Ha nekem a szívem ellenkezik, a fiam ki fog dobálni mindent a küszöbéből! Nem érdekel, melyik az a lakás! kiáltotta a seggedő anyóka.
Réka Varga lehelyezte a reggelit Gábor Kovács tányérjára, és lopva bámult a falióra. Hat óra öt perckor. Gábor nyugodtan rágcsálta a rántottát, ritkán felnézve a feleségére.
Nem tudom, én de már alig várom a nagymamája érkezését mondta Gábor, miközben kortyolt egy kis kávét. Ő még a faluból jön. A városi levegő jót tesz neki.
Réka erősen mosolygott, de nem szólt semmit. Mária Szabó hétköznapja már húsz napot nyúlt, és a vendégül látás vége nem látszott.
Gábor, mikor tervez visszatérni a nagymama? kérdezte Réka óvatosan.
Gábor letette a villát, sóhajtott:
Ne kezdd, kérlek. Anyám a pihenés miatt jött, egyedül nehezen boldogul a faluban.
Értem, de
A konyhából hangos csörömpölés tört ki. Mária Szabó már felébredt, és a reggeli rutint vette kézbe: edények csörömpélnek, kását főzi. Réka becsukta a szemét. Minden reggel ugyanaz.
Jó reggelt, ifjúk! kiáltotta a nagymama, belépve a bejáratba. Mit esztek ti titokban? És nekem?
Anyu, magam hoztam, magyarázta Gábor. Rékának már dolgozni kell.
Hát persze, van munkája felvillantotta Mária Szabó. Ki takarítja a házat? A falusiak mind meg tudják csinálni: tehenet etetnek, mezőre mennek, férjet gondoznak.
Réka szorította a kezeit az asztal alatt. Ez a monológot már húsz alkalommal hallotta. Mindennap a menyasszonyt idézte, hogy a városi nők lusták és elnyúzottak.
Mária Szabó, tényleg sietek nézte a karórát. Kilenc órára van egy megbeszélésem.
Megbeszélés? Csak ül az asztalnál egész nap papírokat rendez. De ez nem munka!
Gábor a tányérra dőlt, hogy ne szóljon bele, mint szokta.
Munka után Réka megtalálta a sminktáska egy kis dohányzóasztalon. A tartalom szépen sorba rendezve állt, mint egy kirakat.
Mária Szabó, vettél magamémből? kérdezte Réka.
Mi a baj? ült a nagymama a tévé előtt, hangos szóval nézve egy műsort. Mit kened, ez a városi kozmetikum? A ti korotokban már a bőrünk színe is elég volt, ha a napraforgót felvették!
Réka néma mozdulattal összeszedte a cuccait, és a fürdőszobába ment. Nem először történt, hogy a nagymama ástenné a dolgaiban. Múlt héten Mária Szabó átrendezte az összes szekrényt rendrakás céljából, és Réka két napig nem találta a fontos iratait.
Vacsora után, mikor a mosogató tele volt (Mária Szabó csak vasárnaponként mosott), a nagymama egy kis rádiót kapcsolt be, és a Tavaszi szél vizet áraszt dallamát dúdolta. Hangja kicsi, falusi, egész házra hallatszott.
Mária Szabó, halkabban tudna? kérte Réka. A szomszédok panaszkodnak.
Milyen szomszédok? zaklatta a nagymama. A faluban reggelente dalolunk, senki nem panaszkodik!
Több lakású épületben élünk emlékeztette Réka. Más szabályok vannak.
Szabály, szabály morcosodott Mária Szabó, de lekapcsolta a rádiót. Ti csak a városban vagyunk.
Gábor visszatért a munkából, Réka óvatosan megkérdezte:
Gábor, beszélnél anyával? suttogta, amikor egyedül maradtak a hálószobában. Megmagyaráznád, hogy a lakásunk kicsi, a falak vékonyak
Mit mondjak neki? nyújtott karjaival Gábor. Anyám csak anyám. 65 éves, nem akarom nevelni.
Nem a nevelésről van szó sóhajtott Réka. Csak a kölcsönös tiszteletről.
