**Tört naplóbejegyzés Új remény felé**
Zsófia, köztünk vége! mondta Gábor hidegen. Egy igazi családot akarok, gyerekeket. Te nem tudod ezt megadni. Beadtam a válókeresetet. Három napod van, hogy összeszedd a cuccaid. Ha elmész, szólj. Addig anyámnál leszek, amíg felkészítem a lakást a gyereknek és az anyjának. Igen, ne csodálkozz, az új barátnőm terhes! Három nap, Zsófia!
Zsófia hallgatott, mintha a talaj zuhant volna ki alóla. Mit felelhetett volna? Öt éven át próbálkoztak, de három terhesség tragédiába fulladt. Az orvosok biztosították, hogy egészséges, mégsem sikerült. Mindig valami történt. A legutóbbán elájult a munkahelyén, és a mentők már nem értek oda időben
Gábor becsapta az ajtót, és Zsófia, kimerülten, összeesett a kanapén. Erő sem volt már pakolni. Hová menjen? A házasság előtt a nagynénjénél lakott, de az meghalt, a lakást pedig az unokatestvére eladta. Vissza a szülőfalujába, Kékesre, a nagymama házába? Albérlet? És a munka? A kérdések gyűlték az agyában, miközben az idő szaladt.
Reggel kinyílt az ajtó, és belépett a anyós, Tóth Ilona.
Nem alszol? Jó, hogy nem. szólt ridegen. Azért jöttem, hogy biztos legyek benne, nem viszel el semmit, ami nem a tiéd.
Nem tervezem ellopni a fiad régi zokniját. húzta fel a szemöldökét Zsófia. Meg akarod számolni a cuccaimat?
Milyen szemtelen vagy! Pedig régen olyan szelíd voltál. Már az első vetélés után mondtam Gábornak, hogy soha nem lesz gyereked.
Ezért jöttél? Akkor hallgass és figyelj.
Miért viszed el a készletet? ijedt meg az anyós.
Az enyém, a nagynénémtől kaptam, emlék róla.
Üres lesz itt nélküle!
Az nem az én gondom. De legalább lesz egy unokád.
Csak azt vidd, ami a tiéd!
A laptop, a kávéfőző és a mikrohullámú sütő a kollégáktól van. Az autót a lakodalom előtt vettem. A fiadnak megvan a sajátja.
Minden megvan neked, csak gyereket nem tudsz szülni!
Az nem a te dolgod. Úgy látszik, Isten így akarta.
Nem bánod? Lehet, hogy direkt csináltad?
Butaságokat beszélsz. Még gondolni is fáj rá.
Zsófia körülnézett a dolgai eltűntek. A kefe, a smink, a papucs Valami hiányzott. Az anyós jelenléte zavarta. Aztán eszébe jutott a macska szobra, a nagymama emléke. Belül titkos rekesz volt, függőkkel és egy gyűrűvel nem értékes, de szívügye. Gábor csak értéktelen holminak tartotta. Eldobta? Zsófia kinyitotta az erkélyajtót.
Mit keresel ott? hangzott fel az anyós hangja. Gyere, vedd a cuccaid és tűnj el!
Megtalálta a macskát, minden épen volt. Most már mehetett.
Itt a kulcs, viszontlátásra. Remélem, soha többé nem találkozunk.
Zsófia elment az irodába. Táppénzen volt, de szabadságot kért.
Melletted állunk. mondta a főnöke. De nélküled nehéz. Három hét elég marad? Maradsz a városban?
Zsófia lehunyta a szemét, és érezte, ahogy Péter keze enyhén megfogja az övét. Tudta, hogy a fájdalom után az új élete most kezdődik.
