Eszter szülei az esküvőnkre egy igazán értékes ajándékkal leptek meg bennünket egy lakással! Ünnepélyesen átadták a kulcsokat, azt mondták, most már mi vagyunk a tulajdonosok, de mivel ez egy vadiúj társasházban volt, szerkezetkész állapotban vásárolták meg. Anyósom kijelentette, hogy ha már ők adtak nekünk egy lakást, akkor az én szüleimnek is be kellene szállni a felújítás költségeibe. A szüleim korábban már adtak nekünk egy jelentősebb összeget, de ebbe is belementek.
Az esküvő után rögtön nekifogtunk a felújításnak. Apám, mivel kőműves, mindent megvett, én pedig segítettem, s olykor Eszter is becsatlakozott a munkába.
Néha apósom is felbukkant egy-egy szerszámmal. Úgy döntöttünk, hogy amíg a lakás nincs kész, nem bérelünk mást, inkább Eszter szüleinél lakunk, így forintot spórolunk.
Egy nap, miközben iratokat kerestem, kezembe akadtak a lakás papírjai. Furcsa érzés futott át rajtam, ahogy böngésztem őket, mert kiderült: anyósom a hivatalos tulajdonos!
Pont aznap este mentünk volna apámmal csempét venni, de inkább azt mondtam, halasszuk másnapra, és elmeséltem neki a felfedezésemet. Tanácskozni akartam, mit jelent ez.
Miért az anyós az új lakás tulajdonosa? Miért nem Eszter? szegeztem neki a kérdést, amikor már mindenki otthon volt.
Hát, olyan naiv vagy! Ez csak Eszter érdekében van felelte anyósom.
Magyarán?
Ha elválnátok, ne vihesd el a fél lakást!
A tiéteket? Hát mi most éppen felújítjuk azt apámmal, ráadásul annyi pénzből, hogy abból kijönne a fél lakás! És miért gondoljátok, hogy azonnal válni akarunk? Hiszen most házasodtunk össze!
Anya, mondtam neked, hogy írjad át rám a lakást suttogta Eszter.
Szóval tudtál erről az átverésről?
Nem, félreérted… Tudtam, de kértem anyámat, hogy írja át!
Jaj, Eszter, micsoda szép házassági kezdés hazugsággal!
Eltelt néhány nap, visszaköltöztem a szüleimhez. Utána mindent kavargó látomások közt élem át. Eszter próbál beszélni velem: karnyújtásnyi távolságra, mezítlábas fényben úszó konyhák, ahol a falakról lefelé csorog a levestészták illata. Minden sarkon anyós-arcú baglyok csücsülnek, Eszter bosszúszomjas selyemkendőjében elsuhan, apám talicskát tol felhőfolyosókon, a lakás kulcsa mézbe mártva forog a kezemben.
Tétován bolyongok a gerillaszabályok dzsungelében: számok, nevek pörögnek összevissza. Mindent kultúrhedonista ködbe burkol a helyzet. Vajon így csinálják ezt mind a magyar szülők? Netán minden család ennyire trükkös?
Mit kellene most tennem?
Egyik nap iratok után kutattam, és amikor megtaláltam őket, a lakásunkkal kapcsolatos papírokra tévedt a tekintetem. Valami nagyon meglepett bennük, és rendkívül felidegesített, mert