Ela egyszer csalta meg a férjét, még a házasság előtt. Az meg kövérnek nevezte, és azt mondta, bele sem fér a menyasszonyi ruhába.
Még mielőtt összeházasodtak volna, Anikó egyszer megcsalta a vőlegényét. Az bunkó módon kövérnek nevezte, és azt mondta, sosem fog beleférni a menyasszonyi ruhájába. Megsértve, barátnőivel elment egy budapesti szórakozóhelyre, túl sokat ivott, és reggel egy ismeretlen lakásban ébredt egy gyönyörű kék szemű fiú mellett. A szégyen elviselhetetlen volt! Nem szólt egy szót sem Gábornak, megbocsátott a bántásainak, és még diétázni is kezdett. Letette az italt, ami könnyű volt, miután kiderült, hogy terhes.
A kislány időben megszületett, gyönyörű kék szemű kicsi volt, és Gábor teljesen odavolt érte. Öt évig Anikó azt hajtogatta magában, hogy minden rendben van, hogy a kislány azért ilyen szép kék szemű, mert a nagyapja is az volt. És ha göndör haja van, mi a baj? Mindent elkövetett, hogy elfelejtse azt a göndör hajú fiút, akinek a nevére nem is emlékezett. De valami a szíve mélyén azt súgta, hogy a kislány nem Gábor gyermeke. Talán ezért tűrte az éjszakai kalandjait, a gyakori üzleti utakat, a folyamatos kritikát a külsője és főztje miatt. A kislánynak fontos volt a család: imádta az apját, és hát, melyik férfi nem csal meg?
Tűrj csak, hova mennél? mondta az anyja. Tudod, hogy nincs hely, a nagymama ágyban fekszik, a fiad hazahozta a menyasszonyát, hova tennélek titeket? Megmondtam: nem kellett volna átírni a házat a anyósod nevére, most meg itt vagy ebben a helyzetben!
Anikó tűrt. De nem segített, és egy nap Gábor otthagyta. Azt mondta, talált mást, még sírt is, és megígérte, hogy mindig Mariskának az apja marad, de nem tud harcolni az érzései ellen. Anyósa, aki látszólag imádta az unokáját, a válás után ezt vetette oda:
Csináltass apasági tesztet, lehet, hogy feleslegesen fizetsz gyerektartást!
Anikó dermedten állt: azt hitte, egyedül ő van ezekkel a kétségekkel. De nem.
Megőrültél? kiáltott fel Gábor. Mariska az én lányom, ezt még egy vak is látná!
Talán az anyósának igaza volt, mert amikor egy évvel a válás után Anikó kórházba került vakbélgyulladással, és egy ismerős arcot látott, a kétségei eloszlantak, amikor újra meglátta azokat a kék szemeket egy fehér maszk alatt.
Bocsánat, nem találkoztunk már valahol? kérdezte a sebész.
Anikó kétségbeesetten rázta a fejét. Remélte, hogy nem emlékszik rá. De emlékezett, mert másnap, az ellátogatás közben, viccelődött:
Remélem, most nem futsz el olyan gyorsan, mint múltkor.
Anikó elpirult, és úgy döntött, mielőbb távozik a kórházból. Amit viszont nem várt, hogy az ott töltött napok alatt Tamás megtette, hogy Anikó már nem akar menekülni.
Nem említett semmit a lányáról. Csak annyit mondott, hogy van egy kislánya, de semmi utalást nem tett arra, hogy ő lenne az apja.
Tamás rájött mindre az első napon, amikor meglátta a kislányt. Ideges lett, vett egy babát, és számtalan kérdést intézett Anikóhoz, hogy megértse, hogyan viselkedjen.
Figyelj kezdte , kiskoromban anyám szerelmes lett egy másik férfiba, de a húgom sosem fogadta el, végül elküldte. Nem akarom, hogy ez történjen; én a második apja akarok lenni a lányodnak.
Ezek a szavak megtörték Anikót. És amikor meglátta a kislányt, mintha megfagyott volna néhány pillanatra, majd zavartan Anikóra nézett, egyértelmű volt: ő is rájött.
Mégis mi a különbség? gondolta Anikó. Úgyis el kellett volna mondanom neki egyszer.
Az előző házasságából tanulva, várta a vádaskodást és a kiabálást. De Tamás, amikor kettesben maradtak, átölelte és suttogta: Milyen csodálatos csoda!
Először Mariska jól fogadta Tamást. De amikor Anikó óvatosan megkérdezte, hogy lenne-e kedve ahhoz, hogy Tamás velük lakjon, a kislány sírva fakadt:
Azt hittem, apu visszajön! Hadd lakjon Tamás másik házban!
Anikó meggyőzte, de Tamás nagyon megsértődött.
Ő az én lányom! El kell mondanod nekik!
Gábor nem bírná ki. Mariska sem. Érted, neki ő az apja, Gábornak meg ő az egyetlen gyermeke. Úgy látszik, az új felesége nem tud gyereket szülni. Ezt mondta az anyósa.
Tamás megbántódott, Mariska hisztizett, és Anikó mindent megpróbált, hogy békét teremtsen ebben a furcsa családban. Szabályokat hoztak, amik segítettek: Anikó vitte a lányt az apjához, kerülték a két férfi találkozását, soha nem hagyta Mariskát egyedül Tamással, mert veszekedtek, és még az Anyák napján is kártyákat készítettek, nehogy Mariska bántó dolgot mondjon, és Tamás elárulja az igazságot.
Aztán Anikó újra teherbe esett. És megrémült. Attól tartott, hogy a második gyermek olyan lesz, mint Mariska, mint két tojás, és Gábor mindent megért; attól tartott, hogy Mariska féltékeny lesz, és még jobban dühös Tamásra; attól tartott, hogy Tamás kihasználja, hogy a kórházban van, és elmondja az igazságot Mariskának.
Megbeszélték, hogy anyja vigyáz Mariskára a szülés alatt. Anyja bele is egyezett, noha már két unokája is volt. De a dolgok megváltoztak: egy nappal a szülés előtt anyukáját kórházba szállították epekövvel. A mostohaapa nem vállalta még egy gyereket, a testvér és a sógornő egész nap dolgoztak. Anikó el akarta vinni Mariskát Gáborhoz. De ő éppen utazott, és ötAnikó mélyet lélegzett, és úgy döntött, hogy mostantól őszinte lesz mindenkivel, hiszen a szerelem és a család mindennél fontosabb.
