romlik. Még most is, időnként egyedül sétál egyet a városban.
Én már nyugdíjas vagyok ugyan, de azért még dolgozom egy kicsit, mert a nyugdíjunk bizony nem elég ahhoz, hogy gondok nélkül éljünk. Nem csüggedek, hiszen hálát adok minden nap, hogy mellettem van a drága édesanyám. Vannak, akiknek ennél is nehezebb sokan lakás vagy rokon nélkül élnek, sőt, pénzük sincs, mégis küzdenek.
Mi szolid békében éldegélünk. Esténként teázunk, kötögetünk vagy filmeket, sorozatokat nézünk közösen. Hétvégén sütit sütök, és meghívom a szomszédokat. Ők mesélnek a családtagjaikról, mi pedig örülünk, hogy társaságban lehetünk. Jó hallgatni, amikor másokat boldognak látok, és mindig azt kívánom, hogy anyámmal együtt mi is elkerüljük a bajokat.
Így telnek a mindennapjaink itt Budapesten. Azt szeretném, hogy ez az életünk még nagyon sokáig így maradjon mindkettőnk számáraNéha, amikor a konyhában csendben mélázom, rádöbbenek, hogy ez a lassú, apró örömökkel teli élet több boldogságot ad, mint amiről valaha is álmodtam. Az ablakon át beszűrődő napfényben és a forró tea gőzében ott van minden szerénységünk és szeretetünk. Anyám mosolya nap mint nap emlékeztet arra, hogy a magányban is lehet társam, és két ember világa is lehet teljes amíg szeretettel és reménnyel telik meg minden reggel és minden este.
Talán egyszer majd kiülünk a Duna-partra, és csendben nézzük a víz tükrén táncoló napsugarakat, tudva, hogy amíg együtt vagyunk, nem maradunk egyedül ebben a nagyvárosban. Ez lett a mi életünk: egyszerű, csendes, de éppen ettől annyira értékes. Megtanultam, hogy a boldogság sokszor ott bújik meg a hétköznapi pillanatokban egy mosolyban, egy ölelésben, egy meleg sütemény illatában.
Minden este hálát adok ezekért a pillanatokért, és titokban remélem, hogy még sokáig tarthat. Hiszen, amíg anyám mellett ébredek, úgy érzem: itthon vagyok teljes a világom.
