Egyedül maradtam

Az ablakon már besötétedett, de anya még mindig nem érkezett haza. Csilla, a babakocsiján lévő kerekeket forgatva, odagurult az asztalhoz, felvette a telefont, és anyukája számát tárcsázta.
„Az előfizető készüléke ki van kapcsolva, vagy nem hálózati hatáskörben van”, – szólt egy idegen hang a vonal túlsó végén.
A kislány tanácstalanul nézte a telefont, majd eszébe jutott, hogy kevés pénz van rajta, és kikapcsolta.
Anya boltba ment, és nem tért vissza. Ilyen még sosem fordult elő; sosem maradt el sokáig, hiszen a lánya gyerekkora óta nyomorék volt, nem tudott járni. Mozgókocsival közlekedett, és anyukáján kívül nem volt más rokonuk.
Csillának már hét éves volt, és nem félt egyedül otthon maradni, de anya mindig megmondta, hová megy és mikor ér vissza. A kislány nem értette, mi történhetett:
– Ma egy távolabbi boltba indult élelmiszerért, ott olcsóbb. Gyakran mentünk oda együtt. Bár távolabbinak számít, de nincs messze, egy óra alatt odáig és vissza is lehetne menni, – nézett az órájára. – Már négy óra telt el. Éhes vagyok.
A mozgókocsijával a konyhába hajtott. Felmelegítette a vízforralót, kivett a hűtőből egy túrós csuszát. Megette, megitta a teáját.
Anya még mindig nem jött el. Nem bírta tovább, újra elővette a telefont, és tárcsázta a számot:
„Az előfizető készüléke ki van kapcsolva, vagy nem hálózati hatáskörben van”, – szólt ismét az automata válaszoló hangja.
Átgurult az ágyára, letéve a telefont a párna alá. A villanyt sem kapcsolta ki, annyira félelmetes volt anya nélkül.
Sokáig feküdt, de végül elaludt.
***
A napfényre ébredt, ahogy belepislantott az ablakon. Anyuka ágya meg volt vetve.
– Anya! – kiáltotta az előszoba irányába.
Csend volt a válasz. Fogta a telefont, felhívta. Ugyanaz az idegen, fémhang válaszolt.
Félelme nőtt, könnyek peregtek ki a szeméből.
***
Gábor történetesen a pékségből tért haza. Minden reggel friss pogácsát vásároltak ott. Ő és anyukája így kezdte minden reggelét: ő készítette a reggelit, ő pedig a pékségbe szaladt pogácsáért.
Gábornak már harminc éves volt, de még mindig nem nősült meg. A lányok és nők egyszerűen nem figyeltek rá: nem volt szép, sovány, beteges. Betegségek kísérték születésétől fogva. Drága kezelésre lett volna szüksége, de egyedül nevelte fel őt az anyja. A végső diagnózist már felnőttként kapta meg, mikor közölték vele, hogy soha nem lehet gyermeke. Azt, hogy soha nem lesz felesége, Gábor már el tudta fogadni.
A füvön egy összetört, öreg telefon villant meg. A telefonok és számítógépek voltak a szenvedélye és a munkája is. Programozó és blogger volt. Természetesen neki is volt telefonja, ráadásul a legmodernebb, de tisztán szakmai kíváncsiságból felvette ezt a talált készüléket. A telefon össze volt törve, mintha elgázolták volna, és a sarokba pattant volna.
“Valami baleset történhetett?” – villant át az agyán, bedugta a törött szerkezetet a zsebébe. – “Otthon ránézek”.
***
Reggeli után kivette a talált telefon SIM-kártyáját és bedugta az egyik sajátjába. A SIM-en lévő számok főként kórházakhoz, a nyugdíjpénztárhoz hasonló intézményekhez tartoztak, de az első helyen “Lányom” néven szerepelt egy cím.
Egy rövid gondolkodás után felhívta ezt a számot:
– Anya! – szólt egy vidám gyermekhang a vonalban.
– Nem vagyok anyukád, – döbbenten válaszolt Gábor.
– Akkor hol van anya?
– Nem tudom. Egy összetört telefont találtam, áttettem a SIM-kártyáját és felhívtalak.
– Anyám eltűnt, – zokogott a hang. – Tegnap ment el boltba és azóta sem tért vissza.
– Es a te apukád, nagymamád?
– Nincsen se apukám, se nagymamám. Csak anyám van nekem.
– Hogy hívnak? – a fiú rájött, ki kell segítenie a gyereket.
– Csillának.
– Én Gábor bácsi vagyok. Csilla, lépj ki a lakásból és szólj a szomszédoknak, hogy egyedül vagy.
– Nem tudok kimenni, a lábaim nem járnak. És a szomszédos lakásban senki sem lakik.
– Várj csak, hogy érted, hogy nem járnak? – Gábor teljesen tanácstalan lett.
– Így születtem. Anya azt mondja, pénzt kell gyűjtenünk, és megműtenek.
– Hogyan közlekedsz akkor?
– Mozgókocsival.
– Csilla, tudod a címedet? – Gábor cselekvésre szánta el magát.
– Igen, Andrássy út, hét, tizennyolcadik emelet
Negyeseik együtt, kéz a kézben haladtak előre, miközben az élet újabb kihívásai is egyetlen igazság fényén derültek ki: a szeretet és az önzetlenség falakat dönt, betegséget gyógyít, és mindig útmutatót talál a legsötétebb időszakokban is.