Magyarország, panel negyed, péntek este. Egy nő, Zsuzsanna, ott ül a szépen megterített asztalnál, rajta a kedvenc sötétkék ruhája, haját frissen feltűzte. A lakásban illatozik a frissen sült alma töltötte kacsa, amihez négy órán át pepecselt, a terítő csipkés és fehér, a kristálypoharak ragyognak, a saláták aprólékosan, makulátlan kockákra vágva. És hol van Laci, a férje? Hát persze a folyosón toporog, fél lábbal már a kopott sportcipőjében, a másikban a kulcsot keresi a kabát zsebében.
Tényleg lelépsz most? Csak úgy felállsz és mész? kérdezi Zsuzsa remegő hangon, próbál kemény lenni, de a szeméből süt a csalódottság.
Zsuzsa, ne kezd már! grimasszol Laci, mintha most rágott volna citromot. Karesz hívott, a Lada nem indul, valami a karburátorral van. S.O.S, menni kell. Csak egy óra, maximum kettő. Visszajövök, aztán mulatunk. Hideg nem lesz az a kacsa!
Karesszal mindig péntek este hétkor történik valami a karburátorral, elég érdekes szögezi le Zsuzsa, hátát a konyhafalhoz támasztja. Tudod, ma vagyunk tíz éve házasok. Idejöttem hamarabb, hogy mindent elrendezzek, vettem a kedvenc borodat, amiért a fél fizetésemet otthagytam, és még ezt a ruhát is felvettem. Te meg öltözöl, mintha olajteknőt kellene cserélni.
Laci végül belebújik a kabátjába, a slusszkulcsot vadul kutatja tovább.
Ne túlozz már! Fix, hogy csinálunk egy villám akciót, férfiak vagyunk, szolidárisak. Ha én lennék bajban, Karesz is jönne. Na, ne haragudj, mindjárt itt leszek!
Gyors, szinte jelzés értékű puszi Zsuzsa arcára, aztán becsapódik az ajtó. A zár kattanása áthatol a lakás csendjén, mintha egy film végén húznák le a függönyt.
Zsuzsa ott marad a folyosón, a tükörben egy szépen öltözött nő néz vissza rá, akinek a szeme alatt apró árnyékok ülnek. Végigsétál a konyhába, kiveszi a sütőből a kacsát tökéletes, aranybarna, gyönyörű. Lepakol mindent a vendégasztalhoz, két megterített tányér, két pohár, gyertyák, amiket már nem is fog meggyújtani. A lakásban síri csend, a szomszédból valami híradó zúg át.
Persze, Laci egy óra múlva sem ér haza. És másfél óra múlva sem. Minden pesti garázs Bermuda-háromszöge: először megnézik a karburátort, majd kiderül, hogy nem is az a baja, aztán valaki felbont egy sört csak azért, hogy a szomjat oltsa, aztán belép a szomszéd Imre bácsi, akinek elveszett a macskája, és máris elkezdődik a garázs-show.
Zsuzsa önt magának egy pohár jóféle Egri Bikavért. Lassan belekortyol. Előveszi a kacsacombot, azt, amit mindig Laci lop le előle elsőként, és falatozni kezd, érzéketlenül, mintha szívós lenne. Nem düh, nem hiszti csak kisimuló, fagyos átlátás. Mintha tíz év ködösítése egyszerre kitisztulna előtte.
Hányszor játszotta végig ugyanezt a forgatókönyvet? A tavalyi születésnapján Laci három órát késett, mert segített az anyjának áthúzni egy kanapét ezerszer egyszerűbb lett volna fizetni a futárt pár ezer forintért, de minek, ha ott a kétkezi munka!. Persze, a végén ő maga koszosan, derékfájóan ült az ünnepi torta mellett, s csak panaszkodott.