Nyugodj meg, ne vidd túlzásba vetette hátra Gábor. Türelem, csak egy időre vagyunk.
De a napok múltak, és Mária Szabó nem tűnt, hogy visszatérne a faluba. Inkább egyre több holmit rendezett a városi lakásban.
Egyik reggel Réka munkába érve fagyosnak tapasztalta a lakást. Az ablakok szélesen nyíltak, a kinti hőmérséklet -15°C volt.
Mária Szabó, miért nyitották ki az ablakokat? kiáltotta Réka, s gyorsan bezárta őket.
Szellőztetek! büszkén válaszolt a nagymama. Nálatok a városban meleg a levegő, nálunk a faluban friss.
De a radiátorok nem bírják ezt a hideget, fizetünk a fűtésért
Azt már megint a pénzről akarod! dobta Mária Szabó. A városiak csak a pénzről gondolkodnak.
A harmadik hét végére Réka úgy érezte, mintha vendég lenne a saját otthonában. Mária Szabó átrendezte az ágyat, a tányérokat okosan helyezte el, még a tévé csatornáit is átállította normális műsorokra.
Ebédkor a nagymama mindig kritizálta Réka főztjét.
Ez nem gulyás, hanem színezett víz ráncolta Mária Szabó a levest. Nálunk a faluban a gulyás tele van húsz lórész, a krumpli meg főtt. És a hús is hiányzik.
Ha akarod, főzd meg magad felelte Réka.
Hogy is főzhetném! kiáltotta a nagymama. Megmutatom, hogyan kell!
Másnap tényleg főzött vacsorát. A konyha úgy nézett ki, mint egy csatamező: minden felület zsírral és mártással le volt fedve, a mosogatógép teli, a padló olajmarattól csúszott.
Itt a valódi étel! kiáltotta Mária Szabó, miközben egy hatalmas fazékot tette az asztalra.
Az étel finom volt, de Rékát már a tisztaság gondolata foglalta. Azt nézte a konyhában, mennyi munka vár rá.
Anyu, megmosod a mosogatót? kérdezte Gábor óvatosan.
Mosogatót? felkapta Mária Szabó a szemöldökét. A faluban a férfiak nem mosnak, ez női munka.
De te főztél emlékezett Gábor.
A főzés már megtörtént, a család ettem! A mosogatás várhat a vasárnapra. Nekem megvannak a szabályaim.
Gábor bűnös tekintettel nézett Rékára, és a focira ment.
A hónap végéig Réka türelme véget ért. Alig aludt, a nagymama olyan hangosan horkolt, hogy a falak megremegett, reggel meg azt panaszkodott, a fiatalok egész éjjel recsegnek a ágyon.
A fürdőszobában a nagymama a törölközőket a konyhai rongyokkal keverte, a fürdőszobában a szappannal mossa a padlót. Réka arcápoló krémet a nagymama repedezett sarkú cipőjére használta hogy ne vesszen kárba a jókedv.
Amikor Réka a férjével beszélt a helyzetről, Gábor dühös lett.
Mindig elégedetlen vagy! kiabálta. Anyám úgy tesz, ahogy akar, te meg csak kifosztod.
Komolyan? nem hitt a fülében. Ő nem takarít. Én takarítok utána, és még a te curaidat is.
Ismét kezdődik sóhajtott Gábor. Nem tudsz leállni a panaszokkal.
Ettől a beszélgetéstől Réka úgy döntött, hogy megbékél. Végül a nagymama el kell, hogy menjen vissza a faluba, ahol van kertje, állata és szomszédai.
De hetek múltak, és Mária Szabó úgy tűnt, mintha végleg a városban maradna.
Az utolsó csepp a függönyök körül történt. Réka sok pénzt költött a prémium bérletre, a világos, légies függönyök fényesebbé tették a szobát. Aznap este Mária Szabó gombócokat készített. Réka egy sürgős projekten dolgozott, amikor kinyíltak az ajtók.
Réka, nem látod, hogy készülnek a gombócok? Mosnom kell a kezem kiáltotta a nagymama.
