Egy reggel édesapám autóval indult a munkahelyére, és megállt egy benzinkútnál, hogy tankoljon. Ott állt egy fiatal, várandós lány, talán 19 éves lehetett, aki épp kéregetett. Segítséget kért, de apám mondta, hogy sajnos nincs nála apró forint, és visszaszállt az autójába, hogy továbbinduljon.
De pár pillanattal később mégis kiszállt, és megkérdezte a lányt, hogyan jutott ebbe a helyzetbe. A lány elmesélte, hogy összeveszett a szüleivel, mert azok nem támogatták az életével kapcsolatos döntéseit. Kiderült, hogy házasságon kívül esett teherbe, és ezért kitették otthonról. Apám megkérdezte, van-e munkája vagy kap-e valamilyen támogatást, de azt mondta, nincs semmije.
Ezután apám úgy döntött, hogy átadja neki a névjegykártyáját, és megkérte, hívja fel másnap. A lány neve legyen Dóra másnap jelentkezett, és apám behívta az irodájába egy beszélgetésre. Ott egy állásinterjút tartottak. Egy hét múlva Dóra már dolgozott is: először telefonokat fogadott, kisebb ügyeket intézett. A kemény munkájának köszönhetően mára Dóra az egyik cégvezető helyettes, saját családja van, és boldogan él, sikeresen.