Azelőtt nyáron? Előre fizetett szállás, közös nyaralás Balatonon, erre Laci a fél pénzt kölcsönadta Karesszal, hogy sürgős hitel gond van. Mi barátok vagyunk, Zsuzsi, vissza fogja adni! Fél év alatt apránként jött vissza, nyaralás alatt a hotelszobában ették a menzán főtt kolbászt.
Tíz év. Bádoglakodalom elvileg rugalmas, de ha mindig egy irányba hajlítjuk, eltörik.
Zsuzsa megette a kacsát, a körethez hozzá sem ért. Égett gyertyák helyett neki most a mosogató marad. A saláták mennek vissza a hűtőbe, a bor üvege dugóval zárva, a mosogatógépbe csak belepakol, elindítani nincs kedve.
Éjfélig hiába próbálta Laci telefonját hívni, nem elérhető. Kettőre felbukkan a felhasználó elérhető a hálózatban üzenet. Zsuzsa már nem is próbálkozik. Lefekszik egyedül, villanyoltás, álom sehol, csak a lifthangokat hallgatja.
Hajnali fél négykor csoszogás a folyosón, zár kattan, Laci persze nesztelenül akar mozogni, de minden zörej kétszer hangosabb. Átbotlik a cipős szekrényen, ruhákat ledob, meglepő pálinka-olaj-dohány szagáradat, az ismert garázsos illat.
Megpróbál Zsuzsa mellé bújni.
Alszol? suttogja, büdös lehelettel. Zsuzsi, bocsánat, hát képzeld, nem is a karburátor volt, hanem teljesen lehalt a motor! Térdig voltunk az olajban, nem hagyhattam ott a srácot! Telefon is lemerült…
Zsuzsa a matrac szélére húzódik.
Ne nyúlj hozzám mondja halkan.
Ugyan már, túlreagálod! Megjöttem, élek, egy nap se történt semmi mondja, de egy perc múlva már horkol, mint egy ZIL motor.
Zsuzsa kivesz egy párnát, egy plédet, átköltözik aludni a nappaliba, ahol még mindig érződik a kacsa ál-ünnepi illata.
Reggel Laci olyan fejjel jön ki a konyhába, mintha vámpírok szívták volna meg éjjel. Zsuzsa már a laptop előtt ül, kávét kortyol, dolgozik.
És reggeli? nyitogatja a hűtőt Laci, a polcok között kotorászik. Hé, maradt saláta. Szupi! És a kacsa?
A hűtőben, dobozban válaszolja Zsuzsa anélkül, hogy felnézne.
Melegítsd meg, légy szíves. Fáj a fejem, ennem kell valamit.
Ekkor Zsuzsa becsukja a laptopot.
Nem.
Há? Hogy érted, hogy nem?
Nem melegítem fel. Tudsz te is. Két aranykezeddel tegnap egész motort szereltél, akkor egy dobozt is melegíts meg.
Laci döbbenten néz. Mert a megszokott szerepminta az, hogy Zsuzsa ugyan megsértődik pár órára, de szolgál, etet, rendbe tesz. Ez így szokott menni. Ő bénázik, Zsuzsa duzzog, ő vesz egy csokit, pár kedves szó és már minden rendben.
Zsuzsi, nem kellene túlzásba vinni ezt! Mondtam már, vészhelyzet. Bajban ismerszik meg a barát! Te okos nő vagy, tudd már, hogy egy férfit nem lehet pórázon tartani!
Én nem tartalak. Teljesen szabad vagy. Én is szabad vagyok. Mostantól nem vagyok köteles szervizelni téged másnaposan.
Ez nem iszogatás volt, hanem szerelés! vágja rá Laci, és közvetlenül tálból kanalazza a franciasalátát. Egyébként is, ideges vagy mostanában. Lehet, hogy vitamin kéne? Menzesz előtti izé vagy micsoda…
Zsuzsa hosszasan ránéz. Először mintha idegen lenne: ez a férfi, aki most a száját teli tömi olcsó bolti salátával az ő férje? Az, akitől családot, jövőt remélt? Az jut eszébe, hogy a lakás a nagymamájától maradt rá, Laci csak be van jelentve, a felújítás költségeit amúgy 70%-ban ő hozta össze, mert Laciról mindig kiderül, hogy most nincs meló, nincs szerszám, anyunak segíteni kell.