Réka a konyhába ment, és látta, ahogy Mária Szabó a új függönyök szövetére törli a kezeit, a zsíros foltok sötétednek a fehér anyagon.
Valami benne tört. Csendben, de határozottan így szólt:
Mária Szabó, ezek új függönyök. Kézmosáshoz használjunk rongyot.
Ó, csak egy kis szennyeződés vágta a nagymama. Lepelni fogom!
Nem a foltok a lényeg folytatta Réka, belül erősödő elszántságával. A tisztelet hiányzik. Egy másfél hónap alatt sem kérdezted meg, hogy megérinthetem-e a dolgaimat, átrendezhetem-e a bútorokat.
Mária Szabó arca elpirult.
Mit jelent ez, a mi otthonunkban? kérdezte. Ez a fiam otthona! Nem vagyok vendég!
Ez közös otthon magyarázta Réka türelmesen. Szeretném, ha tiszteletben tartanád a mi térünket.
Mária Szabó feldobta a serpenyőt:
Egy szóval tiltott és a fiam ki dobál téged az ajtóba! Mindegy, kinek a lakása ez!
A konyha csendbe borult. Mária Szabó szavai nehéz felhőként lógottak a levegőben. Réka szemében mintha egy kapcsoló kattant volna.
Nem kiáltott vissza. Nem sírt. Nem csapta be az ajtót. Csak néma maradt.
Lépett a hálószobába, nyugodt, mérsékelt mozdulatokkal, mintha egy előre megtervezett feladatot végezne. Kinyitotta a szekrényt, és elővett egy nagy bőröndöt ugyanazt, amivel Mária Szabó egy héttel, majd másfél hónappal ezelőtt érkezett. Óvatosan kibontotta a cipzárat, és az ágyra helyezte.
Mária Szabó felbukkant a szoba ajtaján. Először meglepődött, majd dühöspárba fordult.
Mit csinálsz?! kiáltotta, miközben Réka rendszerezetten pakolta be a nő ruháit a bőröndbe felsőket, szoknyákat, fehérneműt, mindent gondosan hajtva, hogy ne gyűrődjön.
Réka nem válaszolt, csak folytatta a pakolást. Még a személyes higiéniai cikkeket sampon, szappan, fogkefe is belepakolta.
Felhívom Gábort! fenyegette a nagymama, a telefonját előhúzva. Ő megmutatja!
Réka bólintott, mintha jó ötletnek tűnt volna, majd a fürdőszobába ment, és összegyűjtötte a nő dolgainak tisztaságát.
Hello, Gábor! kiáltotta Mária Szabó a telefonba. A feleséged kicsapja a cuccaimat!
Gábor hangját nem hallotta, de az arca elárulta, hogy nem siet el menni segíteni.
Befejezve a bőröndöt, Réka a bejárati kamrába helyezte, majd a laptopjához ült, egy taxis alkalmazást nyitott, és 1500 forint díjjal rendelett egy utazást a 40 kilométerre lévő faluba, ahol Mária Szabó lakik.
A taxi 15 perc múlva érkezik mondta Réka, először szemben a nagymamával. Kifizettem a fuvar díját.
Mária Szabó száját szélesre nyitotta a meglepetéstől. Soha nem gondolta volna, hogy a nagymama ilyen fordulatot hoz. A falusiak nem szólalnak fel, s még annál sem, hogy kiállják a szobát.
Nincs jogod így viselkedni! kezdett szólni. Ott nem fűtöttünk másfél hónapot! Hideg van!
Van szomszédja Zsófia Pál emlékezett Réka. Ön mondta, hogy ő gondozza a házat, talán rendszeresen fűt.
Mária Szabó szavakat akart mondani, de nem talált ellenvetést. Valóban, Zsófia Pál a csirkékkel és a kecskével foglalkozott.
A telefon már a nagymama kézében csörgött. Hirtelen szomorú hangon szólt:
Fiam! szólalt meg ez a te anyád elűzött engem! Gyere gyorsan, csináljVégül Réka megtanulta, hogy a tisztelet és a határok meghúzása minden otthon alapja.
