Egy rémisztő felfedezés anyós konyhájában
Anyós belenézett a bográcsba, és egy rémült sikoly tört fel a torkán
Már kora reggel felkelt Szabó Margit, és ahogy szokta, egyből a konyhába ment a budapesti agglomerációban lévő házukban. Meglepetésére, a menyasszonya már a tűzhely előtt serénykedett.
– Jó reggelt! – mosolygott Anikó, közben kavargatott valamit a fazékban.
– Jó reggelt… – morgott Margit, és összeráncolta az orrát. – Mit főz?
– Zöldséglevest – felelte a menyecske anélkül, hogy felnézett volna. – Tamás imádja.
– Zöldséglevest? – Anyós gyanakvóan szívta fel az orrát. – Tényleg ilyen szagúnak kell lennie?
– Hát milyennek kellene? – vállal vonogatott Anikó, letette a fedőt, és kiment a konyhából.
Margit egy pillanatot sem habozott, odarohant a tűzhelyhez, a fedelet félretolta, és belenézett. Amit látott, az ijedtségében majdnem kiáltásba tör ki.
– Mi ez a keverék? – suttogta hátralépve, mintha méreg lenne előtte.
Anikó visszajött a tányérokkal, és észrevette anyós reakcióját. Nyugodtan magyarázta:
– Zöldségleves, Margit néni. A zöldségek a saját kertünkből vannak – frissen szedve. Ha saját termésből főz az ember, az olyan, mint egy ünnep.
– Ünnep? – vágott vissza anyós, és összefonta a karját. – Ez a kert inkább csak munka! Minek ásdogáljon az ember, ha mindent meg lehet venni a boltban? Nem értem titeket.
– Én szeretem – válaszolta szelíden Anikó, miközben kanalazta a levest. A bazsalikom, a bab és a paradicsom illata elárasztotta a konyhát. – A föld annyi erőt ad, ha dolgozol rajta.
– Erőt? – Margit forgatta a szemét. – Ez csak olyan hobbi, akinek nincs jobb dolga. Normális ember… – abbahagyta, amikor látta, hogy Anikó tovább mosolyog, mintha nem hallaná a megjegyzéseit. – Egyébként kinek főztél ennyit?
– Magunknak – felelte a menyecske. – Pár napra elég lesz. Tamás mindig eszik belőle újra.
Margit határozottan hátrált, mintha a leves szaga rosszullétet okozna neki.
– Ezt én nem eszem meg! – jelentette ki fennhéjázóan. – Már a szagától is rosszul vagyok! Mit raktál bele?
Anikó sóhajtott, és nem nézett anyósra. A szeme sarkából észrevette Tamást, aki épp belépett a konyhába, és csendben figyelte a jelenetet.
Margit nem értette, mi törtött a fiával. Még két évvel ezelőtt Tamás egy ígéretes városi informatikus volt. Együtt jártak kiállításokra, új éttermekről beszélgettek, a karrierjét tervezték. És most ez a vidéki élet, ez a kert, ez a szerény Anikó! Már a nevére is felállt a szőre a hátán.
Tamás mindig is remek partinak számított – magas, okos, karizmatikus. Hány jó családból n