Laci, hol a pénz, amit ablakcserére tettünk félre?
Laci félrenyel.
Micsoda? Hát… ott, a dobozban!
Nincs ott. Ma reggel néztem meg. Ötvenezer forint nincs ott.
Laci elnéz, elpirul.
Ööö… hát… tegnap vittem el. Amikor Karesszal találkoztam. Nagyon drága alkatrész kellett, sürgős volt. Visszaadja majd a fizetésből.
Tehát kivettél ötvenezer forintot a családi pénzből, szó nélkül, és odaadtad Karessznak a Ladára? Miközben hónapok óta kuporgatjuk ablakcserére, hogy télen ne fagyjunk meg?
Ugyan már, minek ilyet a fejemhez vágni?! Megígérte, hogy visszaadja! Egyébként is, én vagyok a férfi itthon, a pénzügyeket én intézem. Most majd minden ezret engedélyeztetnem kell?
Akkor kell megkérdezni, ha a közös kasszából veszed. Főleg, hogy azt a közös kasszát főleg én töltöm fel.
Na nee, most már pénzzel is vádaskodsz? Ez aljas! Gondoltam, nem ilyen vagy. Megváltoztál. Régebben nem voltál ilyen pénzéhes.
Felállt, zajosan arrébb rúgott egy széket, bement a szobába, felnyomta a tévét, hogy mindenki hallja, mennyire nem hatja meg az egész.
Zsuzsa a konyhában ül, érzi, hogy az utolsó húr is elszakadt benne az, ami az egész család-nak mondott, félig papírból tákolt zöldséget működtette. Tudja, hogy ablakot nem cserélnek, a pénz sose jön vissza, Laci tovább játssza a nagylelkűségét más kárán, ő pedig magának szűkít ebéden, szappanon, mindenfélén.
Eltelik egy hét mindennap hidegháború. Csak a minimum: megjöttél, elmentél, mosogatógépet be tudod rakni, semmi más. Laci hozza az áldozat figurát, mintha ő lenne az üldözött férfi, Zsuzsa csak egy pörös feleség, aki mindenért piszkál. Direkt tovább marad bent, este eszik, amit talál, oldalt fordulva alszik.
Csütörtökön egyszer csak hazajön korán, vidáman, egy csokor sárga krizantémmal (amit jobb esetben temetőbe visznek, de metró aluljáróban veszi meg olcsón).
Zsuzsi, na most már ne duzzogj mosolyog, és odatartja a virágot Békesség!
Zsuzsa elveszi, vízbe teszi.
Békesség mondja közömbösen. Most már mindegy. A fejében minden készen áll.
Szuper! örül meg Laci. Na, szombaton szülinapom, ugye tudod?
Tudom, persze.
Nem akarok én éttermet. Drága is, meg nincs benne semmi hangulat. Csináljuk itthon! Meghívom a srácokat, jöjjön Karesz meg a felesége, Tóni, Imi. Hat-hét fő. Te úgyis tudsz ünnepi asztalt varázsolni. Kis sült hús, saláták, zóna tálak, minden lesz. Olyan jó, magyarosan, otthoniasan. Amúgy is mindenki dicsérte a főztödet!
Zsuzsa végigméri Lacit. Egy pillanatnyi kétely sincs a szemében. Ezek után, hogy elrontotta az évfordulót, lenyúlta a családi tartalékot, egy hetet hallgatott rá, Zsuzsa persze majd röpül a konyhába, és két napig izzad haltsütő fölött.
Rendben mosolyodik el Zsuzsa. Egy kicsit fura a mosolya, de Lacinak fel sem tűnik. Hívd meg mindenkit. Szombaton kettőre legyenek itt.
Ez az én asszonyom! próbálja átölelni, de Zsuzsa ügyesen kitér: Igazítom a terítőt! Írj listát a bevásárláshoz, mindent beszerzek!
Nem kell, majd én megveszem. Kellemes meglepetés lesz. Szereted a meglepetést, ugye?
Imádom! vigyorog Laci. Akkor már hívom is a társaságot!
Péntek: Zsuzsa tényleg boltba megy, csomagokkal tér vissza. Laci alig bírja megállni, hogy ne kandikáljon be, Zsuzsa nevetve szól rá: Meglepetés! Titok! Egész este csörömpöl, sürög-forog, de a konyhaajtót bezárta. Az illatok… nos, elég furcsák. Nem az a klasszikus sült hús, inkább valami főtt, egyszerű. Laci elintézi, hogy biztos valami nagy akció zajlik.
Szombaton jön az ünnep. Laci friss, fürdőzött, feltolt aftershave-vel lép ki a fürdőből, Zsuzsa business kosztümben, szigorúan.
Mi ez a hivataloskodás? A piros ruhát akartam látni!
Most így kényelmesebb feleli Zsuzsa. Nemsokára jönnek a vendégek?
Persze, Kareszék már úton! Megyek még borotválkozni!
Amíg készül, a társaság megjön, Laci kinyitja nekik, hatalmas zsivaj, jéghideg Unicum az egyik zacskóban.
Na, mutasd magad, mivel készül az asszony! Még nem illatozik semmi, de biztos csak a szellőző jó!
Bemennek és hirtelen mindenkinek elakad a szava.
Az asztalon ugyan az ünnepi terítő, de a menü… középen egy halom Olcsó Fagyasztott Gombóc a csomóból ki sem szedve, körülötte főtt zászlóshajó Tescos száraz virsli, instant zacskós leves, vizesen megduzzadva. Felvágott helyett vastag Economica parizer, a nejlon egy részét is rajta hagyta. A salátás tálkákba zacskós kruton és konzerves löncshús, ahogy sikerült.
Ez most… mi? remeg Laci hangja. Ez valami vicc? Hol a hús? Hol a saláta?
Csend. Karesz pislog, a felesége összezárja a száját.
Zsuzsa kiáll középre, teljes nyugalommal.
Ez, Laci, az ünnepi ebéd Garázs-stílusban. Imádtad minden pénteket a garázsban, barakkban, minden nálamnál fontosabb hát így néz ki egy igazi férfiklub menü. Tessék, örüljetek!
Bolond vagy?! morog Laci vörösen. Ciki lettél! Pakold el ezt, hozz valami normálisat! Tegnap is főztél, láttam!
Ja, a következő hetemet főztem le. Abban a dobozban. Ez itt nektek, garázsmenü, garázshoz méltó társaságnak, a pénzedből, ami utánam maradt miután felélted a közös kasszát.
Karesz feszeng.
Figyelj, Laci, lehet, mi akkor megyünk is inkább… úgy kellemetlen lett most…
Senki nem megy sehova! dörgi Laci, Na Zsuzsa, te most szépen kimégy, visszahozod a rendes főztöt, bocsánatot kérsz mindenkitől, s elfelejtjük ezt az egész cirkuszt! Vagy…
Vagy mi? kérdi Zsuzsa, magabiztosan.
Vagy nem tudom, mit teszek! Ez az én lakásom, ezek az én vendégeim!
A te lakásod? felnevet Zsuzsa, hidegen, szárazon. Egy kis jogásztréning, ha már néptanúk előtt vagyunk: ez a lakás az én tulajdonom, a nagymamámtól kaptam, három évvel azelőtt, hogy összeházasodtunk. Ez csak az én nevemen van. A közös kasszát főleg én tartom fenn, a lakásban csak be vagy jelentve. Aki itt csak papíron él, az nem tulajdonos.
Laci ledöbben. Nem ezt várta.
Te most jogászkodsz? Felújítottam a fürdőt!
A csempét mester csinálta, számla megvan, én fizettem. A te munkád két cementzsák felhozatala volt, amit sörözéssel ünnepeltél, a többin meg ment a pénzkikölcsönzés a haveroknak. Legfeljebb néhány forint értéket tudnál visszaigényelni, de mivel folyamatosan kivetted a családi kasszát, a bíróság nem támogatna téged annyira.
Elment az eszed! Rendőrt hívok! Te zaklatsz engem!
Hívj csak. Addig is, itt a cuccod!
Kigurít két bőröndöt, benne Laci szerszámaival, ruháival, kedvenc sörös poharával (amit Zsuzsa amúgy sosem szeretett, de most benne van a csomagban).
A vendégek mind hátrálnak már a cipőt húzzák.
Laci, lent várunk inkább motyogja Karesz, és kihátrál a többi baráttal.
Laci egyedül marad a pultra kitett olcsó gombócokkal.
Te ezt tényleg most komolyan gondolod? kérdezi halkan, már nem csapkodva, hanem alig emlékeztet arra, aki pár perce még keménykedett. Zsuzsa, rossz napunk volt, adj egy esélyt! Leborulok, bocsánat! Dolgozom, mindent visszahozok! Hova menjek most, anyámhoz, egy szobába?
Ez már a te dolgod, Laci. Felnőtt vagy. Van társaság, van garázs, van megbuherált Lada. Mostantól ott vagy otthon.
Megrögzött maradsz majd, egyedül a harmincnyolcadik évben! Majd meglátod, találok én új nőt magamnak. Te meg maradsz egyedül a macskáiddal!
Lesz, ami lesz mondja nyugodtan Zsuzsa, és kinyitja az ajtót. Menj, kérlek.
Laci felmarkolja a bőröndjeit.
Vén szipirtyó! Látod, majd ráfázol! A fele bútort viszem! A tévé az enyém!
A tévét én vettem, hitelre, számla is nálam. Tessék, a kulcsot is add ide, hogy ne kelljen utánad szaladgálnom!
Laci a padlóra hajítja a kulcscsomót.
Dögölj meg a lakásodban!
Elviharzik a bőröndökkel. Az ajtó becsukódik.
Zsuzsa ráfordítja a zárat, láncot is tesz rá, nekidől a hűvös ajtónak. A szíve úgy ver, mintha Maratonon futott volna, a keze remeg, de nem sír. Hihetetlen érzés: mintha egy egész sárnehéz hátizsák esne le róla.
Elpakolja a romokat, felmarkolja a fagyasztott gombócokat, a konzervet, a száradó kolbászt, minden ki a kukába. Kinyitja az ablakot, hogy kimenjen a löncshús szaga, Laci olajos férfiparfümjével együtt.
Elővesz egy ezerszer megreklámozott Egri Bikavért, átönt egy pohárba. Leül a fotelbe.
A telefon pittyen. Az anyja: Na, hogy telt a buli, kislányom? Laci örült neki?
Zsuzsa pötyögi a választ: Tökéletes volt, anya. Szerintem a legjobb szülinapja volt. Nekem meg az első nap a saját új életemben!
Holnap zárcsere. Hétfőn válóper. Biztos lesz sírás, hiszti, villákon civakodás… de már nem számít. Ami fontos: ma először, hosszú évek után, nem volt magányos együtt vacsorázott végre valakivel, akit tisztel és szeret: saját magával, azzal az okos, bátor, szabad asszonnyal, akit most újra megtalált.
Ha tetszett, nyomj egy lájkot, iratkozz fel a csatornára, hogy ne maradj le a következő életszagú, magyaros humorú történetről. Kommentben írd meg, te mit tennél a helyében!
